Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-115

2-2H A FŐRENDIHÁZ CXV. ÜLÉSE, Radvánszky Albert b. jegyző (olvassa a főrendiház egyesült pénzügyi, valamint közjogi és törvénykezési bizottságának jelentését). Elnök: Kivan valaki a törvényjavaslathoz hozzászólni ? Ha szólni senki' sem kivan, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem : méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen I) A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Radvánszky Albert b. jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—5. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnál:). Elnök : A törvényjavaslat ekként részleteiben is elfogadtatván, felkérem azokat, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerint végszerkezetben elfogadottnak jelentem ki, miről a képviselőház értesíttetni fog. Következik napirend szerint a közös haderőhöz, a in. kir. honvédséghez és a m. kir. népfölkeléshez tartozó személyeknek, valamint az emiitett személyek hátramaradottainak katonai ellátásáról, továbbá a magyar állampolgárok katonai ellátási illetményeihez pótjáradékok engedélyezéséről szóló tör vény j avaslat. Amint a, bizottság jelentéséből méltóztatnak látni, a bizottság a két törvényjavaslatról egy közös jelentést készített, amiért is, —ha méltóztatnak hozzájárulni, — a bizottság jelentéséhez foglalt javaslatnak megfelelően a két törvényjavaslat általánosságban együttesen fog tárgyaltatni. (Helyeslés.) Ily értelemben mondom Id a határozatot. Vigyázó Ferencz gr. jegyző (olvassa a bizottsági jelentést). Elnök : Kivan valaki általánosságban a törvényjavaslathoz hozzászólni ? Radvánszky Albert b. jegyző: Mailáth József gróf ! Mailáth József gr. : Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Nagy örömmel konstatálom, hogy ez a törvény]avaslat a háborús törvényjavaslatok egyik legjobbika. Elénk figyelemmel kisértem a képviselőház bizottsági és nyilt üléseinek tárgyalásait és nagy megnyugvással vettem az eredeti javaslathoz képest fokozatosan eszközölt javításokat. A javaslat megszünteti azt a megkülönböztetést, mely eddig a tartalékos és a nem tartalékos tisztek között fennállott,. Továbbá megszünteti azt az állapotot, hogy eddig cziklusok szerint állapították meg a járandóságokat és ehelyett a tényleges, a valósággal eltöltött szolgálati időt veszi a nyugdíj megállapításának alapjául. Nagyon helyes volt, hogy a hadügyminister hatásköre kissé szűkebbre lett szorítva, ami a magyar katonák javára lesz elkönyvelhető. Nagyon helyes, hogy igéretét birjuk a honvédelmi minister urnak, hogy a magyar rokkantakat Magyarországon lógják elhelyezni. A rokkantaknak földdel való ellátását illetőleg bizom a kormányelnök helyes közgazdasági és szocziális érzékében, a pénzügyministernek és a honvédelmi ministernek a katonáink iránt minden alkalommal kimutatott j óindulatában, Egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk airól, méltóságos főrendek, hogy ezek a rokkantak voltak azok a hős katonák, akik egész Európa hódolatától kísérve a magyar névnek oly nagy dicsőséget szereztek. Páratlan önfeláldozással és rettenthetetlen bátorsággal védték ők meg hazánk földjét. Méltányos és igazságos tehát, hogy ezeknek a hősöknek fáradtságuk, nélkülözésük és szenvedésük jutalmául jószivvel adjunk abból a földből megélhetésük biztosítására, amelyet ők nekünk megtartani tudtak. Rokkant katonáinknak nem szabad katonáink sorsára jutni, akik közül az elsőket virágcsokorral és czukorral fogadtunk, a többieknek azután már egy pohár viz sem jutott. Az anyag oly nagy, hogy órákig el lehetne beszélni különösen annak, aki a háború kezdete óta foglalkozott sebesült katonákkal és igy a rokkantakkal, mint a Rokkantügyi Hivatal, később az Országos Hadigondozó Hivatal önkéntes és tiszteletbeli tagja és serén}'' munkása. Csak egy pár rövid megjegyzésre akarok szorítkozni. A katonai nyugellátási törvényjavaslatnak több oly lényeges pontját akarom szóvá tenni, melyek a modern szocziális biztositás mérvét meg nem ütik. En most ezek megjavítását nem szorgalmazom; talán a végrehajtás alkalmából módjában lesz az igen tisztelt honvédelmi minister urnak a dolgon segíteni. A javaslat a rokkantságot sablonosán állapítja meg, minden individuálizélás nélkül, amire, megengedem, adminisztratív és pénzügyi nehézségek késztették. Én a magam részéről a kártalanítás tíz fokozatának elfogadását óhajtottam volna, ami azzal az előnjnryel járt volna, hogy a könnyű sérültek nagy tömegének kártalanítási többlete megtakarítható lett volna ; viszont ezen az alapon, az alapjáradék felemelésével, a súlyosan sérültek rokkantságuknak megfelelő magasabb kártalanításhoz j utottak volna. Másfelől a rokkantsági nyugdíj megállapításában megnyilvánuló sablonizálás és adminisztratív egyszerűsítés az igazság rovására érvényesül a sebesülési pótdíj fokánál. A szocziális igazsággal ellenkezik, hogy a sebesülési pótdíj megállapítása nem jár arányban a sebesülés súlyosságával. Es itt kivétel nélkül kellett volna mindazokat a rokkantakat sebesülési pótdíj banrészesiteni, akiknek rokkantsága a hadbavonulás ártalmai következtében jött létre, tekintet nélkül arra, hogy a rokkantság traumás, vagy háborús szolgálattal kapcsolatos bármely megbetegedés következtében jött létre. Harmadszor : szükséges volna a rokkantsági nyugdíj, valamint a sebesülési pótdíj megállapi-