Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-114

222 A FŐREND IHÁ követelésével úgyszólván magára maradt. Méltóz­tassék meghinni, hogy ennek a méltóságos főrendi­háznak a képe tükre egyúttal a közhangulatnak is. Magyarország közhangulata ma azt kívánja, hogy dolgozzunk, lépjünk a cselekedetek terére és ne a választójoggal foglalkozzunk. (Helyeslés.) És ez lesz a kormány programmja is. Remé­lem, ma olyan állapotot teremthetünk, midőn nemcsak programmszerüleg, általános elvekben hirdethetjük a reformok szükségét. Ma már túl vagyunk azon, hogy nem tudom hányadszor áll­junk elő általános elvek hangoztatásával, pro­grammpontok felállításával. Ma már tetteket, cse­lekedeteket követelnek tőlünk. (Helyeslés.) Nem általános programmpontok hangozatásá­val, hanem kidolgozott javaslatokkal kell előad­nunk, amelyekben benne lesznek az adminisztráczió reformja, a rendőrség államosítása, tanügyünk szabályozása, valamint a népjóléti és szocziális intézkedések. Testet kell ezeknek az ideáknak adnunk és a törvényhozás elé kell tárnunk, hogy lássuk, melyek azok a szükségletek, amelyeket ki kell elégítenünk. A nyugalomnak ezt az idejét munkára fogjuk felhasználni és remélem, hogy az említett javaslatok legnagyobb részét az őszszel már a törvényhozás elé is tudjuk terjeszteni. (Helyeslés.) És akkor én előre figyelmeztetek arra, hogy ne méltóztassék megint a következetlenség vádjá­val illetni, ha talán nem azokkal járok együtt, akikkel jártam eddig. Méltóztassék elhinni, hogy nagyon sajnálom, ha nem követnek politikai barátaim, mert irányukban a megbecsülésnek oly mértéke erősödött meg bennem, hogy mindig fájdalommal konstatálom, ha útjaink elválnak. De ily nagy politikai kérdések megítélésénél csak egy mértéket ismerek : hogy ki helyesli az elvek­nek oly konkrét alakba való öntését, amint azokat előterjesztem. Mert a politika azt kívánja, hogy elveinket érvényesítsük, érvényesítsük azokkal, akik követnek bennünket. Miután az alap meg van teremtve arra, hogy ilyen konkrét politikát csináljunk, — és ezt tartom a választói törvény elintézése legnagyobb előnyé­nek, — kérem a méltóságos főrendeket, hogy a bizottság által előterjesztett szöveget elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Következik, méltóságos főrendek, a határozathozatal. Kérdem a méltóságos főrende­ket, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általános­ságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A törvényjavaslatot általánosságban a részle­tes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a czim és a szakaszok felolvasását. Azt hiszem, méltóztatnak hozzájárulni ahhoz, hogy az állandó gyakorlatnak megfelelően a szakaszok ne egész terjedelmük­ben olvastassanak fel, hanem csupán azok számai említtessenek meg. (Helyeslés.) Radvánszky Albert b. jegyző (olvassa a tör­; CXIV. ÜLÉSE. vényjavaslat czimét, amely elfogadtatik. Olvassa az 1. §-t). Vigyázó Ferencz gr. jegyző: Baltazár De­zső dr. ! Baltazár Dezső dr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Bocsánatot kell kérnem, hogy drága idejüket ismét igénybe veszem és en­nél az első szakasznál a nők választójogát hozom elő, annál inkább, mert hiszen az én demokratikus kálvinista egyházam a nők választójogát már ré­gen ismeri. Méltóságos főrendek ! Hogy ha a nők választó­joga törvénybe nem fog iktattatni, —nem mondom, épen most, mert én sem akarok a képviselőházzal konfliktusba jönni, —akkor a nőket, a társadalom­nak a nagyobbik és nem kevésbbé értékes felét mindenesetre súlyos sérelem érné. A főrendiház­nak, ugy gondolom, helyénvaló volna a képviselő­ház visszautasító magatartása után a nők választó­joga mellett elvben és olyan figyelmeztető komoly­sággal foglalni állást, amely távol tartja ennek a kérdésnek kezelésétől a tréfálkozó tárgyalási mo­dort és megjegyzésekét. Hiszen a nők választójoga az én igénytelen nézetem szerint természetjogon alapszik. Ez a természetjog pedig minden ember­nek egyenlő és azonos hivatása. Minden embernek nemre és foglalkozására való tekintet nélkül a hivatása az, hogy saját magát és a társadalmat, az egyéni és közéletet tökéletesítse. A tökéletesítésnek ez a munkája jogszabályok nél­kül nem mehet. A jogszabályok alkotásában része­sülnie kell minden tényezőnek, amely tényezőre a közös hivatás elvégzésének terhe nehezül. A ki­rekesztés igazságtalanság és a rólunk nélkülünk való törvényhozás nem demokratikus és nem mű­velt államoknak a törvényhozása. És aki azt állí­taná, méltóságos főrendek, hogy a tökéletesítés munkája ugy oszlik meg a férfi és a nő között, hogy a férfit a közéletbeli, a nőt pedig a családi életben való rész illeti, az aztán gondoskodjék is olyan társadalmi berendezkedésről, amely minden nő számára biztosítja a családi és pedig a boldog családi életben való elhelyezkedést.(Igaz!Ugy van!) Méltóságos főrendek ! A nők megbecsülésének az az olcsó lovagiassága, amelyik a női erő és érték érvényesülési teréül egyedül a családi háznak a kizárólagosságát sánczolja és díszítgeti és loka­lizálgatja el a közélet terétől, óvatosan és gondo­san, az én igénytelen nézetem szerint ez a lova­giasság még mindig a fejletlen társadalmaknak abban az ideológiájában mozog, amely kezdetben tudatosan, későbben beidegződésszerü tudatosság­gal a nagyobb erőnek, az ököljognak brutalitásá­ból sarjad. Már a középkori férfi elég ügyes volt — és még inkább az a modern, —ahhoz, hogy a nő jognélküliségébe, kirekesztettségébe és kitaga­dottságába a gyengéd védelem czéljának és érde­mének látszatát lopja be és elég diplomata ahhoz, hogy felszínes udvariaskodással és a külső diszités pompájával kendőzze a nő szolgai helyzetének silány valóságát. Ennek a társadalomnak gyökere­sen át kell alakulnia ahhoz, hogy a nő lealázott-

Next

/
Oldalképek
Tartalom