Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-111
150 A FŐRENDIHÁZ CXI. ÜLÉSE. a most újonnan elrendelt soványsertés-rekvirálások és a marha-rekvirálás. A soványsertés-rekvirálások a gazdákat nagyon károsítják és sokkal egyszerűbb lett volna a sovány sertéseket a gazdáknál egyelőre meghagyni, mig majd a tarlózás után a hizlalásra alkalmasabb időpont bekövetkezik ; akkor a sertéseket a gazdák kisebb kárositása mellett lehetett volna rekviráltatni és egyúttal ez a közélelmezésre is előnyösebb lett volna. A marharekvirálásoknál pedig határozottan jobb árakat Kellett volna megállapítani. A most megállapított árait érzékenyen icárositjáK a gazdákat és azonkivül a rekvirálásoknál megjelenő hatóságok nem mindig törekedtek a gazdák érdekeit előmozditani. amiből azután nagy kellemetlenségek, elégedetlenségek és bajok származtak. Azonkivül nagyon kívánatos volna, hogy az igénylési kontingensbe megyénként azon marha vásárlásokat tudják be, melyek az illető megye területén már történtek, mert különben, ha ezeket nem veszik tekintetbe, ha rekvirálnak is, meg különben is vesznek, az illető megye területén olyan depekoráczió fog beállni, mely azután a mezőgazdaság továbbvitele szempontjából igen nagy bajt jelent. Egy másik baj, hogy a mezei munkások és a gazdasági cselédek élelmezése körül kellemetlen viszonyok vannak. Mindenesetre a jövő, 1918. évi termést elosztó rendeletben olykép kellene gondoskodni, hogy ezen munkások és cselédek a fejkvótán felül olyan pótlékot kapjanak, amilyen a legnagyobb munkát -végzők számára engedélyezhető, még pedig egyaránt férfiak, nők és 10 éven felüli gyermekek számára, mivel a munkáshiány folytán a férfiak, nők és a 10 éven felüli gyermekek körülbelül egy munkát végeznek; másrészt nagyon kivánatos, hogy azon munkások, kik ilyen nagy erőfeszítésnek vannak kitéve, megkapják azt az élelmezést is, mely az erős testi munkával együtt Kell hogy járjon. Egy másik nagy kalamitás származik abból, hogy a mezőgazdasági czélokra kért hadifoglyok sokszor nagy késedelemmel utaltatnak ki ; máskor kiutaltatnak ugyan, de épen akkor, mikor leginkább szükség volna reájuk, vissza lesznek vezényelve, vagy pedig nem kapnak ruhát, a sok kérelmezés daczára ruhájuk lekésijr, ugy hogy van eset, hogy egyes gazdaságokban a fogoly munkások képtelenek rossz időben dolgozni és otthon kell őket hagyni, mert a hidegben őket fázatni nem lehet. Egy másik igen nagy baj, hogy a felmentések roppant lassan mennek. Ennek az utját-módját kissé egyszerűsíteni kellene. Másodszor igen nagy baj, hogy máris felmentett emberek a frontról sokszor egyáltalában nem jöhetnek haza, mert az illető kommandónál a felmentésükről szóló értesítés meg nem érkezett. A felmentés a kezükben van, de a kommandó az értesítést nem kajíta meg és hiába mutatják meg, annak nincs hatalma, hogy ezen hivatalos irás alapján őket elbocsássa. így a legnagyobb kellemetlenségek történnek, ugy hogy újra kell kérelmezni a felmentést, mert az előző már lejárt. Vannak azután egyes szabadságolások, pl. gépészek szabadságolása, mely lejár Julius 30-án, tehát olyankor, mikor a gazdasági gépészek legjobban kellenek. Vagy pl. szeszfőzők felmentése lejár deczember 31-ikén, amikor pedig köztudomású, hogy a szeszfőzés rendesen márezius-áprilisig tart. Ennek folytán újra be kell adni a felmentést, ami egyrészt a hatóságnak sok dolgot okoz, másrészt a gazdáknak igen kellemetlen. Sok baj van a szén, benzin, olajok és egyéb ilyféle termények kiutalásával. Ezek roppant lassan mennek, sokszor le is késnek és ennek következtében felette kivánatos volna, ha ezen dolgokban is egyszerüsittetnék az eljárás. A felsorolt kalamitások orvoslása iránti intézkedést a t. kormánytól sürgősen kérem és azt hiszem, hogy ezen kéréssel nem állok egyedül. Azt hiszem, hogy sokan lesznek és sokan voltak is, kik ugyanezen dolgokban kéréssel fordultak már a t. kormányhoz és remélem, hogy ezen sok kérés után ezen dolgokban kegyes lesz intézkedni. Ezen mezőgazdasági kérdéseken kivül azonban mai felszólalásomban egy másik kérdésről is óhajtanék megemlékezni. Mikor Oroszországot a bolseviki rémuralom felborította, beállt a veszély, hogy egyes hadifoglyaink révén, kik esetleg forradalmi tendencziákkal birnak, a bolseviki eszmék hozzánk átcsaphatnának. A legújabb időben orosz fogságból visszatért tisztek és pedig teljesen komoly és megbízható emberek azt beszélik, hogy ott Oroszországban nemcsak olyanok az állapotok, hogv a bolseviki eszméknek hozzánk való átterjedése lehetséges, hanem, sajnos, ott minden lehető megtörténik a bolsevikik részéről, hogy ezen eszmének ide való átterjedését biztosítsák. Foglyainkat minden módon, szóban és Írásban megnyerni törekszenek a bolsevikizmus számára, jobban bánnak azokkal, akik beállanak bolsevikieknek, valószínűleg azért, hogy a maguk körébe még inkább bevonják és lekenyerezzék őket, Azonkivül, ami nagyon érdekes, Moszkvában egy bolseviki kongresszust is tartottak, ameljre a különböző fogolytáborokból meghivíák a foglyokat. Ennek a kengresszusank tárgya az volt, hogy : Mi lesz a teendő, amidőn hazatérünk ? Azon tisztek szerint, akik hazatértek és akikkel beszéltem, vannak egyesek, sőt, ugy látszik, foglyaink között meglehetős számban vannak, inkább a városi lakossághoz tartozó olyan egyének, akik teljesen magukévá tették ezeket az eszméket és ilyen viIágfelforgató szándékokkal akarnak hozzánk visszatérni. Ezáltal tehát nemcsak egy morális infekezió lehetőségéről van szó. hanem egy mesterséges és jól előkészített infekczióról is, amely már bizonyos sikereket is ért el. Kétszeresen óvakodnunk kell tehát attól, hogy a bolseviki veszedelem hozzánk is átterjedjen. A tisztelt kormányt és a hadvezetőséget terheli légióként a felelősség az ez iránt való erélyes,
