Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-110

138 A FŐRENDIHÁZ CX. ÜLÉSE. helybenhagyjuk, megerősítjük és szentesitjük és mind magunk megtartjuk, mind más híveink által megtartatjuk.« ilyen szentesitett törvénynyel áll tehát szemben a magyar kormány. Ez egy olyan impass, amely parlamentáris, — , nem csak alkotmányos, de specziálisan parlamentáris, — kormányzatú államokban lehetetlen helyzet elé állítja az országot, ha t. i. nem fordulnak az egyetlen eszközhöz, amelylyel ebből az impassból ki lehet jutni. Ez az egyetlen eszköz pedig az 1915 : IV. t.-czikknek ugyanazon módon való megváltoztatása, mint ahogy az hozatott. A kormánynak még mindig megvan a módja ebből az impassból kilépni, ha a törvény megváltoztatására javaslatot tesz. Ámde méltóságos főrendek, amilyen melegen, amilyen meggyőzőleg indokolták a t. előttem szólók annak a szükségét, hogy kiláboljunk abból a másik impassból, ha nem tudjuk elintézni a választójogi törvényjavaslatot: természetesen nem ajánlhatnám már most azt, hogy tessék a törvényhozás útjára lépni és előbb ezt az uj törvényt megszavazni, amelylyel teljesen felszabadulna ő Felségének az itten királyi szóval lekötött azon kötelezettsége, hogy nem fog választást elrendelni, nem fog országgyűlést összehívni, mert ez királyi szóval tett kijelentése szerint erkölcsi lehetetlenség. Ei.t nem ajánlanám. Minthogy azonban csak alkotmányunk megtörésével lenne lehetséges uj választást elrendelni és a választói törvényjavaslatot tető alá hozni, épen ezért látom én is annak a szükségét, hogy kiemeltessék a választói reform tekintetében a pártok közti megegyezésnek az elodázhatatlansága, minthogy máskülönben csak az alkotmányos alaptételek megsértésével lehetne az impassból kijutni, uj választások elrendelése utján. Az erkölcsi lehetetlenséget tehát én még tetézve látom a tényleges lehetetlenséggel és jogi lehetetlenséggel. Ezért bátor volnék Mailáth József ő exczellenciájának indítványához a következő pótlást javaslatba hozni. Az indítvány utolsóelőtti bekezdése igy szól (Olvassa): »Nem szeretné tehát azon pillanatban, amikor a nemzet hőn óhajtott békéjéhez közelebb jutott s mikor egyetértésre a legnagyobb szükség lesz, az országot egy választás izgalmainak és előre nem látható esélyeinek kitenni.« Ide a következő pótlást javasolnám beszúrni (olvassa): »és ami a fő, az 1915 : IV. törvényczikk megváltoztatása nélkül uj választások elrendelését jogilag is«, nemcsak erkölcsileg, de jogilag is lehetetlennek tekinti«. (Elénk helyeslés.) Méltóztassanak megengedni, hogy becses türelmüket még pár perezre igénybe vegyem. (Halljuk I Halljuk!) Nem egyedül a mostani órának és a mostani helyzetnek szempontjából fektetnék súlyt arra, hogy ez a kis pótlás ebbe az indítványba bevétessék, hanem azen okból is, amelyet bátor voltam szerény felszólalásomnak kezdetén kiemelni, hogy t. i. ez a főrendiház a magyar alkotmánynak egyik különösen hivatott őre. A mi alkotmányunkban régi kontroverzLa tárgya a felségjogok kérdése. Ezekre vonatkozólag ma már tisztult a helyzet. A magyar alkotmány nem ismer más felségjogokat, mint alkotmányosokat. Kin csenek más felségjogok, mint amelyeket az alkotmány elismert, meghatározott, szabályozott. Felségjogi minőségük csak azt jelenti, hogy ezeket a jogokat a király felkent személye van hivatva gyakorolni, de hogy miképen, azt már megint az alkotmány maga és alaptörvényei határozzák meg. Mármost ha Mailáth ő exczellencziájánakindítványa ugy, amint van, elfogadtatnék, akkor ez nyitva hagy egy

r ajtót annak a régi felfogásnak, amely atörvények fölött álló felségjogokat, azokat a régen igénybevett, de az ujabb alkotmányfejlődés által eltüntetett u. n. rezervált felségjogokat rossz értelemben élesztené fel. T. i. az indítványnak következő passzusa igy szól (Olvassa) : »Az országgyűlés feloszlatásának joga felségjog. Távol áll tehát a főrendiháztól, hogy ezen jog gyakorlására befolyni akarjon.« Ez tehát konczedálása anrak, hogy esetleg feloszlathatná ő Felsége a mai jogállapctban is az országgyűlést, megengedi tehát, — legalább jogilag, — hogy ez megtörténhessék. Igy egy uj rezervált felségjogunk keletkeznék, mert a törvény erről a. feloszlatási jogról nem tud, csak a bizottsági jelentés szólt ilyen értelemben ; tehát épen ez a főrendiházi indítvány adna alapot azoknak a koronajogászoknak az okoskodására, akik fel akarnák éleszteni a rezervált felségjogok elméletét. (Helyeslés.) Ezek a szempontok vezettek felszólalásomban . Ajánlom pótlásomat a méltóságos főrendeknek elfogadásra. (Élénk helyeslés és taps.) Vigyázó Ferencz gr. jegyző: Károlyi Gyula gróf ! Károlyi Gyula gr.: Méltóságos főrendek! Minthogy az indemnitási javaslatot egy lemondott kormány nyújtotta be, tehát azon észrevételeket is, amelyeket a mostani politikai helyzet kapcsán szükségesnek tartunk itt a főrendiházban elmondani, kénytelenek vagyunk a lemondott kormányhoz intézni, bár azok tulajdon képen, — ép ugy, mint a megszavazandó indemnitási javaslat is, — a leendő kormányhoz vannak adreszszálva. Méltóságos főrendek ! Hogy katonai szempontból a helyzetünk jó, ezt köszönjük annak az áldozatkész kötelességteljesitésnek, melyet a nemzet hadban álló része immár négy esztendő óta kifejtett. Hogy a nemzetnek azon része, mely itthon van és melynek szintén kötelessége a háborús viszonyok által rá mért feladatoknak megfelelni más téren, nem fegyverrel a kézben, hanem ernyedetlen munkával és önfeláldozással, hogy a nemzetnek ezen itthon levő része ugyanolyan mértékben megfelelt-e azon kötelességnek, melyet tőle mindannyian elvárhatunk és elsősorban elvárhat a hadban álló hadsereg : ez legalább is kérdéses. Mert hogy ezen nagy feladatoknak, ez igen nagy nehézségeknek, nagy önfeláldozást