Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-110

142 A FŐRENDIHÁZ CX. ÜLÉSE.ból, mely egy bizonyos tekintetben itt, a magyar korona országainak területén belül is sürgős és elhala°zthatatlan. (TJgy van! Ugy van I) Szükségesnek tartom ezt még azon további politikai és szocziális reformok keresztülvitele érdekében, melyekre Apponyi Henrik gróf ő méltósága utalt. De szükségesnek tartom főleg pénzügyi rendezkedésünk és gazdasági tevékenységünk mielőbbi megindítása érdekében, (Élénk helyeslés.) mert elkerülhetetlen bajokat idézünk fel, ha azonnal munkához nem fogunk és e részben teljes erőt ki nem fejtünk. (Ugy van ! ügy van !) Itt elismerem azt, amit Chorin Ferencz ő méltósága mondott, hogy egy folyton változó, állandósággal nem biró kormány nem képes a pénzügyi és gazdasági irányításra olyan hatályos befolyást gyakorolni, hogy azt kellő eredménjnre juttassa. Ehhez bizonyos állandóbb, következetes munkára van szükség és nem bírja el a folytonos változásokat és megszakításokat. (Igaz! Ugy van!) De midőn elismerem, hogy elsősorban mindezen a téren a vezetés és irányítás a kormány feladata, engedje meg Chorin Ferencz ő méltósága, hogy hozzá, mint a gazdasági érdekképviseletek egyik leghivatottabb téii3''ezőjéhez azt a kérést intézzem, hogy ha fel akarjuk venni a versenyt épen azokkal, akikről mondta, hogy Romániában és másutt működnek, akkor igenis a mi gazdasági tényezőinknek is ott kell lenniök a munkánál és saját kezdeményezésükre, és igen sokszor saját rizikójukra kell megkezdeniük ezt a gazdasági tevékenységet, mert különben elmaradunk. (Igaz! Ugy van!)0\ym intézmények n ír csenek, melyek a gazdasági tevékenység terén a sikert biztosítani tudnák, anélkül, hogy annak egyedüli biztositéka, a munka közrehatna a siker előidézésében . Ami a választójog kérdését illeti, ez bizony sürü ködként nehezedik közéletünkre. Ha megegyezés létre nem jönne, a mostani izgalom, amely mindent megakaszt, tovább fog folyni és igen nagy bajokat feg létrehozni. A megegyezést létesíteni kell ; ennél nem szabad személyi hiúságnak és ambicziónak szerepet játszani, (Elénk helyeslés.) sőt a személyi áldozatkészségnek a végletekig kell elmenni, nem törődve azzal, hogy időszerüleg minő megítélésben részesül. (Igaz! ügy van!) Nem szabad ennek a megegyezésnek egyesek, vagy pártok megsemmisülésére irányulnia. (Helyeslés.) Sőt ellenkezőleg, a czél az, hogy minden erőt egyesítsünk, habár nem is egy pártban, de egy biztos, együttes nemzeti irány követésének biztosítására. (Élénk helyeslés.) De midőn én ennyire megyek a megegyezésnél, igen óvnék attól, amit Apponyi Henrik gróf és Károlyi Gyula gróf ő méltóságaik itt tan ácsképen , vagy tételként állítottak fel, hogy itt okvetlenül a kisebbségnek kellene engednie, hogy azoknak kellene engedniök, akiknek kevesebb aggodalmuk van, azokkal szemben, akiknek több aggodalmuk van. Én igen óvnék attól, hogy a méltóságos' főr.'rdék itt ellentétes politikai felfogások elbírálásába bocsátkozzanak. Méltóztassék elhinni, hogy megvan mind a két álláspontnak a maga jogosultsága. Hiszen a politika nem aggodalmakból áll; aggodalmakkal kormányozni nem lehet. Legyünk tisztában azzal, hogy a politika az előrelátás tudománya, melynél előre meg kell ítélni, hogy az egyik, vagy a másik álláspontnak micsoda következményei lehetnek. (Igaz! Ugy van!) Ha én azt látom, hogy a mainál csak egy messzebbmenő, talán veszélyesebb, vagyis inkább merészebb irány kerülhet itt felszínre, akkor nekem az a feladatom, hogy annak vegyem elejét és ne a pillanatnyi kis különbözetek szerint .ítéljem meg a kérdést, hanem nyugvópontra juttassam. Annyival inkább jogosultnak tartom ezt, mert az én nézetem és meggyőződésem szerint, ha mélyére tekintünk ennek a kérdésnek, olyan kis differencziákról van szó, hogy ezek a választójog által előidézhető nem tudom micsoda nem?eti veszedelmekre, szocziális kérdésekre befolyással nem lehetnek. Igen helyeden jegyezte meg Károlyi Gyula gróí ő méltósága, hogy a nemzeti érdekek biztosítása nem a választójognak betűszerinti intézményében' rejlik ; hiszen a valódi biztosítékok messze ezen túl terjednek. Amint ő is emiitette, magának a közigazgatásnak, azt'hiszem, immár eléggé megérett államosítása, az állami rendőrség szervezése, a tanügy kezelése, — nem akarom mind felsorolni, amit ellensúlyozásul feltétlenül szükségesnek tartok, — továbbá a nemzeti hadsereg kiépítése: (Helyeslés.) ezek mind olyan biztosítékok, melyek többszörös ellensúlyul szolgálnak a nemzeti érdekek megóvására, mint amilyen veszély azokra a választójog bárminő kiterjesztéséből hárul. Sőt mindezen intézmények még szocziális tekintetben is nagy biztosítékokat rejtenek magukban. Hiszen nemcsak nemzeti egységünk megvédése érdekében kell előre látnunk a politikában, hanem a tekintetben is, hogy a szocziális átalakulás, mely kétségtelenül folyamatban van és amely nem fogja határát lelni a társadalmi érintkezésben, hanem kiterjed a gazdasági érdekeknek egyéb sorozatára, békésen, íejlődőleg vitessék keresztül, hogy egyrészt csakugyan uj és uj elemeket vigyünk be az alkotmány sánczaiba, de másrészt óvjuk meg azokat a szent hagyományokat, melyeket örökül vettünk át és amelyek ezen nemzet fennállásának biztositékául szolgálnak. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Ezen nagy szempontok szerint kell ezeket a kérdéseket megítélni. Azért én, méltóságos főrendek, őszintén szólva, nem értem Chorin Ferencz ő méltóságát, miért fél attól, hogy itt a kulturális és erkölcsi tényezők felemlittessenek. (Zaj.) Én már alap-programmomban talán szószerint ezt a Kifejezést használtam, hogy a mi törekvésünk a nemzeti, a kulturális és az erkölcsi tényező-?: vezető szerepének megóvása. (Általános helyeslés és taps.) Ne féljünk hát ezektől a szavaktól, olyan feladatokat fednek ezek, amelyeket okvetlenül