Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-113

186 A FŐRENDIHÁZ CXIII. ÜLÉSÉ. •dézzen elő, amelyek a mi harczképességünket tönkretehetnék. Ügynökeik azóta is szakadatlanul és teljes erővel folytatják ezen üzelmeiket és ä legutóbbi időben már súlyos és aggasztó tüneteket is láttunk ennek következtében. Megvallom, érthetetlen előttem, hogy az igen t. kormány ezen üzelmekkel szemben oly tartózkodóan, oly félénken viselkedik, sőt a legutóbbi időkig jóformán azt a látszatot keltette, hogy úgyszólván szemet akar hunyni azok előtt. (Mozgás balfelóL) Csak a legutóbbi időben, amidőn ezeknek az üzelmeknek káros és aggasztó tünetei már igen nyilvánvalókká váltak, hallottunk a t, ministerelnök ur és a t, kereskedelemügyi minister ur részéről erélyesebb nyilatkozatokat, Most azonban nem erélyes nyilatkozatokra, hanem erélyes, időszerű, czélravezető és gyors intézkedésekre van szükség. (Ügy van! johbfelól.) Kérdem : nem lelketlenség, nem a hazaárulással határos-e, amidőn a hosszú nélkülözések folytán érthetően izgatott, meggyötört és ezáltal elkeseredésre könnyen hajló népet azzal bolonditják. hogy ennek a világháborúnak felidézéséért az akkori kormány, a háború folytatásáért és a béke késlekedéseért pedig a mostani kormány felelős ? Nem szemérmetlen izgatás-e azt hangoztatni, hogy a választójoggal a katonák be vannak csapva. ugyanakkor, amidőn ők elárulják a hadsereg, elárulják az egész ország ügyét az entente érdekében és saját külön czéljaikért (ügy van ! ügy van ! johbfelól.) azáltal, hogy a négy év óta tartó óriási küzdelem, óriási áldozatok, nélkülözések és erőfeszitések árán kivivott győzelmek eredményét tönkre akarják tenni ? (Ügy van! ügy van J) Nem hátráltatja-e ez a békét és húzza tovább a háborút azáltal, hogy ébrentartja az ententenak azt a reménységét, hogy itt a monarchiában és specziálisan Magyarországon olyan zavar és olyan felfordulás fog bekövetkezni, mondhatnám olyan oroszországi állapotok fognak itt is felidéztetni, melyek ami harczképességünket megszüntetik és ennek folytán ők diktálhatják majd az ő feltételeiket ? Ezen utolsó aknamunkák épen olyan veszélyt rejtenek magukban, mint a külellenség támadása. (Igaz ! ügy van !) E veszély láttára elérkezett az ideje annak, hogy pártkülönbség nélkül az egész ország összefogjon egyetértő munkára, (Helyeslés.) ép ugy, amint a háború kitörése idején jiártkülönbség nélkül össze tudott fogni. Ezen egyetértésre az alap az ország jövőjének biztosítására való törekvés. A pártharezokra most sem idő, sem hely nincs. (Helyeslés.) A háborút győzelmesen befejezni és a háború utáni óriási feladatokkal és nehézségekkel megküzdeni csak egyetértő munkálkodással és közös erőkifejtéssel lehet. Ezen erőkifejtést nem alapozhatjuk a háború előtti pártpolitikai nézeteltérésekre és ellentétekre. Én remélem és bizom benne, hog)r a t. kormánynak lesz kellő ereje, kellő bátorsága az országot a belső felfordulástól megmenteni, épen ugy, amint katonáinknak megvan a kellő ereje és vitézsége, hogy a külellenség támadásai ellen minket megvédjenek. Ezen reményben az indemnitást elfogadom. (Élénk helyeslés és taps.) Vigyázó Ferencz gr. jegyző: Fiáth Pál báró! Fiáth Pál b.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! Az indemnitást, a megbízást arra, hogy az eszközöket megadja a törvényhozás a kormánynak, elfogadom. Elfogadom azért, mert nagyon károsnak találnám, hogyha a törvényes rend most bármily tekintetben megzavartatnék, ha a parlamenti élet rendes munkáját nem tudná folytatni abban a perezben, amikor egyezkedés utján el akarja intézni azt a nagyon pregnáns és minden kedélyt nyugtalanító törvényjavaslatot; a választójogi törvényjavaslatot. En remélem, hogy épen a megegyezés alapján ez a törvény olyan lesz, amely kiterjeszti a választójogot a nagy tömegekre, ugy hogy nagyon sokan azok közül, akiknek eddig nem volt szavazati joguk, ezentúl birni fogják azt, mindazonáltal túlsúlyban marad mindenkor az értelmiség és tú'sulyban marad mindenkor a magyarság. Kernelem, hogy ilyképen olyan parlament fog választatni, amely tudja, hogy főczélja a magyar jogállam folytonos fejlesztése és oltalmazása. Nagyon óhajtandónak vélem, hogy ebbe a törvénybe, mielőtt teljesen megszövegezve lesz, belekerüljön egy intézkedés, amely már preventive elejét vegye annak a lehetőségnek, hogy a választások a demagógia propagandájával történjenek és hogy olyan vidékeken, ahol nagymértékben nemzetiségek laknak, felkeltessék a vágy, hogy területileg szomszéd fajrokonságukhoz fartozzpnak. Ennek elejét kell venni és ezt meg lehet tenni azokban a szabályokban, amelyek a kihágásokról és a bűntényekről fognak szólni. De azonkívül ezt oly módon kellene a törvénybe beleszövegezni, hogy pregnáns kifejezést kapjon az az alapgondolat, mely bennünket a nemzetiségi kérdésben mindig vezet, hogy igenis mi a nemzetiségek iránt a legnagyobb figyelemmel vagyunk, azok kultúrájukat fejleszthetik, csak egyet kívánunk tőlük feltétlenül: tudniok és érezniök kell, hogy ők a magyar állam polgárai s hogy nekik nemcsak jogaik, de kötelességeik is vannak; az, akinek a magyar föld nem tetszik, aki azt a magyar atmoszférát, amely hazafisággal van megtelitve, nem szereti, annak nyitva áll a kapu, tessék fajrokonaihoz menni; kieresztjük őket, de ha be akarnak jönni, zárva áll az ajtó ; két arkangyal áll jobbról és balról: a magyar hadsereg és a magyarság. Miután a választási törvényt emiitettem, legyen szabad még egyet megemlítenem, amely azzal összeköttetésben van. A megyék összeállítása évszázadok munkája. Minden megyének vannak perifériái, amelyek ugy vannak alkotva, hogy egy-két, több, vagy sok község a perifériákban nem oda van csatolva, ahova a természet szerint, a mostani életviszonyoknál fogva kellene, hogy csatolva legyen; messze vannak főszolgabírójuktól és a megyei székhelytől. Aki figyelemmel kísérte, hogy ezek a községben milyen hátrányban vannak már békeidőben is, — legyenek a lakosok gazdászok,