Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-110

A FŐRENDIHÁZ CX. ÜLÉSE. 141 magyar közönség félrevezetésére használtatik, mert ők nem az ország függetlenségén munkálkodnak, hanem a leghatározottabb nemzetiségi agitátorok programmja szerinti feldarabolását az országnak mozdítják elő. (Igaz ! Ugy van !) Ott van azután a paezifizmus jelszava. (Halljuk ! Halljuk !) Ök nem a békére törekednek, hanem agitácziójuk által oly állapot előidézésébe, amely igenis a háborút kitolja és nem a békét munkálják, nem j^aczifisták, hanem defaitisták, mert nem a békét, de a leveretést akarják előidézni. (Igaz ! Ügy van ! Taps.) Méltóságos főrendek ! Az az eljárás és az a működés, amit ezek az egyének kifejtenek, már hosszabb idő óta teljesen azonos azzal, amit egynéhány cseh ezred a fronton csinált : megadás, átpártolás az ellenséghez. (Igaz / Ugy van ! Felkiáltások : Hazaárulás!) Azzal, hogy ezeket a sajnos, szégyenletes dolgokat nyilvánosságra hozzuk, igaz, restelkednünk kell a külföld előtt, -de ha szanálni akarjuk a helyzetet, ha meg akarjuk menteni, amig megmenthető, akkor szembe kell néznünk ezekkel a jelenségekkel és tennünk kell ellenük valamit. A mérges fekélyt csak ugy lehet gyógyítani, ha feltárjuk és megoperáljuk. Ha letagadjuk, ha betakarjuk kendővel, akkor lappangva továbbterjed és inficziálja az egészséges testrészeket is. (Ugy van !) Amely állam, amely trón nem képes magát megvédeni a külellenséggel szemben és leveretik, annál a feltámadás lehetősége még megvan. De amely állam és amely trón nem akarja, vagy nem meri ártalmaltanná tenni belső ellenségeit, az a feloszlás oly jeleit mutatja, amelyek következményei rövid idő alatt beállanak. (Igaz ! Ugy van ! Élénk tetszés, éljenzés és taps.) Az indemnitási javaslatot Majláth gróf ő exczellencziája indítványával kapcsolatosan elfogadom. (Élénk helyeslés.) t Hertelendy Ferencz jegyző: Thorotzkai Miklós gróf ! Thorotzkai Miklós gróf: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos. főrendek ! Nem volt szándékom a mai tárgyalás folyamán felszólalni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Méltóztassék a szónokot meghallgatni. Thorotzkai Miklós gr. : Az előttem felszólalt főrend beszédében azonban, ha jól értettem, — nem tudom, hogy nem értettem-e félre 1 —két oly passzus volt, amelyet nem hagyhatok szó nélkül, (Halljuk I Halljuk !) Az az impresszióm, hogy szerinte egyrészt mindazok, akik a választói reform megoldásának kérdésében az ő álláspontjánál és a Mailáth gróf ő exczellencziája által beadott indítványban elfoglalt álláspontnál messzebbmenő álláspontot foglalnak el, mindazok az entente ügynökeiként szerepelnek. (Élénk ellenmondás.) Előrebocsátottam, ha nem értettem félre. A másik az, hogy azokat, akik szükségesnek tartják esetleg bizonyos modalitások mellett, bizonyos momentumok beálltával az országgyűlés feloszlatását, azokat mint defaitistákat állítja ide, hogy azért akarják ezt, hogy az ententenek használjanak. (Ellenmondás. Felkiáltások: Ezt sem, mondta I) Mondom, lehet, hogy félreértettem. De arra kérném a méltóságos gróf urat, legyen szives megnyugtatni, mert én mindenesetre eljárom, amint ő is elvárja mindnyájunktól, akik nem vagyunk vele egy nézeten, hogy hazafias felfogását és gondolkodási módját elismerjük, mondom, elvárjuk, mi, akik más nézeten vagyunk, hogy rólunk is elismerjék, hogy ha nem is helyes, esetleg felfogása szerint, a mi nézetünk, de hogy minket is tiszta hazafias czélok vezetnek. (Mozgás.) Károlyi Gyula gr. : Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendelv ! (Halljuk ! Halljuk !) Csak nagyon rövid néhány perezre méltóztassék megengedni, hogy reflektáljak Thorotzkai Miklós gróf ő méltósága szavaira. Általában nem tudom, miért lenne szükséges olyanokat rektifikálni és itt olyanról beszélni, amit nem mondtam. (Igaz ! Ugy van !) Nem állithatok ki minden főrendiházi tagnak hazafisági bizonyítványt. (Igaz ! Ugy van !) Nem hiszem, hogy jóhiszemülcg lehetne szavaimból mást kiérteni, mint amit mondani: akartam és a méltóságos főrend nagyon tisztában lehet azzal, hogy őreá nem értettem. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kérdem : kiván-e valaki még szólni ? A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Wekerle Sándor ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek! (Halljuk! Halljuk !) Mirit lemondott kormány tagja, természetesen semmiféle irányító befolyást gyakorolni nem vagyok jogositva azokkal a határozati javaslatokkal szemben, melyeket a nagyméltóságú főrend és a méltóságos főrend előtérj esztett .Annál kevésbbé tehetem ezt, mert nem ismertem előre a határozati javaslatokat és első hallásra talán a részletekkel szemben sem foglalhatnék el szabatosan megjelölt álláspontot. Ennélfogva e határozati javaslatok tartalmára, elfogadására, vagy el nem fogadására semmimenü befolyást nem kivan ok gyakorolni. Mindazáltal a hallottak után kötelességemnek tartok némelyeket, mint egyéni meggyőződésemet elmondani. (Halljuk ! Halljuk !) Mindkét határozati javaslat arra irányul, hogy a választójog tekintetében megegyezést kivan. (ügy van! Ugy van!) Ez, méltóságos főrendek, teljes mértékben találkozik az én felfogásommal. (Éljenzés.) En a megegyezést, helyesebben megértést szükségesnek tartom, még pedig igen sok okból. Szükségesnek tartom elsősorban azért, hegy az annyira fontos külügyi kérdésekben ennek a nemzetnek súlya döntő és hatásosabb legyen, mert tartok tőle, hogy megoszolva, nemcsak kellő súlyt nem tudunk kifejteni, hanem igen nagy veszélyeket, később alig orvosolható bajokat idézhetünk fel. (Ugy van ! Ugy van !) De szükségesnek tartom a megegyezést belpolitikai szempontból is ; először nemzeti érdekeink és integritásunk feltétlen megóvása szempontja-