Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-100

12 A FORENDII ezekkel pótolhatnék legalább részben a mi gyarló és télen járhatatlan mezei utainkat. Ha belterjes gazdálkodásra megyünk át, akkor tovább kell menni ezen a téren. Mert minél belterjesebb egy gazdasági üzem, természetesen annál több a bevitel, kivitel és annál nagyobb forgalom van. Ez pedig az úthálózat jókarban lététől függ. Egy másik kérdés még az, hogy a munkaerő hiánya következtében a nagy és kis gazdaságok egyaránt kénytelenek lesznek a gépüzemre áttérni, mert csak igy pótolhatják a hiá^^zó ember- és állatanyagot. Hogy ez lehetségessé váljék s ezzel gazdaságunk jövője biztosittassék, erőteljes mezőgazdasági gépipart kell mielőbb kezdeményeznünk. E tekintetben függetleníteni kell magunkat a külföldtől. Szégyene volna az országnak, ha nem tudnánk e czikkekből annyit, amennyire szükségünk van, itthon előteremteni, amidőn oly nagy a kereslet és oly nagy piacza van az e részbeli kereskedelemnek.. Itt is természetesen a jó minőségű, szolid, reális kereskedelmet értem, mert különben ismét csak a külföldre fogunk visszamenni.. Hiszen nem akarom a gépipart semmiképen érinteni, de jól tudjuk, hogy milyen nagy számmal fordultak elő konkrét esetek, amidőn ez történt. Jó gőzekék tömeges előállítása itt a fődolog. Ezáltal tennők lehetővé, hogy a kisgazdák is ezen a gazdaságra rendkívül fontos, jövedelmet hajtó gépek üdvös működését szövetkezetekbe tömörülve igénybe vehessék. Ismeretes, hogy a háború alatt sok helyen zsaroló gazdaságot űztünk a talajon. A háború kényszere volt ez. A talajtól ekként elvont tápanyagokat azonban feltétlenül pótolnunk kall. Evégett több műtrágyagyárra lesz szükség. Nem kartellszerü alakulatokra, hanem állami felügyelet mellett gazdákból alakult társulatokra, ahol a gazda nincs kitéve a kartell önkényes áruuzsorájának és annak, hogy ha valamely árura szüksége van mezőgazdaságában, azt indokolatlan árhullámzás tegye számára nehezebben hozzáférhetővé. Még egy dolgot kívánok felemlíteni. (Halljuk ! Halljuk !) A háború alatt roppantul elhanyagolt gazdasági épületek tatarozási ügyét. Az esetleg újonnan szervezendő birtokpolitika folytán előálló telepítésekhez szükséges építkezési anyagok kell, hogy minél nagyobb mértékben és minél tisztességesebb kereskedelem utján legyenek a gazdaközönséghez eljuttatva. Itt is természetesen mindennek megfizetjük a rendes árát, de uzsorát e téren sem szabad tűrni. Mert itt oly tömegárukról van szó, — tégla., cement, épületfa, mész stb., — amelyeknél teljesen indokolatlan a ma tapasztalható óriási emelkedés. Erre rá kell ülni, ezeket az anyagokat le kell fogni s oly árakat szabni, hogy lehetségessé váljék a meglévő gazdaságok továbbfejlesztése épen a telepítés szempontjából. Nem kívánom türelmüket tovább igénybe venni. (Halljuk ! Halljuk !) Elfogadom a törvényjavaslatot abban a reményben, hogy a hozzáfűzött várakozások feltétlenül teljesedni fognak és vZ C. ÜLÉSE. jobb, nagyobb, boldogabb jövő elé fogják vinni az országot. (Éljenzés és taps jobhfelől.) Elnök : Kivan még valaki szólni? Fiáth Pál b.: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Midőn hozzászólok a törvényjavaslathoz, melynek czélja, hogy a ministeriumok száma ideiglenesen szaporittassék, két szemjiontot fogok magam előtt tartani. (Halljuk! Halljuk!) Egyik, amelyet követett a főrendiház pénzügyi s közgazdasági és törvénykezési bizottsága, azt a kérdést vetve fel : szükséges-e. ez a négy uj ministerium? Mindenki belátja, hogy a háborús körülmények mellett a kormánynak uj közegekre van szüksége.Részernről teljesen meg vagyok győződve arról, hogy ezt lehetetlen mellőzni. Hogy milyen szám szükséges, azt én egészen magára a ministeriumra bízom. Ök felelősek, ők tudják: mikép, mily ügyekbe, milyen erővel kivannak beleavatkozni s bizonyosan ők illetékesek annak megszabására, hogy hány ilyen uj ministeriumnak a felállítása szükséges ? A második szempont, melyből bírálat alá vette a bizottság ezt a törvényjavaslatot, az, hogy milyen relációban van ez az eddigi közjogi fogalmakkal. Az 1848-iki törvény, amelyre sok tekintetből, de főleg azért lehetünk büszkék, mert általa bizonyítottuk be, hogy mi voltunk a szabadelvű, az előrelépő, előrerohanó nemzet, megállajűtotta a felelős ministerium fogalmát. A jelen törvényjavaslatban másutt, mint a edmben, egyáltalán nincs szó a felelősségről. Sehol sem mondja meg, hogy az a négy újonnan felállítandó minister személyére nézve felelős-e, vagy sem, ugy hogy én kényszerítve érzem magamat egy javaslat 1 enyujtására, mely szerint a törvényjavaslatban, — mind egy, akármely módon, —ki legyen fejezve az, hogy csak felelős ministerium nevezhető ki, csak felelős ministerről lehet szó. Ennek benne kell a törvényjavaslatban lennie. De miután a czim ugy szól, hogy a >>felelős ministerium« kebelében nevezendő ki négy minister, ennélfogva a czim maga állapítja meg, hogy igenis az a négy minister is felelős. E kérdésemre a kormány bizonyára nyilatkozni fog ma, de ha nem nyilatkoznék, ugy a főrendiháznak az a viselkedése, hogy senki sem fog ellene szólni, bizonyságot fog nyújtani a jövőre is, hogy le van szegezve, mint fogalom az, hogy Magyarországon csakis felelős minister existálhat. Ez az, amit a közjogi kérdésre vonatkozólag bátorkodtam elmondani. Most méltóztassanak megengedni, hogy én is olyan ügyre térjek át, amely a szociális fogalommal egészen szoros összeköttetésben van. E tekintetben én is teljesen a szociális álláspontra helyezkedem és azt mondom, hogy az állam igenis köteles jogot adni mindenkinek egyenlően, egyformán és általánosságban, de nem a szavazást illetőleg értem ezt, hanem az élelmezést illetőleg. Az eddigi rend szerint minden felnőtt munkás havonta 15 kiló lisztet kap, asszony 12