Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-110

132 A FŐREND IH igyekezzünk a választójog kérdését vállvetve nyugvópontra helyezni, vagyis tető alá hozni. (Helyeslés.) És itt, méltóságos főrendek, magam részéről nem osztozom egyes főrendiházi tag urak azon aggályában, hogy a főrendiháznak e lépése ellentétben volna a gyakorlattal, amennyiben a képviselőház kezdeményező és irányadó szerepének és hivatásának mintegy elébe vág. Mi nem gyakorolunk kritikát, méltóságos főrendek, mi nem politizálunk, (Mozgás.) mi csak tényeket konstatálunk s e tényekből következtetéseket vonunk le. amikor aggályainknak kifejezést adunk és ez aggodalmainkra kérünk felvilágositást és intézkedést. Méltóságos főrendek! Ma válságos időket élünk. A dolgozó Magyarország tekintete'a törvényhozás termeire van függesztve. A dolgozó Magyarország alatt nemcsak azokat értem, akiket vezetőik utczai tüntetésekre is rá tudnak birni, (Helyeslés.) hanem mindazokat, akik akár szellemi, akár testi munkával, akár az élet fentartása czéljából, akár pedig a köz ügyében fáradoznak és tevékenységet fejtenek ki. (Helyeslés.) És azokat értem a dolgozó Magyarország alatt, akik nem érnek rá csak politizálni. (Helyeslés.) Kétségen kivül áll, hogy a választójog kérdése az ország belső békéjét felzavarta. A választójog kérdését meg kell oldani, nyugvópontra kell vinni, egy szóval : be kell fejezni, mert reformra rég rászorult, rég meg^rolt Ígérve és mert a nemzet, a dolgozó Magyarország a választójogon kivül fontosabb feladatok teljesítését óhajtja (Ügy van !) és megunta a politizálást. Indítványom röviden kimondja, — csak főpontjait emelem ki, mielőtt felolvasnám, — hogy a főrendiház a választójog széles alapon való kiterjesztését óhajtja ugyan, de csak ugy, hogy ez az egységes, ezeréves Magyarországot megtartsa és a magyarság szupremácziáját biztositsa. (Helyeslés.) A főrendiház sajnálja, hogy a megegyezés még nem jött létre, mert az ellentétek, méltóságos főrendek, már nem oly nagyok. Aggodalommal nézi azt a törekvést, amely a ház feloszlatásával és a nemzetre való hivatkozással akarja ezt a kérdést megoldani. Nem tartja megengedhetőnek, hogy e kérdés felvetésével és felszínen tartásával a világbéke lehetősége hátráltassék, mert ellenségeink a köztünk dúló politikai küzdelemnek sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint aminőt az megérdemel (Igaz! Ügy van!) és mert kitartást merítenek belőle arra, hogy tovább küzdjenek ellenünk. Nem hagyhatja figyelmen kivül a főrendiház azt a körülményt, hogy a mostani választások azokat fosztanák meg érdemetlenül a választójog gyakorlásától, akik még a hareztéren vannak, mert veszedelmes volna most ott a kötelékeket megbolygatni. A főrendiház nem akar a felségjog kérdésével foglalkozni, abba beleavatkozni, csak az az óhaja, Z CX. ÜLÉSE. hogy a felségjog gyakorlása a nemzetre és a trónra egyaránt üdvös és áldásthozó legyen. (Helyeslés.) Felemlíti a főrendiház ezen indítványban, hogy az 1915. évi IV. t.-cz. a háború alatti választásokat erkölcsi lehetetlenségnek minősítette és mivel itt a nézetek különbözők : egyik a törvény megváltoztatását kívánja, a másik nem, nem akarok itt a részletekbe belemenni, mert nagyon nehéz itt disztirkeziót tenni, — egyáltalában akárhány embernek mutat meg az ember egy indítványt, mindegyik változtat rajta akár stiláris, akár tartalmi tekintetben, — azért méltóztassék az én gyarlóságomnak betudni, ha ezen indítvány nem fog mindenkinek megfelelni. Ezeknek előrebocsátásával van szerencsém a következő indítványt előterjeszteni: (Olvassa. Halljuk ! Halljuk !) Indítvány az indemnity törvényjavaslathoz: A főrendiház a felhatalmazási javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja, de kimondja, hogy a választójognak széles demokratikus alapon való kiterjesztését óhajtja ugyan, de csak ugy, ha az ezeréves egységes Magyarország fennállását biztosító magyarságnak szupremácziája megfelelő kulturális és erkölcsi garan cziák mellett nem lesz veszélyeztetve. (Helyeslés.) A mai megpróbáltatások idejében, midőn elsősorban megértésre és egységre volna szükség, a választójog kérdése az, mely az ország bekő békéjét felzavarta. Sajnálattal észleli a magyar főrendiház, hogy a pártok között folytatott tárgyalások eredményre még nem vezettek, holott az ellentétek már nem oly nagyok, hogy áthidalhatók ne lennének. A magyar főrendiház ennélfogva hazafias aggodalommal nézi azt a törekvést, mely a ház feloszlatásával és a nemzetre való hivatkozással akarja a kérdést megoldani. Hazafias kötelességének tartja tehát a magyar törvényhozást figyelmeztetni, hogy a választójog kérdését az ellentétes nézetek kiegyenlítésével megoldani igyekezzék. Nem tartja ugyanis megengedhetőnek, hogy ezen kérdés felvetésével és felszínen tartásával a világbéke lehetősége hátráltassék, mert ellenségeink a köztünk dúló politikai viszálykcdásból erőt gyűjtenek a kitartáshoz (Igaz ! Ugy van !) és politikai mozgalmainknak nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint aminőt azok megérdemelnek. Nem szabad a katonailag legyőzhetetlennek bizonyult nemzetet a végleges győzelem lehetőségétől azáltal megfosztani, hogy az életfentartáshoz szükséges munkában megakadályozzuk. Nem hagyhatja továbbá figyelmen kivül azon körülményt, hogy a mostani választás azokat fosztaná meg érdemetlenül a politikai jogok gyakorlásától, akik még a hareztéren vannak, mert veszedelmes volna most, midőn higgadtságra van szükség, a hadsereg kötelékeit megbolygatni. A főrendiház trón és haza iránti kötelességet vél teljesíteni, midőn ebben a sorsdöntő órában felemeli szavát. Az országgyűlés feloszlatásának joga felség-