Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-110

A FŐRENDIHÁZ CX. ÜLÉSE. 137 nem akarna és a javaslat minden pontjához ragaszkodnék. A mélyen t. mÍDÍsterelnök ur múltkori beszédéből látjuk, hogy ő Felsége igenis akarja, óhajtja a választójog kiterjesztését, de semmiképen sem kötötte le magát annak mértékére nézve és a megegyezést igenis akarja. Olyan békeszerető fejedelemről, mint királyunk, aki kiíelé őszintén és nyilvánosan a békét akarja, még feltételezni sem volna szabad azt, hogy épen itt Magyarországon egy iiyen fontos kérdésben, mint a választójogi kérdés, ne akarná a megegyezést. Ha tehát a király megegyezést akar s az ország nagy többsége szintén akarja, ugy igazán hazafias kötelessége mindenkinek, hogy a megegyezést pártkülönbség nélkül lehetővé tegye és akik álláspontjukból a haza érdekében engednek csak azért, hogy ez a megegyezés létrejöhessen, azok cselekedete nem lehet megszégyenítő, sőt ellenkezőleg, a haza hálás lehet férfias elhatározásukért. Az indemnitást elfogadom. (Taps a középen.) Vigyázó Ferencz gr. jegyző: Concha Győző ! Concha Győző: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! Gróf Mailáth József ő exczellencziájának indítványa az előttem felszólalt t. főrendek részéről is támogatásra talált. Mondhatom, a nemzet lelkében él a vágy, hogy nyerje vissza akczióképességét, amely mindaddig, amig a választójogi törvényjavaslat elintézve nincs, — amint azt az előttem szóló bőven és részletesen kifejtette, — meg van bénitva. Az én felszólalásomnak egyedüli indoka, hogy mindazon érveken kívül, amelyeket az indítványozó ő exczellencziája felhozott s amelyeket teljes mértékben támogattak az előttem szólók, kifejtsek még egy különleges érvet is s azt engedelműkkel talán kissé szárazon és kissé hosszasabban részletezzem. (Halljuk ! Halljuk !) Nemcsak a jelen indítványnak és a jelen helyzetnek szempontjából vagyok bátor ezzel a kissé talán hosszabb előadással fárasztani a mélyen tisztelt főrendeket, hanem megvallom, a magyar főrendiház alkotmányvédő szerepének szempontjából is különös fontosságát látom ennek az általam kifejtendő érvnek. A magyar főrendiház alkotmányunk szerint nem hivatott ugyan a kezdeményezésre, de igenis hivatott az alkotmány megőrzésére. Őrködnie kell, hogy az alkotmány elvei és tételei szerint folyjon le minden tekintetben a nemzet élete. Azt lehet mondani, hogy eddig minden oldalon aggály nélkül elfogadott elv volt az, hogy az országgyűlésnek ezidőszerinti feloszlatása nem ütközik valami jogi nehézségbe^ illetve, hogy az 1915.' évi IV. t.-ez.-ben kiemelt erkölcsi lehetetlenségnél egy nagyobb erkölcsi lehetetlenség áll fenn, amelyből a nemzetnek megint Iá kell valahogy szabadulnia. Szóval, méltóságos főrendek, egy bizonyos tévedés uralkodik a feloszlatási jognak a jelen esetben jogi lehetősége, vagy lehetetlensége körül, az a bizonyos tévedés, hogy minden oldalon felteszik azt, hogy az 1915. évi IV. t.-ez.-ben ő Felségének, a királynak feloszlatási joga érintetlenül hagyatott. Ez a törvény, méltóságos főrendek, négy szaFőreudiházi Napló. 1910—1915. V. kötet. kaszból áll. E négy szakasz közül csak a három utolsó szakasz terjesztetett be annak idején az akkori kormány által és ezt a három utolsó szakaszt kisérte a képviselőház közjogi bizottsága a maga.véleményével. Ez a három szakasz azonban csak azt tartalmazta, hogy az 1911. évi június 21-ik napjára összehívott országgyűlésnek a tartama a háború kényszere miatt a békekötést követő hatodik hónap végéig meghosszabbittatik, továbbá, hogy ennek az országgyűlésnek meghosszabbított működési tartama megszűnik a békekötést követő hatodik hónap végével és ettől az időtől számítandó az 1848-ik évi IV. t.- ez.-ben az országgyűlés összehívása tekintetében megállapított határidő, végül, hogy e törvény végrehajtásával a ministerium bizatik meg. (Az elnöki, széket Hadik-Barkóczy Endre gróf elnök foglalja el.) Amikor ez a javaslat a képviselőház elé került, egészen logice mondhatta az annak tárgyalására hivatott bizottság, hogy ez nem érinti ő Felségének feloszlatási jogát, mert csakugyan ebben a törvényjavaslatban nem volt semmiféle tilalom felállítva ő Felségének feloszlatási joga tekintetében. Ámde mi történt ? A bizottság jelentése és a javaslat a ház elé került ; erre indítvány tétetett egy pótszakasznak, még pedig az első szakasznak felvételére. Ez az első szakasz a következőleg hangzik (olvassa) : »Az az önvédelmi háború, melyet a magyar nemzet a monarchia másik államával és szövetségeseivel egyetemben jelenleg vívni kénytelen, hareztérre szólítja annak összes férfilakosságát, életkorának megkezdett 18-ik egész befejezett 50-ik évéig ; az idősebbek munkabíró részét is, különféle haditeljesitmények czimén, rendkívüli hatalom alá helyezi. Ezenfelül olyan kivételes intézkedéseket tesz szükségessé, amelyek mélyen érintik a személyes és politikai szabadság biztosítékait. Mindaddig, mig ez az állapot tart, mindaddig, mig a választók zöme épen nem, kisebb része pedig csak a szabadság biztosítékai nélkül gyakorolhatná alkotmányos jogát, uj választások elrendelése, tehát uj országgyűlés összehívása erkölcsi lehetetlenség. Ez a lehetetlenség fennáll a béke megkötéséig és azután is addig, mig a választók zöme rendes életviszonyaihoz visszatért és a közszabadságok biztositékainak feléledése folytán abba a helyzetbe jut, hogy a nemzeti akaratnak kifejezést adhasson.« Méltóságos főrendek ! Ezen szakasznak, amely a plénumban inditványoztatott és fogadtatott el, beiktatása után s ezen ilyképen megtoldott törvényjavaslatnak ő Felsége által történt szentesítése után nemcsak erkölcsi lehetetlenség, hanem jogi lehetetlenség is (Helyeslés.) a ház feloszlatása, mert a magyar király, — s a király sohasem hal meg, — ugy szentesíti a törvényt, hogy »mi e törvényezikket . „.helyesnek, kedvesnek és elfogadottnak vallván, ezennel királyi hatalmunknál fogva 18