Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-112

A FŐRENDIHÁZ CXII. ÜLÉSE. 157 kedő bonyolítja ezt le, kérdezem, vájjon ez esetben akkor szállították volna-e ? A lerekvirált gabona összehányva az állomásokon pusztul, vagy pedig az történt meg, hogy egy rossz szobában helyezték el, ahol anélkül, hogy kezelték volna, hónapokig feküdt. Az ilyen hibák oka a rendszerben keresendő. A minister ur említi beszédében, hogy jövőben az ő terve szerint részben magtárakban, részben községi tárlóhelyiségekben fog állni a gabona. Én ilyeneket nem ismerek. A gabonát beleteszik a községház valamely odújába, vagy a börtönbe, ahol senki sem kezeli. Ez kiváltja nemcsak azokat a következményeket, hogy pusztulás következik be, hanem elégedetlenséget is kelt. Akkor, mikor például nálunk, Somogymegyében megtörténik az, hogy azok, akiknél januárban volt rekvirálás, beszállitották gabonájukat a vasúti állomásra és ott találták az egerektől teljesen szétrágott zsákokban azt a gabonát, amelyet szeptember-— októberben vettek tőlük át, ezek a jelenségek olyan bizalmatlanságot keltenek, amelyek csak a dolog hátrányára vannak. Vagy nem a rendszer az oka annak például, hogy a cselédeinktől január 24-ikén elrekvirált és átvett gabona árát a tegnapi napon fizették ki ? Előfordulhat-e ilyesmi a kereskedelmi életben ? Az idei termés lefoglalása a minister szerint oly módon terveztetik, amely még sehol kipróbálva nem lett. Bajos is lett volna kipróbálni, mert olyan szervezetet követel, amelyet előteremteni tulajdon képen lehetetlen. A minister ur az átvevő bizottságokban községenkint három embert vesz fel, ami különben édeskevés a nagyobb községeknél. Ez a munka az emberek tízezreit fogja elvonni a hasznos munkától a legnagyobb dologidőben. A minister ur azokat akarja felhasználni erre a czélra, akik a katonai szolgálat alól felmentést nyertek. Bocsánatot kérek, a felmentések tudtommal azért történtek, mert az illetőkre fontos gazdasági munkáknál volt szükség. Ki fogja akkor elvégezni azt a munkát, amelynek okából felmentették ezeket az embereket, akik most az átvételnél lesznek igénybe véve? Az ellenőrzés is, bárhogyan is szervezzék az átvételt, lehetetlen lesz. Csak azt fogják átvehetni, amit az illető gazda azon szükségletén felül, amelyre neki magának feltétlenül szüksége van. átengedni óhajt. Ha ő magának félre fog tenni, ez ellen ne próbáljunk argumentálni a hazafias kötelességérzettel. Sokkal elsőbbrendü ennél az a szükséglet, amelyet azok az intézkedések idéznek elő, amelyek következtében ő nem kaphatja meg azt, amire szüksége van. A hatóság nem képes a gazda igényeinek a kielégítésére. Miért? Azért, mert a hatóságnak nem lehet meg erre a kellő agilitása. Erre csak a szabad kereskedelem való és amikor a szabad kereskedelem kezéből kivették a fogyasztóközönség kielégítését, akkor azt lehetetlenné tették. Nagyon félnek a szabad kereskedelemtől. Ha az ember a szabad kereskedelmet említi, mindjárt felhangzik, hogy árdrágítás. Nézzünk hát szemébe az árdrágításnak, mi tulajdonképen annak az oka? A képviselőházban Mattá Árpád képviselő ur példákkal illusztrálta azt a bizonyos áremelkedést, amely a marhaáraknál következett be a szemünk előtt. Ezekből a példákból kiderült, hogy a hirtelen árfelszökéseket épen a hatósági beavatkozás eredményezi. Én itt nem akarok példákkal előhozakodni. De ha veszszük egyszerűen az alapigazságokat : mindennek az ára akkor emelkedik, ha a kereslet nagyobb, mint a kínálat. A kínálat viszont természetszerűleg mindig kisebb, minél inkább meg van szorítva a forgalom. A szükségleteket a mai nehéz körülmények között is a kereskedelem elégíti ki. Tessék megpróbálni a Zsirközponttól zsirt kérni, vagy a Haditerménytől gabonát. Legfeljebb azt a választ kapja az ember, hogy ez az intézmény nem arra való, hogy egyéni igényeket szolgáljon ki. Túlnagy a spekuláczió: ez egy másik panasz a kereskedelem ellen. Bocsánatot kérek, a kereskedelem természetesen a spekuláczióra veti magát, ha nem kap árut. A lánczkereskedelmet nem ugy szünteti meg az ember, hogy tiltó rendeleteket ad ki, hanem hogy árut ad, amelylyel a kereskedő folytathassa kereskedelmét, A konjunktúrák kihasználása : ez is egy argumentum a szabad forgalom, a szabad kereskedelem ellen. De hisz a konjunktúrák kihasználása a közgazdasági boldogulás egyik alapelve. Épen ez hozza létre azt a bizonyos egyensúlyt, amely a fogyasztás és a termelés között fennáll. Nem abban kell keresni a hibát, hogy valaki kihasználja a konjunktúrát, hanem magában a konjunktúrákban és ezeket az emiitett kormányintézkedések idézték elő. Aggodalommal nézem a tervbe vett intézkedéseket, mert attól tartok, hogy azok a gazdasági termelést fogják megbénítani. Láttuk a múltban, hogy amióta hatóságilag állapították meg, hogy mit szabad felhasználni, azóta nincs zsir, nincs tojás, nincs tej, mert nem adtak módot a termelésre. A felelősség ezért azokra fog hárulni, alak ilyen intézkedéseket tettek és a gyakorlati élettel szembe helyezkedtek. Aggodalommal nézem a jövő termést illetőleg azt, hogy a gabonanemüek, főleg a kenyérmagvak termelése visszafejlődik. Ez természetes következmény. Minél nagyobbak a munkabérek, annál inkább karolják fel a gazdák azokat a terményeket, amelyek egységára nagyobb. Természetes, hogy sokkal nagyobb üzemköltséget bír el a czirok, mint a búza, vagy a kukoricza. Központilag óhajtják megállapítani a gazdasági szükségletet. Bocsánatot kérek, még egy nagyobb gazdaságban sem lehet ezt központilag megállapítani, nemhogy egy országban. Hiszen az ország gazdaságában olyan sokfélesége van az igényeknek, hogy azokat egyetlen szerv nem tudja megállapítani s kielégíteni. Természetes ez az aggodalom akkor, amikor a központi megállapításban már volt részünk. A múlt esztendőben is megállapították a gazdasági