Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-110

A FŐRENDIHÁZ CX. ÜLÉSE. 139 és önzetlenséget kivanó munkának meg tudjon felelni az ország itthon lévő része, a kormán3^tól le a munkásig minden társadalmi réteg: ehhez első és elengedhetetlen lávánalcm az, hogy egységes, egyöntetű, a munkában tömörült működést tudjunk kifejteni. Sajnosán kell konstatálnom, hogy ez az egység, ez az egyetértés nincs meg abban a mértékben, amely mértékben az kívánatos, sőt szükséges lenne, (Ugy van!) És hogy ezen egyetértés jelenleg, sőt már hosszabb idő óta hiányzik, ennek talán egyik legfőbb és sarkalatos oka a választójogi kérdésnek előtérbe tolása. (Ugy van!) Hiszem, sőt azt mondhatom, meg vagyok győződve arról, hogy a választójog kérdése is. ha mindenki önzetlenül csak a haza iránti kötelességét nézi és minden melléktekintetet félre tesz, egyetértőleg, közmegnyugvásra megoldható és ezáltal ez az egyetértő munkálkodást kizáró körülmény is elimir álható. (Ugy van !) E meggyőződésemet igazolva látom az igen t. ministerelnök urnak néhány nap előtt a képviselőházban tett azon nyilatkozatából, melyben azt mondja, hogy (olvassa): »Teljes meggyőződésem szerint ezek az ellentétek nem olyanok, melyeket megfelelő jóakarattal egyetértőleg át ne lehetne hidalni.» (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, hogy nincs egy hazáját szerető, komoly aggodalommal és kötelességérzettel eltelt férfiú sem ez országban, aki ne látná be, hogy választójogunk reformjának kérdése megoldásra szorul, mert e kérdés előttünk van és másként meg nem oldható, mint a jog kiterjesztésével addig a határig, a meddig nem veszélyezteti a magyar állam nemzeti egységét. (Igaz ! Ugy van !) Természetes, hogy én csak azok nak és azokról szólhatok, akiknek a magyar államnak ezen nemzeti egysége, ezen egységének fennállása, megerősítése és biztosítása mint legszentebb és legsérthetetlénebb kötelesség lebeg szemük előtt. (Igaz ! Ugy van !) Hogy ezen szükséges biztosítékokat a választójogi reformnál megtaláljuk, két irányban kell azokat keresnünk. Először is magában a választójogi javaslatban, másodszor pedig azon kivül olyan törvényhozási intézkedésekben, melyek garancziát képeznek a tekintetben, hogy a széles mértékben kiterjesztett választójogi reform az állam nemzeti egységére káros befolyással ne lehessen. (Helyeslés.) Ezen külső biztosítékok, melyek, mint bátor voltam említeni, csak akkor képeznek feltétlenül biztosítékot, ha azok törvényhozási intézkedés folytán kodifikáltattak, többfélék : tartoznak a közigazgatás, a közoktatás keretébe, ide sorolhatnám a nemzeti birtokpolitikát is, mely ha helyes irányban vitetik keresztül, igen nagy befolyással birhat az ország megerősítésére. Ide sorolhatom a hadseregreformot is. (Helyeslés.) A mai tárgyalás alkalmával természetesen nem térhetek ki részletesen ezen reformok minemüségére, csak általánosságban voltam bátor azokra rámutatni. Épen ugy nem terjeszkedhetem ki részletesen arra sem, hogy mik legyenek azon biztosítékok, amelyeket a választójogi javaslatnak tartalmaznia kell. Ezen biztosítékokat különben is inkább negatív biztosítékoknak minősíthetem annyiból, hogy nem szorosan véve a biztosítékok foglaltatnának benn ezen javaslatban, hanem hogy a javaslat csak odáig mehet, a meddig äz állam legszentebb érdekeit, az állam nemzeti egységét nem veszélyezteti. (Élénk helyeslés.) A nézeteltérések és az ezek folytán beállott kormányzati krízisek is tulaj donképen, — ugy látom, •—abból erednek, hogy a választójogi javaslatban benfoglalt ezen negatív biztosítékokra nézve eltérőek a vélemények. Vannak, akik kevesebb biztosítékot is megfelelőnek találnak, illetőleg messzebbmenő kiterjesztésben sem látnak veszelyt az állam egységére, mig mások talán aggódóbb természetűek és több garancziát, vagyis egyelőre kevesebb kiterjesztést tartanak megengedhetőnek, hogy az állam érdekei veszélyeztetve ne lehessenek. Midőn egy ilyen, nemcsak lényeges, hanem az állam jövőjére életbevágó, sőt az állam létét érintő kérdésről van szó, azt hiszem, hogy ha engedékenységet kell tanúsítani, inkább azoknak kell azt tanusitaniok, akik kevésbbé aggódóak és könnyebben megnyugosznak abban, (Igaz! Ugy van !) hogy az állam érdekei veszélyeztetve nincsenek, a kik tovább mernek menni a jogok kiterjesztésében és kevesebb garancziát is elegendőnek találnak. Mert ha ezen, — mondjuk, — optimistább felfogású uraknak van igazuk, de deferálnak azoknak, akikben nagyobb aggályok élnek és akik több garancziát, több biztosítékot kívánnak arra. hogy ezen legszentebb kincsünk, az állami és nemzeti egység biztosítva maradhasson : ebből reájuk semmiféle hátrány, semmiféle sérelem nem származnék, mert az, hogy ezen közös kincsünk jobban van megvédve, ez hátrányosan igazán senkit nem érinthet. Magában véve a jogkiterjesztés, a választói reform szorosan véve egy olyan fejlődésképes valami, (Igaz! Ugy van!) amely maradandó és hátrányos következményekkel nem járhat, amely senkit meg nem károsíthat, mert az a dolog természeténél fogva az országnak és lakosságnak fejlődésével, bármilyen törvényt hozzunk, úgyis fejlődni fog. (Igaz ! Ugy van !) De ha azoknak volna igazuk, a kik erősebb. több garancziát, biztosítékot követelnek és emiatt a jelenben egy bizonyos mértéken túl való kiterjesztését a választói jognak aggályosnak tartják, mondom, ha ezeknek volna igazuk és mégis nekik kellene engedniök, ezzel helyrehozhatatlan (Igaz ! Ugy van !) katasztrofális (Igaz ! Ugy van !) következményeket zúdítanánk az országra. Mert hogy ha beigazolódnék, hogy a reform nem biztosítja az állami, a nemzeti egységet, hogy tovább mentünk és koczkára tettük ezt a legszentebb és reánk bízott kincset, akkor azt többé visszacsinálni nem lehet. (Elénk tetszés.) Ez olyan, mint ha két embernek egy közös kincse van, amely nekik a legdrágább. Az egyik bizakodóbb természetű és közönséges zárral akarja bezárni és ezzel megnyugodott abban, hogy jól 18*