Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-112
166 A FŐRENDIHÁZ CXII. ÜLÉSE. tek az utóbbi időben nem lettele tatarozva, hogy az eredeti kisebb kopásokból, amelyeket csekély javítással el lehetett volna kerülni, mind nagyobb kopások keletkeztek, ez a százlék már nem 2—3, hanem 6—7% is lehet. Vagy vegyük a gépeket; a háborús gyártmányú mezőgazdasági gépeket egy év alatt teljesen le lehet irni, olyan hitvány anyagból készültek és olyan romlásnak vannak kitéve, főleg a szakértőerők hiányánál fogva, a nem szakszerű kezelés következtében, mindezeket a kopásokat és avulásokat figyelembe véve, utasítani kell a felszólamlási bizottságokat, hogy ezek szem előtt tartásával állapítsák meg majd a kopási százalékot. További kívánság az. hogy amint az ipari vállalatoknál lehet az épületek fentartására és jókarba hozatalára nagyobb adómentes tartalékokat igénybe venni, ép ugy engedtessék meg ez a mezőgazdaságnál is, mert utóvégre a látszólagos mai többjövedelem nem jövedelem, hanem a tőkéből való elvonás. Bátor vagyok a t. pénzügyminister ur szives figyelmét felhívni valamire, ami a törvényben nincs benne expressis verbis. T. i. mindazok az adók, amelyek ott taxatíve fel vannak sorolva, amennyiben részletes vallomás adatik, a tiszta jövedelemből levonhatók. Nincs azonban felsosolva ezek között az adók között az újonnan megállapított 60%-os pótlék, mely a törvényajvaslat III. fejezete szerint egynémely adónem után fizetendő lesz. Az a 60%-os pótadó, mint derivatum, egy meglevő adóból keletkezett. Már most miután a le nem vonható adók között nincs felemlítve ez a pótlék, fel kell tételeznem, hogy ez ugy kezeltetik, mint egy egyenes állami adó, vagyis az illető jogosult ezt a jövedelemből levonni. Azonban erre nézve a pénzügyminister ur nem tett határozott kijelentést és igen kérném ő nagyméltóságát, hogy ebben a tekintetben aggályomat eloszlatni és erre a kérdésre világosságot deríteni szíveskedjék. Végül még röviden rá kívánnék mutatni egy olyan körülményre, amely talán minket, magyar honpolgárokat nem érint, de a törvény logikájából folyólag szintén aggályosnak tűnik fel. Ez nevezetesen a külföldi honosok megadóztatása. A törvény a külföldi honosok adóját, amennyiben nem laknak Magyarországon, háromszoros jövedelmük után állapítja meg és csak a háromszoros jövedelemből vonhatók le azok a tételek, amelyek a terhek törlesztésére fordíttatnak, nevezetesen az adóssági kamatok és egyéb járadékok. Már most méltóztassék megengedni, hogy két szélsőséges esetet hozzak fel a példa kedvéért. Mondjuk, egy ilyen külföldi honosnak a jövedelme megüti a 200.000 K-t; semmiféle teher nincs rajta; ő tehát 600.000 K utánfog fizetni adót, 200.000-nek háromszorosa után 6%-jával számítva az adót, ez 30.000 K. Egy másik külföldinek szintén 200.000 K jövedelme van, de a terhe körülbelül 180.000 K. Ezt a terhet csak a 600.000 K-ból szabad levonni, vagyis ő 480.000 K után számítva 25.000 K adót fog fizetni, holott a tiszta jövedelme csak 20.000 K. A törvénynek a progresszivitás az alapelve és az adó kulcsa a jövedelem arányában emelkedik. Itt azonban megfoiditva áll a tétel, me^t minél csekélyebb valakinek a jövedelme, annáll többet fizet adóban. Azt hiszem, ezt korrigálni kell. Minket ugyan közvetlenül nem érint, kívánatos is, hogy a külföldiek, akik ez országból húzzák jövedelmüket, Magyarországon lakjanak, ha pedig nem laknak itt, akkor nem itt elkötött jövedékük után több adót fizessenek, de elvégre bizonyos logikai indokolás szükséges ebben is és ezt itt nem tudom felfedezni. Egyébként a törvényjavaslatot általánosságban a részletes talpalás alapjául elfogadom. Vigyázd Ferencz gr. jegyző: Gaál Jenői Gaál Jenő : Méltóságos főrendek ! Égés? általánosságban akarok a törvényjavaslathoz hozzászólni és a részletekkel nem kívánok foglalkozni. De mielőtt ezt tenném, ki kell térnem Zsigmondy Jenő ő méltóságának a határozati javaslatára. Teljesen osztom véleményét a tekintetben, hogy ez a törvény szerkezeti szempontból nem felel meg a kívánalmaknak. Az csakugyan olyan, hogy minden alkalommal mindenki részérő 1 beható tanulmányozást fog igényelni. Meg vagyok* róla győződve, hogy nemcsak az adófizető honpolgárok, de a végrehajtó pénzügyi közegek, sőt a közigazgatási bíróságnak a tagjai is igen nagy nehézséggel fognak küzdeni, hogy a törvényt megérthessék. Azonban ha a ténymegállapítás tekintetében egyetértek is őméltóságával, a konklúzióit mégsem fogadhatom el. Nem fogadhatom el, m&t olyan kénjszeihelyzetben van nemcsak a kormány, de azegészország arra nézve, hogy az állam jövedelmeit szaporítsa, hogy nem játszhatunk milliókkal a mai kö-ülmények között, már pedig ennek a törvényjavaslatnak a kormányhoz való visszautasítása 172 millió korona értékű terhet hagyna, fedezetlenül. A helyzet ma az, hogy a ránk háruló óriási te r heknek még a kamatait is csak i észben tudjuk fedezni. Epén azt kifogásolom érdemileg elsősorban ennél a törvényjavaslatnál, hogy habár 1917 november 20-án terjesztetett a törvényhozás eié, a törvényhozásnak ezen háza elé csak most kerül és visszaható intézkedések által kell valahogy biztosítani ezeket a bevételi tételeket. A konklúzióhoz nem járulhatok hozzá a felemiitetteken kivül még azért sem, mert nagy tévedésben van őméltósága, midőn azt hiszi, hogy ezen törvény átdolgozása oly egyszerű dolog. Ha törvényeket ollóval lehetne kodifikálni, akkor a czélt igenis el lehetne éinl, hanem a jelen esetben ez is aggályos volna. De mikor annyi előzmény figyelembevétele szükséges, attól tartok,' hogy ez a kodifikáczió nagyon hosszú időt fogna igénybe venni. A törvényjavaslat megint a képviselőház elé kerülne, ott ujabb vita tárgyává tétetnék és eltelnék tán egy esztendő is, mialatt a kamatterhek és egyéb szükségletek fedezetlenül maradnának.
