Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-115

A FŐRENDIHÁZ CXV. ÜLÉSE. 229 tásánál. hogy a katonai felülvizsgáló bizottság a polgári keresetképesség csökkenés megállapításá­ban jártas, e téren gyakorlattal biró polgári szak­emberekkel egészíttessék ki. Negyedszer : a protézis ellátására vonatkozó ügyről sokat lehetne beszélni, mert ez eleitől fogva hibásan indult meg. Nincs kellő számú protézisünk, a protézisek javítása rendszertelenül és túllassan megy. Itt megnyugvással fogadom azt az igéretét a honvédelmi ministernek, hogy ha. nem is tudja a protézisek javítását és pótlását ingyenesen esz­közölni, mégis bizonyos könnyítéseket fog eszkö­zölhetni. Csak azután azoknak végrehajtása legyen kellőleg ellenőrizve. Áttérek már most, méltóságos főrendek, ma­gára a rokkantügyre és az Országos Hadigondozó Hivatalra, örömmel és megelégedéssel konstatá­lom, hogy a képviselőház összes szónokai nagy rokonszenvvel tárgyalták az Országos Hadigondozó Hivatalnak és különösen a hivatal jelenlegi elnöké­nek működését. De épen azért, hogy az Országos Hadigondozó Hivatal ezen rokonszenvet megtart­hassa és ne jöjjön abba a helyzetbe, hogy ezen rokonszenvet a saját hibáján kívül elveszítse, a kormánynak hazafias kötelessége az Országos Hadigondozó ügyét véglegesen rendezni, mert az most nem rendezett ; inczidentaliter lesz elintézve sok dolog, amit a háború váratlan bekövetkezése és váratlan hosszú tartama önkénytelenül elő­idézett. Az Országos Hadigondozó Hivatalnak hatás­körre van szüksége, ami most nincs és ennek folytán nincs a hivatalos érintkezésben, különösen vidé­ken, a szükséges tekintélye. Az Országos Hadi­gondozónak kiküldött kormánybiztosai nehézsé­gekkel találkoznak állandóan és intézkedéseiknek semmiféle szankeziója nincs. Attól félek, ha ez tovább is így tart. az ott alkalmazott értékes erők el fogják veszíteni a kedvüket és akkor az ügy fog miatta szenvedni. Az Országos Hadigondozó Hiva­talnak nincs hivatalnoki státusa ; az ki van köl­csönözve az egyes ministeriumoktól, azok sem ide, sem oda nem tartozván szorosan, nem tudják, hányadán vannak. Ilyen tisztviselőkkel hova­tovább eredményes munkát végezni nem lehet. Az Országos Hadigondozó Hivatalnak nincs rendes költségvetése. Különösen nincsen olyan költségvetése, amely be lenne állítva az állami költségvetésbe. Az első feladat tehát az volna, a státust egyszerűsíteni, redukálni, de véglegesí­teni. Másodszor rendszeres költségvetést kellene csinálni és vagy dotálni, vagy pedig kellő ellenőr­zés mellett kijelölni azokat az alapokat, amelyek­ből meríthet. Erre azonban szükséges az alapok­nak összeírása, azoknak egy állami kézbe, vagy legalább állami hathatós ellenőrzés alá tétele. Mert tudjuk igen jól, hogy mindenféle alapok van­nak, de azoknak a rendeltetéséről, hovafordítá­sáról biztos tudomásunk nincs. Nem akarván a méltóságos főrendeket tovább ezekkel a dolgokkal, — mert hisz ezek részlet­kérdések, — untatni, azt a kérést intézem az össz­kormányhoz, de különösen a ministerelnököt, a pénzügym mistert, a honvédelmi ministert és amennyiben tudtommal a protézisek ügye a kereskedelemügyi ministerium hatáskörébe tarto­zik, a kereskedelemügyi minister urat is kérem, hogy az Országos Hadigondozó ügyét, egyáltalában a rokkantügyet az őszig rendszeresíteni, rendszerbe hozni szíveskedjék. Mert ez tovább így nem fog menni és előbb-utóbb az állam nvakába fog sza­kadni s jobb erre előkészülni, mint azután kárát vallani, mert kárát fogja vallani mindenki. És itt egy nagyon fontos körülményt akarok még szóvátenni és ez a napi ápolási dijak feleme­lésének szüksége. Ezeket annak idején a had­vezetőség fixösszegben állapította -meg ; három koronában sérülteknek, négy koronában a bei­betegeknek és végül négy és fél koronában a tüdő­betegeknek. Hanem azért állapították meg ennyi­ben, mert ugy gondolták, hogy az akkori árak szerint ennyiből lehet az ellátást eszközölni és mindenkor ugy képzelték, hogy ezen tételeknek az árakkal együtt automatikusan emelkedni kell. Ez, sajnos, nem történt meg. Ennek a hátrányát az Országos Hadigondozó Hivatal és annak inté­zetei sulyrsii érzik. Végül legyen szabad az ellátási törvény 108. szakaszához is egy észrevételt fűznöm épen a hadi özvegyek szempontjából. A 108. szakasz a hadi özvegyeknek nyugdíj előlegeiről szól. Az Országos Hadigondozó kénytelen lesz az özvegyek vagyon­rendezésénél jelentékenyebb áldozatokat hozni, mint a rokkantaknál. Mert az Országos Hadigon­dozó Hivatal nem helyezkedhetik arra az állás­pontra, mint a katonaság, hogyha az özvegy férjhez megy, akkor minden segítséget tőle meg­vonunk. Ezeket voltam bátor a szőnyegen fekvő tör­vényjavaslathoz, mint észrevételeket felhozni. Új­ból kérem a ministerelnököt, pénzügyministert és különösen a honvédelmi ministert, hogy a mon­dottak felett gondolkozzanak és az Országos Hadi­gondozó ügyének rendezését sokára ne odázzák el és a végleges rendezés előtt mindazoknak a véle­ményét kikérjék, akik ezekkel a dolgokkal fog­lalkoznak. Még egy kérést, illetve kérdést intézek a hon­védelmi minister úrhoz. A képviselőházi tárgyalá­sok szövegét nem tudtam megkapni, mert csak tegnap este érkeztem és elkerülte figyelmemet, hogy azokról a hadimunkásokról, akik pl. Przemyslben annak idején ki lettek rendelve a sánczolásra és a fuvarosokról stb. lesz-e gondoskodás a törvényben, igen vagy nem? Kérnék erre nézve megnyugtató kijelentést. Végül egy kérésem van a ministerelnök úrhoz, az összkormányhoz, különösen pedig a honvédelmi minister úrhoz s ez az, hogy miután minden törvénynek a végrehajtás adja meg a tulajdon­képeni belbecsét, ezt a törvényt legyen kegyes sürgősen végrehajtani, mert félek, hogy Ausztriá­ban a parlamenti viszonyok nem olyanok, melyek egy ilyen törvénynek a siettetését remélni enged-

Next

/
Oldalképek
Tartalom