Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-114

A FŐRENDIHÁZ ez a törvény igazán azt a nemes értelemben vett demokrácziát szolgálja. Méltóságos főrendek ! Gondolhatják, hogy én nem vagyok hive annak a frázisos demokráeziának, amely az ábrándok világában jár, amely minden jót, — igazán egy egész litániát mondhatnék el, — ennek a demokratikus választójognak érvényesülésétől vár. Várja ettől a kapitalizmus letörését, várja az osztályellentéteknek megszüntetését, várja, — mint hallottuk, — a militárizniusnak kiküszöbölését, a nemzetiségi kérdés megoldását, a vámmentes szabad kereskedelmet, a klerikálizmus elnyomását, a szekularizáeziónak keresztülvitelét, várja a többtermelést, várja a korrupcziónak kiüldözését. Ezek szerint azután azok a szabad államok ott nyugaton minden jónak bölcsői és forrásai, mi Közép-Európa pedig a dsungel vagyunk, a, nagy mocsár vagyunk, a közszabadságoknak temetői vagyunk. Nem akarok erre kiterjeszkedni, hiszen délelőtt hivatott és avatott ajkakról hallottuk ezeknek a gondolatoknak megczáfolását, hanem azt kijelentem, hogy az az anyaszentegyház is, amelynek alázatos és szerény szolgája vagyok, mindenesetre az igazi demokrácziának hive, pártfogója és előmozdítója akar lenni. Én, a magam személyét véve, mindenesetre hive vagyok az általános, egyenlő, titkos választójognak. De ezt nem mint valami panaceát nézem, amélylyel azután minden egyéb jó meg van adva, nem nézem mint czélt, amely felé törekedni kell és amely czél elérésével voltaképen a nemzeti és állami élet kivirágzik teljes boldogságban, hanem nézem eszköznek, nézem egy időszerű orgánumnak, amely által nekünk abban a mértékben, amelyben arra képesek vagyunk, ami közjavunkat előmozdítanunk és biztositanunk kell. Jóllehet igy hive vagyok ennek az általános választójognak, azért mégis szívvel-lélekkel elfogadom az egyezség alapján álló törvényjavaslatot, a melyet a mélyen t. kormány is képvisel, még pedig azért, mert nem tudnám a lelkemre venni, hogy most bármiképen is megakadályoztassék ennek a nagyobb térre, szélesebb körre terjeszkedő dembkrácziénak térfoglalása. Igaz, hogy e részben sokan sokfélekép vélekednek. Némelyek azt mondják, hogy erre azért van szükségünk, mert hiszen azok a hősök küzdöttek és véreztek : adjunk nekik jogot. Mások azt fogják mondani, hogy szükséges, elkerülhetetlen, mert ezt a reformot az idő, a szenvedések követelik. Méltóságos főrendek ! Én azt gondolom, hogy egy rendid vül fontos momentumot hanyagol fiak el azok, akik csak erre irányítják a figyelmet. Szerintem ezt a mi saját érzéseink követelik. Ezt a jogkiterjesztést mi a szegény szenvedő, egyenlőtlen kultúrájú nép felemelésének szükségérzetéből merítjük. Mi ugy látjuk, hogy valamint ez a nemzet nem viseli másban sem egyenlően a terhet, ép ugy ennek a nagy világháborúnak . terhét sem viseli egyenlően, hanem hogy-voltaképen,— tisztelet, becsület a kivételeknek, a középCXIV. ÜLÉSE. 213 osztálynak és a mágnásoknak, nem akarom ezt kivételnek mondani, nem akarom ezt panaszként mondani, — a magyar nép, a magyar paraszt húzza ennek a háborúnak is rettenetes igáját. (Igaz ! Ugy ran ! Ellenmondás.) És \ö\ etkezőleg mivel as emberiség érzi és mivel mi mindnyájan érezzük, hogy itt egyenlőtlenség van és látjuk is a történelemből, hogy az érzések hogyan változnak el, erőszakot követnénk el önmagunk ellen, hogyha abba a jogrészeltetésbe nem léptetnők bele a mi szegény, eddig attól a szavazati jogtól sok tekintetben megfosztott polgártársainkat. Én nem akarom a jogokat akkor adni és a privilégiumokat addig fentartani, míg azoknak fentarcása lehetetlenné válik. Nem akarom hasonlítani ahhoz a fösvényhez, alá az ő gránátalmáit r inden nap az almáriumában nézegette és akkor eveto csak egyet-egyet belőle, mikor azok már rothadni kezdtek ; mi&or már nem tehette el asokat tovább, akkor maga kezdte élvezni. Vannak jogok, amelyek tarthatatlanok. Értem a privilégiumokat. Vannak jogkorlátozások, amelyeken keresztülvág a fejlődés árja. Nem kell megvárni azt az időt, mikor a~ erőszak kitapossa a maga számára, illetve a nép számára ezeket a jogokat ; meg k 11 érteni az idők jelét ; ezeket az ériéseket, mint a megértés orgánumai és szenzóriumai törvénynyé kell azokat változtatni és akkor azután nem a.kényszer, nem a szükségesség, hanem a készség, az igazi felebaráti szeretet, az igazi polgári megbecsülés nyitják meg a többiek számára az alkotmányosság sánczait. Ami tehát engem rendkívül indít arra, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadjam, az épen az érzéseknek ez a logikája. Azután, nyíltan bevllom, nem vagyok politikus. A politikának, a pártharezoknak, a hatalmi harezoknak mindenféle komplikácziójába nem ereszkedem bele. Amely oldalról jön valami népmentő, a nép javát szolgáló indítvány, készséggel fogadom -1 • >t és örülök, ha annak végérvényesitésében közreműködhetem. Azért itt is elfogadom a kevesebbet a többnek reményében, elfogadom a kezdetet a folytatás kilátásában, elfogadom azt, amit adnak, örömmel, készséggel, hálával, a magyar nép javára, a magyar demokráoziának, annak az igazinak felvirágoztatására és előmozdítására. Amikor azonban ezt az én álláspontomat itt nyíltan megvallom, nem akarok lemondani, méltóságos főrendek, arról a jogról és kötelességről, amely abból áll, hogy rámutassak azokra a hiányokra, azo'.ra a kritikus pontokra, amelyeket szeretnék nem látni ebben a törvényjavaslatban és amelyeket szeretnék valamiképen eloszlatni, vagy legalább is a kormányhatóságok intézkedései által veszélytelenné tenni. Melyek azok? A választójognál ez a két szempont vezetett : kitágítani a választójogot, megőrizni és biztosítani a nemzeti államot. Ami már most ezt a kitágitásc illegi, ebben bizony rendkívül zokon esik nekem, hogy a hat osztály végzését, mint választójogi kelléket vették fel