Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-113

A FŐRENDIHÁZ CXIII. ÜLÉSE, JS7 vagy kereskedők, — az átérzi, hogy ezeken a bajokon segíteni kell. Már most a választói törvénynél bizonyos választói kerületek kiigazitása is szóba fog kerülni. Ebbe okvetlenül bele kellene venni azt is, hogy a megyei területek másképen formálódjanak és hogy azok a szélső községek, amelyekre nézve ez előnyösnek mutatkozik, más törvényhatósághoz csatoltassanak. Áttérek már most az állam gépezetének egy egészen uj alkatrészére, egy nagy hajtókerékre, amely a háború alatt bölcsen beállittatott a nagy gépezetbe, amely mint egy nagy erő hivatva van arra, hogy a rendkivüli körülményekkel megvívjon és amely rendkivüli hatalmat ad a kormánynak. Ennek a hajtókeréknek egy nagy része az, amely oly módon figurái, hogy felhatalmazza a kormányt arra, hogy a közélelmezésről gondoskodjék. A közélelmezés szervezete az én nézetem szerint teljesen helytelen. Midőn a mostani kormány átvette a kormányzást, első dolga az kellett volna hogy legyen, hogy tanulmányozza és értékesítse azokat a tapasztalatokat, amelyeket leszűrt a közélelmezés tekintetében az előző kormány, amely ebben a tekintetben sokkal hátrányosabb helyzetben volt, mert váratlanul lepte meg a háború. A tapasztalatok előtte feküdtek javaslatok formájában. Lefoglalhatta volna a terményeket mindjárt az aratáskor, a csépléskor, ugy, amint most szándékozik tenni. Nem akarok rekriminálni, csak arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy a mostani szervezésben bizonyos rejtett törvényei] enességet látok. Kineveztek ugyanis négy tárczanélküli ministert. Az 1848 évi III. t.-cz. beszél tárczával és osztálylyal ellátott ministerekről. Amit osztálynak mond a 48-iki törvény, azt mi most szakmánynak, vagy portefeuillenek mondjuk. Tehát egy tárczanélküli minisztert megbíznak egy osztály vezetésével. De ki felelős ezért ? Ki felelős akkor, ha a közélelmezési miniszter beleavatkozik a földmivelésügyi miniszter ügykörébe ? A tárczanélküli miniszternek tárczanélkülinek kell maradnia. Ez a szervezési hiba egyébként a lényegre nincs nagy befolyással, ellenben nagy befolyással van az, hogy az organizácziót roppantul megváltoztatták. A főispán és az alispán fölé kineveztek kormánybiztosokat és még nem tudom miféle megbízottakat. Ki parancsol most ? Ha a minister kiad egy rendeletet, az alispán végrehajtja azt, amennyiben végrehajtható. Nem kell még itt egy közbevetett ék, amely elválasztja a kettőt egymástól. így történnek azután olyan dolgok, amelyek láttára az ember csak a legnagyobb önuralommal tudja megőrizni a hidegvérét. Itt van például a marharekvirálás. Szükség van erre azért, mert hus kell a hadseregnek, a lakosságnak, az ellátatlanoknak. De ha már valamit rekvirálnak, akkor rekviráljanak ugy, hogy az egyenlő elbánás .elvét kövessék. Ha kára van valakinek, mindenkinek egyforma kára legyen, — ámbár kár nélkül is lehet rekvirálni. Ha a piaczi ár 9 korona, adjon a kormány,9 koronát, de ne rekviráljon U koronás piaczi árak mellett 5 koronáért. Miért kelljen a gazdának ráfizetni a rekvirálásra ? Hiszen ez olyan egyszerű dolog, hogy az ember igazán nem tudja belátni, miért nem történik ez igy. Kiad azután a minister egy rendeletet, hogy 6 kilométernél messzebbre nem szabad a marhát hatóságilag elhajtatni. Ennek daczára összeülnek és elrendelik, hogy ez a község ide hajtja a marháját, 21 kilométerre. Hol van itt az a pszichológia, amely oly nagy mértékben megvan ő nagyméltóságában, aki tuszkulánumát odahagyva a legkülönbözőbb pártokat tudta egy pártban összefoglalni és vezetni ? Az egész kormányban meg kellene lennie ennek a pszichológiának, ezzel a pszichológiával kellene hozzáférkőznie az emberek lelkületéhez. Mert ha ezt meg tudja cselekedni, akkor mindent el tud érni Magyarországon. Értsék meg e főrendiházat, értsék meg a nemzetet, értsék meg a parasztot, értsék meg a munkást, értsék meg az urat, értsenek meg mindenkit. A lelkületet kell tudni. Ha ebbe a lelkületbe bele tudják magukat találni, akkor pl. el tudják érni azt, hogy a budapestiek, az éhező, a nyomorgó budapestiek két hónapra jórészét lisztadaguknak odaadják az éhező, nyomorgó bécsieknek. Hogy érték ezt el ? Ugy, hogy tudtak a néphez hozzáférni, tudtak szája ize szerint beszélni, tudták érzelmeit nemes irányban felkelteni. Nem lehet olyan rendeleteket kiadni, hogy : alispán, főszolgabíró, téged felakasztunk, ha nem hozol be 1000 vaggon búzát. Ha megvan az az 1000 vaggon búza és azt be lehet hajtani, akkor nincs az ellen kifogásom. De akkor azt kell mondani : ha igazságtalanul, méltánytalanul, rossz mértékkel, különböző mértékkel mérsz, akkor is felakasztunk. Mennyivel szivesebben adnának a gazdák, ha tudnák, hogy, ha a hatóság túllépné a hatáskörét, akkor meggyülik a baja. Ujabban sokat emlegetik azt, hogy Magyarországnak többet kell termelnie, mint amennyit az ország fogyaszt és a feleslegét rendelkezésére kell bocsátani Ausztriának és Németországnak. Nagyon szívesen, de nem olyan módon, hogy mindent elrekviráljanak és ugyanolyan csekély áron fizessenek meg. Mert a búza ára ugyan 50—60 korona ma, ez azonban mégis csekély. A szám mindig relatív fogalom. A háború előtt a búza 20 korona volt, az ára tehát 300%-kal drágult. A bőr. a ezukor. a czipő azonban nem 300, hanem 1000— 1200%-kal drágult. Azért mondom, hogy az áremelkedés relatív fogalom. Ha mindent rekvirálnak a mostani ár mellett, lesz-e azután egy részvénytársaság, vagy állam, vagy akárki, aki a felesleget odaadja Ausztriának és Németországnak ugyanazon az áron, melyen vette ? Hiszen akkor mi a konkurrencziát a világpiaezon nem fogjuk kiállhatni, lassankint le f( gunk sülyedni a nyomorúságba, különösen a gazdák egészen el fognak tűnni a föld színéről. Ezt nem lehet igy tenni. De igenis lehet mást. Az ellátatlanok részére szükséges egy bizonyos meny24*