Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-100
3ÁZ C. ÜLÉSE. A FŐREND II kilót, gyermek, — 7 éven felül, — szintén 12 kilót, a városi lakosság pedig általában véve 7 kilót. Ha összehasonlítjuk evvel azokat az adatokat, amelyek azért vannak legpraecisebben az emlékezetünkben, mert mindig azokkal vagyunk körülvéve, akkor látjuk, hogy pl. a gazdasági cselédek eddig általánosságban havonta 106 kilogramm búzát és rozsot kaptak rendelkezésre, mai nap pedig, ha van három gyermekük, egy feleségük, akkor csak 52 kiló áll rendelkezésükre. Ez köztudomású tény, nem a szenzáczió kedvéért emlitem fel, isten ments ; én nagyon meg vagyok elégedve és elismerésemet fejezem ki azok iránt, akik erős munkát végezve, ezzel a kis porczióval eddig megéltek és elismeréssel vagyok a kormányok iránt is, hogy képessé tették az országot arra, hogy a tavalyi és a két év előtti borzasztó rossz termés mellett is egyáltalában megéljen. De milyen ma a helyzet? Ma abban a helyzetben vagyunk, hogy a termési kilátások sokkalta, de sokkalta jobbak, mint amilyeneknek láttuk három-négy héttel ezelőtt. Most azután egy rendelet, — nem tudom, kijött-e már, vagy nem, de valamennyiünk értesülése ez,—meg fogja állapítani, hogy ezentúl ami mag a cséplőgép, vagy a csép alól kijön, azt le kell foglalni. Az a kérdés most, mikor fogják rekvirálni? Ha azonnal rekvirálják, akkor megeshetik, hogy ugy leszünk vele, mint voltunk a burgonyával. A burgonyát lefoglalták, sokáig elraktározva tartották, azután elküldöttek a dunántúli középmegyék termését Brassóba és tavaszszal ugyanazt a krumplit, vagy legalább olyan krumplit, mely erről a vidékről ment oda, Brassóból, vagy Nagyváradról ismét visszaküldöttek. Megfagyott oda, megfagyott vissza, nem ette senki. így történhetik ez a búzával is. A búzát most lefoglalták, azután rekvirálni fogják és elviszik. Később a kormány meggyőződik arról, hogy nem 15, hanem 18, vagy 20 kiló lisztet adhat a munkásembernek. Már most ha elvitték a gabonát arról a vidékről, akkor azt megint vissza kell oda vinni. Ezért tartom szükségesnek, hogy ebben a tekintetben már most történjék intézkedés. Teljesen helyes, ha lefoglalják, de helytelen volna mindent rekvirálni. De ha már rekvirálnak, akkor az összes gazdasági szükségleten felül még bizonyos hányadot kellene otthagyni arra az esetre, ha később lehetséges lenne az adagok felemelése, mert máskülönben egészen más' vidékről kellene azt az eleséget visszahozni, amit a gazdától elvesznek. (Helyeslés,) Ha nem untatom a méltóságos főrendeket, meg fogom indokolni, hogy miért remélem azt, hogy most többet fogunk kapni. A kilátások szerint, — azt hiszem, nem nagyon tévedek a számban, — 40 millió métermázsa búza és 16 millió métermázsa rozs fog teremni. Ez összesen 56 millió métermázsa. Ezt összesen 20 millió lélek fogja fogyasztani. Ha leszámítom az egy éven alóli csecsemőket, akkor körülbelül 19 millió marad. Ebből férfilakós 7 millió, női lakos 8 millió, 1—7 év közt lévő gyerek 4 millió. Ha most minden férfi'lakosnak 20 kilogrammot adunk havonta, akkor ez évenként 240 kilogrammot tesz ki, amit-7 millióval szorozva, 16,800.000 mm. fog kijönni a férfilakosság számára. A női lakósok száma 8 millió ; ha az ő adagjukat 15 kilóra emelj üli fel havonta, akkor évenként 180 kiló jut egy nőre és ezt 9 millióval szorozva kijön 16,200.000 mm. gabona. Az összes fogyasztás tehát 34 millió métermázsa lesz. Ezzel szemben 56 millió áll rendelkezésre, amiből leszámítva a termés ötödrészét, 9 milliót, ami vetőmagszükségletre kell, marad 47 millió, ugy hogy a felemelt adagokon kivül még 1 millió métermázsa gabona fog az ország rendelkezésére állani. Felszólalásomnak csak az a czélja, hogy méltóztassék jól figyelembe venni, mit tetszik lefoglalni, mit tetszik rekvirálni, milyen időben és milyen sorrendben? Máskülönben arra az esetre, ha a felelősségre vonatkozó megjegyzésemre kielégítő választ kapok, vagy ha a főrendiházi tagok közül más valaki megteszi azt az indítványt, hogy ezt a »felelős« szót még belevegyük, a törvényjavaslatot elfogadom. Elnök : Ha szólni senki sem kivan, az általános vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan szólni. Esterházy Móricz gr. ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Midőn konstatálom, hogy e javaslat itt igen beható bírálatban részesült, mindenekelőtt azon felszólalásokra reflektálok, amelyekkel egyetérthetek s amelyek értékes voltuknál fogva bizonyára maradandó hatással lesznek ezen méltóságos ház mai tárgyalásain túl is. Teljesen csatlakozom azokhoz, amiket Mai-" láth József gróf ő nagyméltósága e javaslattal kapcsolatosan felhozott. A kormány is azon a nézeten van, hogy a szociális haladás előmozdítása feladata az egyes kormányoknak ; hogy a kormányoknak az emberiségben működő szociális irányt és haladást nem gyengíteni, vagy paralizálnia kell. hanem az állam kötelessége, különösen egy hároméves világháború folyama alatt, arról gondoskodni, hogy polgárai öszesége emberhez méltó sorsban gyakorolhassa jogait és teljesíthesse kötelességeit a haza iránt. (Helyeslés.) Igazán hálával veszem az igazságnak minden tekintetben megfelelő és azt hiszem, minden magyar ember szivéből jövő szép szavakat, melyeket Somssich László gróf t. barátom a magyar nemzetnek, a magyar katonának, a mi hőseinknek e világháború alatt véghez vitt tetteiről és áldozatkészségéről mondott. (Helyeslés.) Méltóságos főrendek, itt nem statisztikáról van szó, nem is szavakról, itt a tények döntenek. És ahogy a tények beszélnek : a magyar nemzet hálája és elismerése az egész világ előtt igazolni fogja azokat, akik a legnagyobb bámulattal adóznak az immár harmadik esztendőben harezban álló fiainknak. (Helyeslés.)
