Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-113

A FŐRENDIHÁZ CXTII. ÜLÉSE. 185 mertetett eszméknek e házban való képviseletére azon hittel és meggyőződéssel vállalkoztam, hogy korunknak emberpótlást igénylő feladatait csak ugy oldhatjuk meg, a várható nagy terheket csak ugy viselhetjük el, ha az embervédelemnek korszakát minél előbb és minél tökéletesebben megvalósítjuk, ha népünknek testi és lelki felemeléséről államilag és társadalmilag egyaránt gondoskodunk. E téren önzetlen önmegtagadással, lángoló hazaszeretettel és nem csüggedő hűséggel mindent el kell követnünk arra, hogy egy szebb, boldogabb és egészségesebb Magyarországnak a béke derengő hajnalából kibontakozó képe minél előbb megvalósuljon. (Tetszés.) Abban a reményben, hogy a szükséges reformoktól még áldozatok árán sem fogunk visszariadni és hogy az igen tisztelt kormány programmjának megfelelőleg ily irányú javaslatokkal a törvényhozás elé idejében fog járulni, az előttünk lévő törvényjavaslatot elfogadom. (Elénk éljenzés jobb- és bal felél.) Zichy Ráfáel gr. jegyző; Károlyi Gyula gróf kivan szólni. Károlyi Gyula gr.: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Én Mailáth József gr. ő exezellencziájának a Németországgal kötendő szövetségre vonatkozó minden szavát magamévá teszem. Ez a kérdés azonban oly nagy horderejű és oly nagyfontosságú, hogy méltóztassék megengedni, hogy annak egynéhány más vonatkozásával is röviden foglalkozzam. (Halljuk !) Felesleges rámutatnom arra, méltóságos főrendek, hogy mit jelent nekünk a német szövetség a háború alatt. Katonáink vitézségéből nem vonunk le az által semmit, ha elismerjük, hogy a német hadsereg támogatására szükségünk volt, hogy azon sikereket elérjük, amelyeket elértünk. Meg lehetnek arról győződve, hogy Németország is a legteljesebb elismeréssel és méltánylással viseltetik a mi katonáink óriási teljesítményével és vitézségével szemben és tudják jól ők is, hogy ennek mit köszönhettek. Azt hiszem, hogy könnyelmű optimizmus volna és illúziókban ringatnék magunkat, ha azt gondolnók, hogy ha végre-valahára ez a rettenetes világháború véget fog érni, a harmónia és a barátságos érzelmek a népek között azonnal helyreállanak és a most fegyverrel egymással szembenálló népek elkeseredett gyűlölködése azonnal meg fog szűnni. Egy emberöltő fog elteim legalább addig, amig e gyűlölködést felválthatja az igazi barátságos érzés és a harmonikus érintkezés. Tagadhatatlan, hogy ez a gyűlölködés sokkal nagyobb fokban van kifejlődve ellenségeinkben, mint mibennünk. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelól.) Épen ez a gyűlölködés, amely hosszú ideig fenn fog még állani, fogja elkerülhetetlenné termi, hogy a háború befejezte után más fegyverekkel ugyan, de tovább folyjon a küzdelem a népek, nemzetek és államok között. Ugy, amint ezt a háborút mi létfentartásból és önvédelemből folytatjuk le, ugy fogjuk majdan létfentartásunk és puszta önvédelmünk érdekében azt a más fegyPőrendiházi Napló. 1910—1915. V. fcötet. vérekkel való küzdelmet is lefolytatni. De abban a küzdelemben, amely akkor előttünk fog állani, ép oly kevéssé fogunk megállhatni szövetséges nélkül, mint ahogy a háborúban is szövetségeseinkre rá voltunk utalva. Németország az egyetlen állam, amelynek létérdeke a monarchia fennállása, létérdeke Magyarország erős, egységes államiságának megóvása, (Ugy van ! Ugy van !) amely saját legfőbb érdekét ebben látja, mert ebben van a legnagyobb biztositéka annak, hogy egy ellenséges gyürü nem fogja őt izolálni minden oldalról és az összeköttetések kelet felől is biztositva lehetnek. Másrészt mi körül vagyunk véve ellenségek által. A csehek, délszlávok, szerbek, oláhok nyíltan, vagy csak nagyon kevéssé burkoltan mind azt vallják legfőbb törekvésüknek és végczéljuknak, hogy a monarchia szétdaraboltassék, hogy Magyarország testéből és területéből hódításokat eszközölhessenek. Amikor Németország az egyetlen állam, amely az ország egységes államiságának biztosítását és megerősítését saját érdekében állónak tudja és érzi, az egyetlen természetes és tartós szövetség a mi számunkra csak a Németországgal való szövetség lehet. Ennek a szövetségnek alapja a szövetkező feleknek kölcsönös létérdeke és épen azért imperativ szükséget képez mindkét félre nézve. Nagyon jól tudják ezt ellenségeink és épen azért követnek el mindent, hogv megakadálvozzák. megbontsák Németországgal való szövetséges viszonyunkat. A mi legközvetlenebb ellenségeink a csehek, szerbek, oláhok a német szövetségben látják legnagyobb akadályát terveik keresztülvitelének, mert tudják, hogy amíg a német szövetség fennáll, mi olyan erősek vagyunk, hogy országunk területének rovására ők hódításokat itt nem eszközölhetnek. Nyugati ellenségeink, Francziaország és Anglia pedig, amelyek, — hogy ugy mondjam, — nekünk közvetett ellenségeink, a monarchia és Magyarország megsemmisülését mindig támogatni fogják, mert épen a monarchiában és ennek legerősebb oszlopában : Magyarországban látják legnagyobb és legfőbb akadályát annak, hogy Németországot sikeresen és tökéletesen izolálhassák. Amidőn ezen ugy Németországra, mint Ausztriára és Magyarországra fő- és létérdeket képező szövetséget tekintetbe veszszük, mondhatjuk, hogy önvédelmi és önfentartási szükségből mindegyik félre nézve kötelességet jelent ennek a szövetségnek a megkötése. Megnyugvással látom azt, hogy az igen t. kormány azon törekszik és azon dolgozik, hogy a Magyarország részére oly nagy fontosságú és szükséges szövetséget Németországgal tartóssá, biztossá és megfelelővé tegye. Rövid idővel ezelőtt bátor voltam itt a főrendiházban hangoztatni, hogy az ententenak legfőbb és majdnem utolsó reménye ma az, hogy Németországgal való szövetségünket és viszonyunkat megbontsa és másrészt, hogy itt bent az országban olyan zavarokat és olyan állapotokat 24