Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-114

A FŐRENDIHÁZ CXIV. ÜLÉSE. 223 sága körül szőtt hazug misztérium végre elpusz­tuljon és a nő értékelésének és megbecsülésének határát ne a sekszuális gyönyörűségek lehetősége szabja meg, hanem érvényesüljön a nő a férfi mel­lett a férfival együtt a maga benső lelki érzelmi értékével, azokkal az értékekkel, amely értékeket nem kell hajfodorgatással, pompázó ruhával és ragyogó ékszerekkel dekorálni, mert magukban is minden pótlás, minden hozzáadás nélkül a nagy hivatás igazságának tartalmával és fensőségével a női piedesztált képviselik. _Ha a nőknek a közélet teréről való kitagadott­sága, vagy kirekesztettsége mellett a gyengébb nem rafináltan kieszelt dogmáját hozzuk fel, vigyáz­zunk arra, hogy a nőt a férfirendszer tenyésztette ki azzá a gyenge nemmé, melyben mestersége­sen fejlődtek vissza a testi és lelki erőkifejtésének az arravalóságai és az a kétféle morál, amit a férfi a nő és a maga számára külön-külön megalkotott, a nő számára a sulyosbitások szigorú, a férfi szá­mára pedig az engedményeknek elnéző szeüemé­vel, ez a kétféle morál a hajlékony erkölcsi világ­nézlet veszedelmét és a kétféle mértékkel mérő igazságtalanságnak romboló irányzatát teremtette meg, melynek eredményeként ime itt sötétlik előt­tünk felfordult fonák felfogásával a XX. század visszás társadalma. A súlyosan megnehezült idők az állami és tár­sadalmi intézmények nagy átformálódását, minden erő fokozottabb kifejtését, minden érték sokszo­ros hasznosítását igénylik. Erőfokozást, értéksok­szoritást nem a lelánczolt, hanem a felszabadított kezektől, nem elkeserített, hanem kiengesztelt lelkektől várhatunk és igazi nagy társadalmi és állami győzelemre nem a megszégyenítés ostorával verni, hanem nagy ideálok megvalósításának zász­lójával kell vezetni az emberiség erkölcsi erejét. A nagy erőkifejtés, a nagy átalakulás, a nagy győzelem, — fájdalom, — a megapadt számú fér­fiaktól nem fog kitelni és nem fog kitelni attól az egyoldalúságtól, melyet a nemek önzése termé­ketlenit. A jövendő boldog fejlődésének épületét mint egyik hatalmas oszlopra, a nők segítségére kell építenünk, mert a férfi erőnek az egyes osz­lopa már eddig is ingatagnak bizonyult ahhoz, hogy rajta a biztosított békéjü társadalom épülete meg tudjon állani. íme összeomlott véres és üszkös romokká, gyalázattá és istentelenséggé ebben a világháborúban. Én, mélyen tisztelt főrendiház, a jobb jövő nyitányát a nők választójogától várom, mert egy uj, felszabadult szellemerkölcsi világ szentek szentélyéből igy áradhat át a szükséges újjáalakító, újjá teremtő erő, szeretet, tisztaság, engesztelé­kenység és béke a közintézményekbe, államba, ugy a nemzeti, mint a világtársadalomba egyaránt. Hogy pedig a nagyon elkeserített magyar női osz­tályt, kiüönösen az intelligens osztályt kiengesz­teljük és hogy ne tegyük ki magunkat annak, hogy azoknak a nagv érdekeknek a sértésével, melyekre a ministerelnök ur hivatkozott, megakaszszuk a törvényhozás menetét, egy oly határozati javas­latot vagyok bátor előterjeszteni, mely a törvény szövegét nem érinti, csak elvi állásfoglalást foglal magában s mely a következőképen hangzik (ol­vassa) : »A főrendiház felhívja a kormányt, hogy a nők választójogát tartsa napirenden és alkalmas időben törvényjavaslatot terjeszszen elő.« Van szerencsém határozati javaslatomat elfo­gadásra ajánlani. Elnök : Minthogy a határozati javaslat fel­olvastatott, ugy gondolom, nem szükséges azt újra felolvasni. Kíván valaki a határozati javaslathoz hozzá­szólni? (Nem!) Szólni senki sem kivan. Ennek folytán Baltazár Dezső főrend ur ő méltóságának erre a határozati javaslatára vonatkozólag, amely a szöveggel tulaj donképen semmi közvetlen össze­függésben nincs, a kérdést ugy fogom feltenni, hogy elfogadja-e a főrendiház a határozati javas­latot: igen, vagy nem? Felkérem tehát azokat a főrendeket, akik a határozati javaslatot elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Kisebbség. A főrendiház többsége a határozati javaslatot mellőzi. Követ­kezik a 2. §. Hertelendy Ferencz jegyző' (olvassa a törvény­javaslat 2—186. §-ait, melyek észrevétel nélkül el­fogadtatnak). Elnök : A törvényjavaslat ekként részleteiben is elfogadtatván, felkérem azokat, akik azt végleg elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A törvényjavaslatot a képviselőház szövege­zése szerint végleg elfogadottnak jelentem ki, ami­ről a képviselőház értesíttetni fog. A közjogi és törvénykezési bizottságnak a most elintézett törvényjavaslatra vonatkozó jelentése szerint a bizottság a törvényjavaslattal kapcso­latosan tárgyalta a választójoggal összefüggő és a főrendiház határozatával hozzá utasított felirato­kat és kérvényeket is, melyek a jelentés végén egyenkint fel vannak sorolva. Kérdem a méltóságos főrendeket, méltóztat­nak-e a bizottság javaslatát ezen kérvényekre vo­natkozólag is elfogadni, hogy t. i. azok a törvény­javaslat elfogadásával elintézetteknek tekintetvén, irattárba helyeztessenek? (Helyeslés.) A bizottság javaslata elfogadtatván, a szóban lévő kérvények irattárba fognak helyeztetni.­Következik a mai ülés jegyzőkönyvének fel­olvasása. Radvánszky Albert b. jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök : Kérdem a méltóságos főrendeket, van-e észrevétel a felolvasott jegyzőkönyvre? (Nincs!) Észrevétel nem tétetvén, a jegyzőkönyvet hi­telesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 6 óra 25 perczkor.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom