Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-112

158 A FŐRENDIHÁZ CXIl. ÜLÉSE. szükségleteket. Szerencsére a gazdák nem tartották be. a rendeletet, mert ha betartották volna, akkor Magyarország állatállománya, szarvasmarha tenyésztése egy-két esztendő múlva megszűnt volna tenyészbika hijján, mert pl. nem engedélyeztek a növendék tenyészbikák számára való erőtakarmányt, mi nélkül tenyészbikát felnevelni nem lehet. Ezt a rendelkezést az ország legelső bikanevelő telepei, az államgazdaságok sem tartották be. Körülbelül egy évvel ezelőtt voltam bátor e helyen rámutatni arra, hogy a fogyasztóközönség ellátása tekintetében azt a módot tartanám a leghelyesebbnek, ha a kormány csupán az ország nem termelőlakosságának és a katonaságnak az ellátásáról gondoskodnék. Ami azon felül termeltetik, az legyen szabad forgalom tárgya. A^zal azonban, amit a kormány átvesz, ugy kell tennie, mint a családapának, amikor családjáról, mint a munkaadónak, amikor munkásairól gondoskodik. Adja ki azt a munkáscsoportoknak, katonaságnak, a törvényhatóságoknak az ellátatlanok részére, amire szükségük van és még mindig fog egy bizonyos mennyiség maradni, mely elegendő lesz ahhoz, hogy, mint az a kereskedelmi gyakorlatban meg van, a belföldi forgalomban bizonyos pontig a forgalmi árra befolyást gyakorolhasson, de nem azáltal, hogy maximális árakat állapit meg, hanem azáltal, hogy gabonát szolgáltat ki. Az ezen czélra szükséges mennyiség beszolgáltatására sem tartom helyesnek azt a módot, amelyet a minister ur előreláthatólag alkalmazni szándékozik, vagyis a cséplőgépnél való átvételt, hanem sokkal helyesebbnek tartanám holdanként bizonyos mennyiség kivetését, nevezzük azt akár Seidlmayer-rendszernek, gyakorol j uk azt akár Cséry Lajos tanácsai szerint, aki ezen eszmét Magyarországon propagálta. Adassék meg az a lehetőség, hogy ezen szabad forgalmat képező gabonamennyiség a külföldről behozandó iparczikkek áralakulására befolyást gyakoroljon, illetőleg azok behozatalát megkönnyítse. Tudom, hogy a minister ur kijelentette, hogy meg szándékozik ezt tenni. De, bocsánatot kérek, azt a kérdést kell intéznem hozzá, miért nem történt ez meg eddig? Azt, hogy e szabad forgalom általában megkötné a kormány kezét ezen tekintetben, tagadom, mert a kormány a kiviteli engedélyek megadása által épen ugy befogást gyakorolhatna az iparczikkek árára, sőt amennyiben attól tartana, hogy bizonyos bevételektől esnék el a kiviteli engedélyek révén, még anyagi előnyöket is biztosithatna magának. A köz szempontjából megfontolandónak tartanám azt, hogy a gabonatermelés fokoztassék, ez pedig nézetem szerint nem lehet másként, mintha a holdanként, megállapított áron, beszolgáltatott bizonyos mennyiség feletti kvantum szabad rendelkezésre áll. Természetesen mindenki arra törekednék, hogy minél több legyen az, mely felett szabadon rendelkezhetik. Nem kell amiatt aggódni,' hogy a területre vonatkozó kivetésnél a kedvező, vagy kedvezőtlenebb területi viszonyok közt élő termelővel szemben igazságtalanság történik, hanem kiegyenlíteni lehet ezen termelési viszonyok közti különbségeket a kivetési kulcs különbözőségével. Nem kell attól tartani, hogy esetleg a kistermelő, aki csak a saját maga élelmét tudja kitermelni, ezáltal megrövidülne, vagy esetleg szükséget szenvedne. Megvan a lehetősége annak, hogy a bizonyos területnél kisebben termelő felmentessék ezen beszállítási kötelezettség alól és lehet azt progresszive is megállapítani. Nem kell attól a nehézségtől sem tartani, hogy elemi károk esetén egyesekkel szemben igazságtalanságot követne el a hatóság. Az elemi károk miként való elbírálására vonatkozólag megvan az államnak a gyakorlata az adóelengedések formájában. Nem akarok a fogyasztóközönség nem termelő részével szemben a termelőknek előnyöket adni, de bizonyos mértékben mégis különbséget kell tenni termelő és nem termelő között. Nem akarok igazságtalanságot gyakorolni egyik féllel szemben sem, de az, hogy egy nem termelőnek igényét automaticze megállapítjuk, nem azt jelenti, hogy neki kevés jusson, neki is lehet bővebben juttatni, de közte és a termelő között mégis bizonyos különbséget kell tenni, mert az a gabona a fogyasztó, nem termelő közönségre nézve' mégis csak más, mint a termelőre nézve, aki abban munkájának gyümölcsét látja és annak felhasználása a czélja egész közgazdasági tevékenységének. Állandó panasz volt, hogy rendeletek túlkésőn jelennek meg. A mostani kormány ezen változtatni akart, amikor már február 22-én kiadta első rendeletét az idei termésre vonatkozólag, február 22-én befolyást gyakorolni azon búza termelésére, mely azelőtt, októberben elvettetett, nem lehet. Szükségesnek tartom azért, már most gondoskodni kell arról, hogy az 1919. évi termés biztosittass ék. Aggódva látom az országot egy veszedelem felé közeledni és aggódom attól, hogy ezen, főleg gabonatermelő országban gabonahiány fog beállani. A minister ur beszédében örömmel üdvözlöm, hogy önfeláldozóan törekszik nehéz feladatainak megfelelni. Nagyon kérném, tegye megfontolás tárgyává azokat, amiket elmondani bátor voltam. Ezek után van szerencsém a következő interpellácziót benyújtani: 1. Hajlandó-e a közélelmezési hivatalt vezető minister ur részletes felvilágosítást adni a múlt év termésének felhasználásáról és azon szükségletekről, melyeket a jelen év termése van hivatva fedezni? 2. Hajlandó-e a közélelmezési hivatalt vezető minister ur megállani az utón, melyen az idei termés felhasználását szervezni óhajtja, az erre vonatkozó eddig tett intézkedéseket felfüggesztem, az ezután tenni szándékolt intézkedéseket és terveket egész részletesen nyilvánosságra hozni, hogy a gyakorlati emberek hozzászólhassanak és