Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-110

A FŐRENDIHÁZ CX. ÜLÉSE. 135 reformok megvalósítását a következő radikális parlamentre akarjuk bizni. Hogy a tisztelt, — sajnos lemondott, — ministerelnök ur személyisége mennyire hivatott arra, hogy nemcsak magát a választójogot, de ennél a nép érdekében sokkal sürgősebb és fontosabb szoczális reformokat keresztülvigye, már abból a következetes állásfoglalásából is nyilvánvaló, hogy a t. ministerelnök ur nemcsak a négy nap előtt mondott búcsúbeszédében, mely tulaj donképen nem búcsúbeszéd, hanem gyönyörű programmbeszéd volt, hanem már tavaly szeptemberben első programmbeszédében is rámutatott arra az igazán őszinte és nem népámitó tételre, hogy az igazi demokráczia nemcsak a választójogban merül ki, hanem sokkal inkább a szoeziális, a népnek használó reformok megvalósításában, (Ugy van ! Ugy van !) Egy olyan ministerelnököt, aki a tárgyalás alatt álló adójavaslatokat, az illeték- és örökösödési adót hozza ; aki a birtokpolitikában annyira megy, hogy bár a tulajdonjog szentségének megóvása mellett, de mégis nagyon helyesen a legmesszebbmenő reformokat akarja behozni, igazán lelketlenség azzal vádolni, hogy a népet be akarja csapni csupán azért, mert a magyarok között a választójogi kérdésben a megegyezést akarja, holott az egész külvilág ellenségünk. Inkább lehetne azt mondani, hogy azok akarják a népet félrevezetni, akik a választójog kérdésében a legintranzigensebb álláspontot foglalják el ; akik a néppel elhitetik, hogy a választójog behozatala minden reményüket teljesíteni fogja és mint Angliában, Francziaországban és különösen Amerikában látjuk, az üres jelszavakat csak azért hangoztatják, hogy a hatalmat kezükbe kerítsék, ha pedig egyszer a hatalom kezükben van, a népet elfelejtik és ugy, mint Lloyd George, Clemenceau és Wilson esetében látjuk, a legádázabb háborús uszítókká válnak. (Ugy van ! Ugy van !) Itt nálunk természetesen senkit sem akarok ilyen vezetés lehetőségének vádjával illetni, de hogy a demokratikus külföldön az ilyen lelketlen alakok, akiket csakis a radikális választójog emelhetett hatalomra, vezetik most a népek százmillióit romlásba és halálba, azt minden ember, aki nem elvakult, láthatja, ezt letagadni nem lehet. (Igaz ! Ugy van !) Én csak a jövőre nézve féltem Magyarországot az ilyen vezetőktől, mint Lloyd George és Clemenceau. Az újságot olvasó nép maga meggyőződhetik arról, hogy hová vezette a külföldön a szegény népet ezen üres demokratikus jelszavak hangoztatása. Vájjon a radikális választójog a külföldön megszüntette-e az évtizedek óta orvosolni óhajtott igazságtalan vagyoneltolódásokat, megszüntette-e a sztrájkok okait, de leginkább megóvta-e a népet a háború borzalmaitól? Vegyük először a vagyoni különbségeket. Nem tagadom, vannak nálunk is igazságtalanságok, vannak nagy vagyonok és ennek ellenében vannak osztályok, melyeknek emberi megélhetése, sajnos, biztosítva nincs. Ezen segíteni kell, segíteni is fogunk. Aki a t. pénzügyminister ur adójavaslataiba betekint, láthatja, hogy itt helyes és demokratikus utakon járunk. A legkülönbözőbb adóalapokat, de különösen a hadinyereséget nagyon helyesen sokkal progreszivebben akarják megadóztatni, mint eddig. Ha nálunk ezen a téren konczedálok is igazságtalanságokat, Francziaországban, Angliában, de különösen Amerikában ezeknél százszorta nagyobb, igazán égbekiáltó igazságtalanságokat látok e tekintetben. Ott egy maroknyi milliárdosnak több a vagyona, mint az egész magyar nemzeti vagyon együttvéve; nagyobb a hatalma, mint a saját százmilliós népük hatalma együttvéve, mert az a nép nem akarta a háborút és tisztán az a maroknyi milliárdos okozta azt. Az amerikai gyárak híresek arról, — hisz egész regényeket írtak róla, — hogy milyen embertelenül bánnak ott a munkásokkal. Ha Amerikában ezen igazságtalanságokat a már régóta bevezetett radikális választójog nem tudta orvosolni, miért ámítják a népet itt azzal, hogy azokat nálunk orvosolni fogják? A sztrájkok okait meg tudta-e szüntetni a külföldön a radikális választójog? Ugyebár nem. Ott ép olyan sztrájkok vannak, sőt sokkal több, mint nálunk, csakhogy ott véresen letörik azokat, mint ahogy az idén tavaszszal Dél-Francziaországban Clemenceau tette. Hát a birtokpolitikával hogy vagyunk? Itt kárhoztatják azt, hogy az ország termőföldjének 8%-a kötött birtok ... Zselénszki Róbert gr.: 30%-a ! Apponyi Henrik gr. : ... és ezért nem fejlődhetünk. De a demokratikus Angliában háromszor annyi a kötött birtok és a nagybirtok szintén háromszor annyival több, mint nálunk. Ott ezen állítólagos igazságtalanságok ellen a radikális választójog semmit sem használt. De vegyük elő a radikális választójog híveinek leghatalmasabb és annál népbolonditóbb argumentumát, t. i. azt, h.ogj ez a reform a békét hozza. Ez az az argumentum, amely leginkább hat a népre és amelyet a nép elhisz. Nem akarok most bővebben kitérni arra, hogy ha a radikális választójogcsakugyan a békét hozza, akkor hogyan van az, hogy épen a legnagyobb külföldi demokrácziák, Anglia és Francziaország kezdte meg ezt a háborút és hogyan van az, hogy a legnagyobb demokráczia: Amerika ezt azzal tetézte, hogy a háború negyedik évében részt vesz abban anélkül, hogy mi bármilyen vitális amerikai életérdeket, vagy nemzeti becsületüket megtámadtuk volna. (Ugy van !) Arról azonban bővebben szeretnék beszélni, hogy ezen nagy demokrácziák nemcsak hogy meginditották a háborút, — amit ők tagadnak, mondván, hogy mi indítottuk meg, — hanem s ezt le nem tagadhatják, most a békét megakasztják és lehetetlenné teszik. Tény az, hogy míg egyrészt a nagy demokratikus nyugati államok, amelyekben a radikális választójog alapján a nép állítólag önmagát kornyozza, azt az égbekiáltó embertelenséget követik