Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-113

A FŐRENDIHÁZ CXIII. ÜLÉSE. 18 3 faár akkor azt ellenségeink azon reményben és feltevésben tették, hogy minket képesek lesznek Németországtól elszakítani, (Igaz! Ugy van!) hogy először Németországot és azután külön-külön minket is megsemmisítsenek és tönkretegyenek. A sors máskép hozta magával, méltóságos főrendek és nehogy a reánk nézve oly kedvező alakulást paralizáljuk, nem szabad ellenségeinknek módot adni arra, hogy ezen reményük és feltevésük újra feléledjen. Erre nem szabad tápot adnunk. Az emiitett uraknak eljárása azonban erre nagyon is alkalmat szolgáltat, amint azt most sajnosán észleltük, a bel viszonyok eseményei következtében. Vagy azt hiszik azok az urak, hogy munkásaink magatartásáról, — eltekintve attól, hogy már idebenn az országban is mennyi kárunk volt ebből, — nem mennek ki a hirek a külföldre és nem fogják ellenségeink azt mondani, hogy ime, itt már mindennek vége, csak tartsunk ki, mert ezek már letörtek teljesen ? (Ugy van ! a középen.) Nem lehet szemet hunynunk, méltóságos főrendek, azon vészteljes igazság elől, hogy ezek a hirek ellenségeinknél a hareztéri sikereink által táplált békevágyat képesek lesznek teljesen elfojtani. Ezt azoknak az uraknak mind meg kellett volna gondolniuk. Méltóságos főrendek ! Tudva és látva mindezt, lehetetlen, hogy mi is szót ne emeljünk azon kísérlet ellen, hogy nemzetünknek és képviseletének hangulata olyan színben tűnjék fel, mintha nem lenne áthatva a hű szövetségesünk iránti hála és elismerés érzésétől és azon tudattól, hogy nekünk is szent kötelességünk szövetségesünk törekvéseinek biztosításához minden erőnkkel csatlakozni. Azért engedje meg a nagyméltóságú főrendiház, hogy nevében is kifejezést adhassak az ezen szövetséghez való tántoríthatatlan ragaszkodásunknak, továbbá azon óhajnak és reménynek, hogy ezen szövetség megújítása, megszilárdítása és mélyítése mindkét fél üdvére, mindkét ország javára sikerülni fog anélkül, hogy ezáltal a magyar nemzet politikai, közjogi és gazdasági függetlensége csak a legkisebb csorbát is szenvedné. (Általános helyeslés.) Lett volna még egynéhány kérdésem, mivel azonban a földmivelésügyi minister ur nincs jelen, csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy az indemnitást elfogadom. (Helyeslés.) Zichy Ráfáel gr.: Eadvánszky Albert báró ! Radvánszky Albert br.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Társadalmunknak a népjóléti intézmények és a közegészségügyi kérdések iránt napjainkban tanúsított fokozott érdeklődését tapasztalva, méltóztassanak megengedni, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyalásánál ezen kérdésekről pár szót szólhassak. Teszem ezt pedig abban a meggyőződésben, hogy mulasztást követnénk el, ha fel nem használnék ugy az egyénnek, mint az egész társadalomnak ezen kérdések iránt a háború által felidézett érdeklődését, fogékonyságát, sőt mondhatnám, hangulatának diszpoziczióját, ami ha egymagában j nem is biztosítja, de legalább is nagyban befolyásolja a kedvező eredményt. A közegészségügy terén tapasztalt hiányok, létesítendő intézmények és foganatosítandó intézkedések kérdésével, mint e téren laikus, foglalkozni nem kívánok. Nem mulaszthatom azonban el annak hangoztatását, hogy népünknek a háborúban tanúsított elismerésreméltó magatartása, másrészt pedig áz emberéletben bekövetkezett óriási veszteség mielőbbi pótlásának szükségessége egyrészt erkölcsi, másrészt pedig közgazdasági szempontokból szükségszerű kötelességévé teszi a kormányoknak a legkülönfélébb népjóléti intézmények létesítését s a közegészségügy fokozott fejlesztését. A népjólét és a közegészségügy fejlesztésére vonatkozó ezen törekvések összességét, amelyek egyébként az igen tisztelt kormány bemutatkozása alkalmából kifejtett programmjának egyik sarkalatos részét képezik, mondom, ezen törekvések összességét népesedéspolitika néven foglalhatjuk össze. Az ország ezen jövendő népesedési politikájának jelentősége főleg azáltal lesz szembetűnő, ha a méltóságos főrendek figyelmébe felidézem azt az óriási pusztulást, amelyet az immár négy esztendeje dúló háború népességünk számában és minőségében véghez vitt. Fokozza ezen veszteségünk súlyát a béke éveiben is már elterjedt szocziális bajoknak a háboruokozta fokozott elharapódzása, amihez, ha hozzá méltóztatnak számítani a háború rokkantjait és népességünk azon nagy tömegét, amely a bekövetkezett nehezebb megélhetési és táplálkozási viszonyok folytán a rokkantakkal a csökkent munkaképesség és egészség tekintetében osztályosak, ugy hazánk egészségügyi állapotáról meglehetősen szomorú képet nyerünk. Ha a népünket leginkább pusztító ezen népbetegség okait keressük, ugy ezeket első sorban népünk kulturális és szocziális életviszonyaiban találjuk meg. A népbetegségek gyökerei különben mindenütt ezen két tényezőből táplálkoznak, miért is a közegészségügy fejlesztése szempontjából népünk kulturális nívójának emelése és szocziális helyzetének megjavítása kell, hogy főkötelességünket képezze. Méltóságos főrendek! A népesedési politika összes ágaira az anyag nagy terjedelménél és a rendelkezésemre álló idő rövidségénél fogva kiterjeszkedni nem kívánok és bár a népesedési politika összes törekvéseit egyenértéküeknektekintem, mai felszólalásomban annak mégis csak az élők életbentartására vonatkozó részével és ezen kérdésen belül is nem annyira a szocziális, mint inkább a kulturális tényezőkre kívánok kiterjeszkedni. Legyen szabad közbevetőleg itt megjegyeznem, hogy a népesedési politika összes kérdéseit a Hadigondozó Hivatal nagy szocziális érzéket tanúsító elnökének vezetése alatt megalakult fajegészségtani és népesedési politikai társaság van hivatva tudományos alapon ápolni. A szocziális tényezőkre vonatkozólag általánosságban csak annyit jegyzek meg, hogy az el-