Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-113

182 A FŐRENDIHÁZ CXIII. ÜLÉSE. Következik az igazoló bizottság jelentése a főrendek névjegyzékének folytatólagos kiigazi­tása és a beérkezett igazolási kérvények tár­gyában. Kérem a bizottsági jelentés felolvasását. Hertelendy Ferencz jegyző (olvassa az igazoló bizottság jelentését). Elnök : Ha szólni senki sem kivan, határozati­]ag kimondom, hogy a főrendiház az igazoló bizott­ság javaslata értelmében elhatározza Zichy Káz­mér gróf örökösjogu főrendiházi tag nevének a . főrendek névjegyzéke IX. fejezeténel£ B. (Grófok) rovatába, Ráth Zsigmond kir. kúriai másodelnök nevének a névjegyzék VI. fejezetébe, Günther An­tal kir. kúriai elnök neve után való beiktatását. Kimondja továbbá a főrendiház Pejacsevich Tódor gróf főrendiházi tagsági jogának örökösjogon való újbóli feléledését, amely jogát folvomodó azon­nal kezdődő hatálylyal gyakorolhatja, nemkülön­ben kimondja a 108. ülésben hozott határozat meg­változtatásával, hogy Révay kSimon gróf vagyoni képesítésének megszerzése folytán újból feléledt örökös főrendiházi tagsági jogát hasonlókép már most kezdődő hatálylyal gyakorolhatja. Végül elismeri a főrendiház Jankovich-Bésán Endre gróf és Széchényi György gróf örökösjogu főrendiházi tagságra való képesítését s kegyelmes királyi meghivó leveleiknek a na. kir. belügyminis­ter utján való kieszközlésére az elnökséget felha­talmazza. Következik a kir. közjegyzők dijainak sza­bályozásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a bizottsági jelentés felolvasását. Vigyázó Ferencz gr. jegyző (olvassa a bizott­ság jelentését). Elnök: Kivan valaki általánosságban szólni a törvényjavaslathoz? (Nemi) Ha szólni senki sem kíván, az általános vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem : méltóztatnak-e a törvényjavasla­tot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni 1 (Igen!) A törvényjavaslatot általá­nosságban a részletes tárgyalás alapjául elfoga­dottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a czim és szakaszok felolvasását. Hertelendy Ferencz jegyző (olvassa a törvény­javaslat czimét és 1—2. §-ait, mélyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : A törvényjavaslat ekként részleteiben is elfogadtatván, felkérem azokat, akik végleg el­fogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A törvényjavaslatot a képviselőház szövege­zése szerint végleg elfogadottnak jelentem ki, ami­ről a képviselőház értesíttetni fog. Következik az 1918/19. költségvetési év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fede­zendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a bizottság jelentésének felol­vasását. Hertelendy Ferencz jegyző (olvassa $ bizottság jelentését). Elnök: Kivan valaki általánosságban szólni a törvényjavaslathoz ? Zichy Ráfáel gr. jegyző: Mailáth József gróf! Mailáth József gr.: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Az összhangzatos és sikeres együttműködés követelménye, hogy a törvény­hozásnak két házában kölcsönös megértés követ­kezzék be ugy, hogy ha az egyik házban egy húrt megpengetnek, ez a másik házban megértésre találjon. A képviselőház az utolsó hetekben oly jelen­ségeknek és nyilatkozatoknak volt színhelye, melyeknek tárgya volt a németekkel való szövet­ségi viszony. Nyilvánvaló, hogy a magyar ország­gyűlés főrendiházának is állást kell foglalnia ebben a kérdésben és pedig hogy kifejezésre jusson, hogy az eddigi sikerek ezen szövetségnek köszön­hetők és hogy a német birodalommal való szövet­ségünk ezen nehéz időben bevált és azért vált be oly csodálatosképen, mert minden állam a maga individualitásával, függetlenségével, gazdasági ön­állóságával lépett be és saját megfeszített erejével látott hozzá ezen sikerek eléréséhez. Ezen szempontokat kell tekintetbe vennünk, ha ezen kérdésről tárgyalunk, amely kérdés a szö­vetségnek szilárdítása, megerősítése, vagy amint mondani szokták, annak mélyítése. Kétséget nem szenved, hogy a magyar nemzet készséggel kezet fog, de másrészt azon biztosítékokat fogja kérni, hogy ezen szövetségnek mélyítése politikai külön­állásunknak és gazdasági függetlenségünknek min­den csorbája nélkül ejtessék meg. Nem szabad és nem tudjuk elfelejteni, hogy a Német birodalom még a háború előtt is. vala­hányszor egy gazdasági kérdés került szőnyegre, mint azt a delegáczióban is nem egyszer kifejez­tem, mindig csak a maga anyagi érdekeit tekin­tette. Ezen állapotot nem szabad állandósitanunk és épen azért a kormánynak egyik fő gondja legyen, hogy ez, ha szerződésileg biztosítva lesz, csak ugy történhessen meg, hogy szabad kezet adjon nekünk közjogi, politikai téren és alkotmá­nyos függetlenségünk minden tekintetben érvé­nyesüljön. Csak örömmel állapíthatjuk meg, méltóságos főrendek, hogy a képviselőházban ez irányban tör­tént felszólalások és a német részről arra adott válaszok a kételyeket mindenesetre eloszlatták. Annál kevésbbé helyeselhetjük tehát azokat a tá­madásokat, melyeket egyesek intéztek felelősség nélkül az immunitás örve alatt ismételten Német­ország és a bennünket érdeklő szövetség ellen, minden ok, sőt mondhatnám, kellő meggondolás nélkül. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ezen ház nem lehet helye annak, hogy itt mi ezen eljárás felett bírálatot mondjunk, de a főrendi­háznak összetételénél, hivatásánál, higgadtságá­nál fogva kötelessége rámutatni azon veszélyre, mely ezen eljárásból következik. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Ugy látszik, ezek az urak nem méltányol­ják eléggé és elfelejtik, hogy mikor a világháború megindult és egész borzalmaival reánk zúdult,

Next

/
Oldalképek
Tartalom