Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-111

A FŐRENDIHÁZ CXI. ÜLÉSE. 149 haladására, fejlődésére mindent meg fogunk tenni a jövőben is. (Igaz ! Ugy van !) És én nem tudom, de azt hiszem, az én felfogásom talán közelebb áll az igazi demokrácziának alapelveihez, mint az a demokráczia, amely, hirtelen nem tudom mily okból, a Vázsonyi-féle javaslatot, mint egyedül üdvözítő tantételt hirdeti és mindenkit, aki ellene van és aki ellene állást foglal, mint a nép ellenségét állitaná oda. A különbség a két javaslat között, ugy látszik, néhány százezer választó. Én a kérdést egy más szempontból is és talán nagyobb szempontból merem látni, mert azt állítom, hogy a választójog kiterjesztésénél egyáltalában csak egy szempont lehet vezérlő és ez az, hogy minden oly elem, amely áUamfentartó, minden oly elem, amely arra jogosult, beveendő az alkotmány sánczaiba és kizárandó, be nem veendő mindenki, aki bármiképen, vagy bármi módon veszélyeztetné az állameszmét, vagy bármi módon könnyen félrevezethető oly agitáozió által, amely nem a nemzetnek, nem az országnak, nem a köznek megelégedésére, vagy javára szolgál. (Helyeslés.) Ez a fejlődés, ez a választójogi kiterjesztés, magától értetődik, csakis fokozatos lehet. Mindenütt igy van ez ; igy van Angliában is, amely századokon keresztül terjesztette és fejlesztette választójogát, amig végre most, a háború közepén eljutott ahhoz, amit általános választójognak lehet nevezni, (Ugy van!) azon az elvi alapon, amely Angliában talán a parlamentarizmusnak a főtantétele, no taxation without rejDresentation, mindenki, aki adót fizet, amiben természetesen a véradó és a katonai szolgálat benne van, tényleg képviselve legyen, igy tehát ezek mind képviselve is legyenek az országgyűlésen. És ha nálunk ugyanaz a helyzet áll elő és nálunk is volna oly splendid isolation, amely geográfiailag ott megvan, akkor nálunk is talán előbb lehetne beszélni a szavazati jog általánosságáról, az általános választójogról, de nálunk épen az ellenkezője áll fenn. A mi geográfiai, ethnográfiai helyzetünk épen olyan, hogy körül vagyunk véve ellenségektől, hogy vannak itt bent az országban is elemek, amelyek a magyar állameszmét még nem értették meg, amelyek nem érzik még át, hogy az egyetlen politika Magyarországon csakis magyar nemzeti politika lehet. (Ugy van!) Nem akarok régi sebeket feltépni és a háború előtti dolgokról beszélni, de kénytelen vagyok e helyen megemlíteni, hogy az utolsó hetekben és a jelen pillanatokban is vannak oly tendencziák, amelyek a magyar' nemzeti állameszme ellen igenis működnek, hogy ma is folyik oly agitáczió, amelyet eltűrnünk tulajdonképen nem szabad. (Ugy van !) Utalok azokra az eseményekre, amelyek jelenleg mindenütt Horvátországban történnek, utalok azokra a tendencziákra, amelyeknek még az ártatlanabbja az, amely trialisztikus alapon kivan ja ezt a kérdést megoldani és nem egy szerbofil és nagyszerb alapon. Hogy e dolgok igy vannak, az sajnálatraméltó, de nagyrészt a magyar politikának, a napi politikának is köszönhető, mert merem állítani, hogyha a tehetetlen és gyenge Esterházy-kormány nem járatta volna le a ministerelnök tekintélyét, és hogyha a ministerelnök ur nem lett volna folytonosan a válságok által zavarva, akkor ezek a dolgok nem fordultak volna elő. (Igaz! Ugy van ! Tapsok.) Elvárjuk a kormánytól és bizom abban, hogy ugy is lesz, hogy ezek az események, ezek a Csehországban vezetett propagandák, amelyek ma Horvátországban működnek és amelyek képesek még arra is, hogy a horvát ezredek hősiességére, vitézségére árnyékot vessenek, most meg fognak szűnni. Nem tudom, méltóságos főrendek, lehet mindenben véleményeltérés, véleményeltérés lehet a választójog és a napipolitika kérdésében, de azt hiszem, hogy ebben a kérdésben ebben a házban, ahol a magyar szent korona területi integritása és a trón biztonsága iránti ragaszkodás már nem hazafias erény, de megszentelt tradíció, (Ugy van !) ebben a házban erre nézve különbség közöttünk nincs. (Helyeslés.) A ministerelnök ur előterjesztését tudomásul veszem. (Élénk helyeslés.) Zichy Ráfáel gr. jegyző: Erdődy Rudolf gróf I Erdődy Rudolf gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! A ministerelnök ur beszédével kapcsolatban mindenekelőtt azon reményemnek óhajtok kifejezést adni, hogy az uj kormány azon helyzetben lesz, hogy idejét és erejét kevésbbé pártpolitikai küzdelmekj.e, mint inkább az állami közügyek intézésére fogja fordíthatni, mivel közügyeinknek sürgős szükségük van a kormány teljes erejére. Haiczképességünk kifejtéséhez, az állami gépezet nyugodt és zavartalan mŰKÖdéséhez elsősorban szükséges, hogy a hadsereget és a mögöttes országot egyaránt fentartó mezőgazdaság zavartalanul végezhesse munkáját és hogy a mezőgazdaközönség megfelelő kormányintézkedésektől támogatva megiiiméltesséic mindenféle oly szükségtelen kalamitásoktól, amilyenek a közelmúltban, sajnos, elég gyakran fordultak elő. Nem akarom a méltóságos főrendem türelmét túlságosan igényben enni, itt csak egészen röviden néhány ilyen kalamitásra szeretnék rámutatni. Igen upgy baj pl. az, hogy az ipari czilacek, melyek a gazdasági üzemekhez szükségesek, a gazdáknak ismételt kérése daczára még mindig nincsenek maximálva. Azon országok, amelyek számára kénytelenek vagyunk maximált áron gazdasági czikkeket szállítani, azt hiszem, könnyen kényszeríthetők volnának arra, hogy a gazdasági czikkek fejében olyan maximált iparczikkeket szállítsanak, amelyek nálunk a gazdaságok viteléhez okvetlenül szükségesek. Egy másik igen nagy baj a rekvirálás és a rekvirálások körül előfordult vexació, főleg pedig