Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-100

3ÁZ C. ÜLÉSE. A FŐREND II kilót, gyermek, — 7 éven felül, — szintén 12 kilót, a városi lakosság pedig általában véve 7 kilót. Ha összehasonlítjuk evvel azokat az adato­kat, amelyek azért vannak legpraecisebben az emlékezetünkben, mert mindig azokkal vagyunk körülvéve, akkor látjuk, hogy pl. a gazdasági cselédek eddig általánosságban havonta 106 kilo­gramm búzát és rozsot kaptak rendelkezésre, mai nap pedig, ha van három gyermekük, egy felesé­gük, akkor csak 52 kiló áll rendelkezésükre. Ez köztudomású tény, nem a szenzáczió kedvéért emlitem fel, isten ments ; én nagyon meg vagyok elégedve és elismerésemet fejezem ki azok iránt, akik erős munkát végezve, ezzel a kis porczióval eddig megéltek és elismeréssel vagyok a kormá­nyok iránt is, hogy képessé tették az országot arra, hogy a tavalyi és a két év előtti borzasztó rossz termés mellett is egyáltalában megéljen. De milyen ma a helyzet? Ma abban a helyzetben vagyunk, hogy a termési kilátások sokkalta, de sokkalta jobbak, mint amilyeneknek láttuk három-négy héttel ezelőtt. Most azután egy rendelet, — nem tudom, kijött-e már, vagy nem, de valamennyiünk értesülése ez,—meg fogja állapítani, hogy ezentúl ami mag a cséplőgép, vagy a csép alól kijön, azt le kell foglalni. Az a kérdés most, mikor fogják rekvirálni? Ha azonnal rekvirálják, akkor meg­eshetik, hogy ugy leszünk vele, mint voltunk a burgonyával. A burgonyát lefoglalták, sokáig el­raktározva tartották, azután elküldöttek a dunán­túli középmegyék termését Brassóba és tavasz­szal ugyanazt a krumplit, vagy legalább olyan krumplit, mely erről a vidékről ment oda, Brassó­ból, vagy Nagyváradról ismét visszaküldöttek. Megfagyott oda, megfagyott vissza, nem ette senki. így történhetik ez a búzával is. A búzát most lefoglalták, azután rekvirálni fogják és elviszik. Később a kormány meggyőződik arról, hogy nem 15, hanem 18, vagy 20 kiló lisztet adhat a munkás­embernek. Már most ha elvitték a gabonát arról a vidékről, akkor azt megint vissza kell oda vinni. Ezért tartom szükségesnek, hogy ebben a tekin­tetben már most történjék intézkedés. Teljesen helyes, ha lefoglalják, de helytelen volna mindent rekvirálni. De ha már rekvirálnak, akkor az összes gazdasági szükségleten felül még bizonyos hánya­dot kellene otthagyni arra az esetre, ha később lehetséges lenne az adagok felemelése, mert más­különben egészen más' vidékről kellene azt az eleséget visszahozni, amit a gazdától elvesznek. (Helyeslés,) Ha nem untatom a méltóságos főrendeket, meg fogom indokolni, hogy miért remélem azt, hogy most többet fogunk kapni. A kilátások sze­rint, — azt hiszem, nem nagyon tévedek a szám­ban, — 40 millió métermázsa búza és 16 millió métermázsa rozs fog teremni. Ez összesen 56 millió métermázsa. Ezt összesen 20 millió lélek fogja fogyasztani. Ha leszámítom az egy éven alóli cse­csemőket, akkor körülbelül 19 millió marad. Eb­ből férfilakós 7 millió, női lakos 8 millió, 1—7 év közt lévő gyerek 4 millió. Ha most minden férfi'lakosnak 20 kilogrammot adunk havonta, akkor ez évenként 240 kilogrammot tesz ki, amit-7 millióval szorozva, 16,800.000 mm. fog kijönni a férfilakosság számára. A női lakósok száma 8 millió ; ha az ő adagjukat 15 kilóra emelj üli fel havonta, akkor évenként 180 kiló jut egy nőre és ezt 9 millióval szorozva kijön 16,200.000 mm. gabona. Az összes fogyasztás tehát 34 millió métermázsa lesz. Ezzel szemben 56 millió áll rendelkezésre, amiből leszámítva a termés ötöd­részét, 9 milliót, ami vetőmagszükségletre kell, marad 47 millió, ugy hogy a felemelt adagokon kivül még 1 millió métermázsa gabona fog az ország rendelkezésére állani. Felszólalásomnak csak az a czélja, hogy mél­tóztassék jól figyelembe venni, mit tetszik le­foglalni, mit tetszik rekvirálni, milyen időben és milyen sorrendben? Máskülönben arra az esetre, ha a felelősségre vonatkozó megjegyzésemre ki­elégítő választ kapok, vagy ha a főrendiházi tagok közül más valaki megteszi azt az indítványt, hogy ezt a »felelős« szót még belevegyük, a tör­vényjavaslatot elfogadom. Elnök : Ha szólni senki sem kivan, az általános vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan szólni. Esterházy Móricz gr. ministerelnök: Nagy­méltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Midőn konstatálom, hogy e javaslat itt igen beható bírá­latban részesült, mindenekelőtt azon felszólalá­sokra reflektálok, amelyekkel egyetérthetek s ame­lyek értékes voltuknál fogva bizonyára maradandó hatással lesznek ezen méltóságos ház mai tárgya­lásain túl is. Teljesen csatlakozom azokhoz, amiket Mai-" láth József gróf ő nagyméltósága e javaslattal kap­csolatosan felhozott. A kormány is azon a nézeten van, hogy a szociális haladás előmozdítása fel­adata az egyes kormányoknak ; hogy a kormá­nyoknak az emberiségben működő szociális irányt és haladást nem gyengíteni, vagy paralizálnia kell. hanem az állam kötelessége, különösen egy három­éves világháború folyama alatt, arról gondoskodni, hogy polgárai öszesége emberhez méltó sorsban gyakorolhassa jogait és teljesíthesse kötelességeit a haza iránt. (Helyeslés.) Igazán hálával veszem az igazságnak minden tekintetben megfelelő és azt hiszem, minden magyar ember szivéből jövő szép szavakat, melyeket Somssich László gróf t. barátom a magyar nem­zetnek, a magyar katonának, a mi hőseinknek e világháború alatt véghez vitt tetteiről és áldozat­készségéről mondott. (Helyeslés.) Méltóságos fő­rendek, itt nem statisztikáról van szó, nem is sza­vakról, itt a tények döntenek. És ahogy a tények beszélnek : a magyar nemzet hálája és elismerése az egész világ előtt igazolni fogja azokat, akik a legnagyobb bámulattal adóznak az immár harma­dik esztendőben harezban álló fiainknak. (He­lyeslés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom