Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-110

A FŐRENDIHÁZ CX. ÜLÉSE. 133 jog, távol áll tehát a főrendiháztól, hogy ezen jog gyakorlására befolyni akarjon, de hazafias óhaja az, hogy ezen jog gyakorlásából erő, üdv és áldás fakadjon trónra és nemzetre egyaránt. Elénk emlékezetében van, hogy az 1915. évi IV. törvényczikk a háború alatt történő választá­sokat erkölcsi lehetetlenségnek minősitette. Nem szeretné tehát azon pillanatban, ami­kor a nemzet a hőn óhajtott világbékéhez köze­lebb jutott és mikor eg} r etértésre legnagyobb szükség lesz, az országot egy választás izgalmai­nak és előre nem látható esélyeinek kitenni. Ez a hazafias aggodalom indította a főrendi­házat, hogy figyelmeztető szavát a törvényhozás­hoz intézze és arra' felhívja, hogy magyar és ma­gyar között megegyezést létesíteni és ezzel azt a nagy veszélyt, mely ezen történelmi pillanatban a világbéke megkötése előtt érhetné a hazát, — ha visszavonás dúlna tagjai között, •— bölcs belátásá­val és jóindulatával elháritani hazafias kötelessé­gének tartsa. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : A benyújtott indvtvány felett a ház a törvényjavaslat általános tárgyalásának be­fejezte után fog határozni. Vigyázó Ferencz gr. jegyző: Ókorin Ferencz ! Chorin Ferencz: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Magam is azon nézeten vagyok, hogy a kormányválságot előidézett vá­lasztási törvényjavaslattal szemben a főrendiház­nak állást foglalni joga és kötelessége. A főrendi­ház, mint az országgyűlés egyenjogú faktora, méltán gyakorolhatja ezt a jogot és az ország ve­szélyeztetett állapotával szemben a maga meg­győződését nyilváníthatja a nélkül, hogy abból a képviselőház jogkörébe való bármely beavatko­zás volna leszármaztatható. (Igaz I TJgy van!) AmiaMailáth gróf ő excellen cziáj a által be­terjesztett indítványt illeti, annak intenczióival egyetértek. Magam is osztozom abban a nézetben, magam is. kívánom, hogy a képviselőválasztásról szóló törvényjavaslat az állami egységnek, a ma­gyar elem szupremácziájának megóvásával való megállapodás utján alkottassék meg. (Helyeslés.) Szükségesnek tartom a választási törvény­javaslat megalkotását, mert zavarólag hat az ország konszolidácziójára, folytonos kormányvál­ságokat idéz elő s ezáltal a legkomolyabban ve­szélyezteti azokat a nagy érdekeket, nielyek ma a háború folytán előtérben állanak. Tiz hónap lefolyása alatt ma már a harmadik kormányvál­sággal állunk szemben. Dualisztikus államban a gyakori kormány­változások még béke idején is veszélyeztetik az ország érdekét, mert a két állam, Ausztria és Magyarország közt időről-időre szükségkép fel­merülő politikai és gazdasági ellentéteknek az ország érdekében való kiegyenlítésére csak erős és konszolidált kormány képes. Mennyivel inkább áll ez a mai helyzetben. (Ügy van!) Ma a világ­háború óriási terhei nehezednek a nemzetre és az ország végső erejének megfeszítésére van szükség." Életkérdés erre az országra, hogy a háborúból győzelmesen és a lehető legkisebb politikai és gaz dasági rázkódással kerüljön ki. Ez oly nagy érdek, méltóságos főrendek, a mely mögött minden párt­érdeknek és minden személyi tekintetnek háttérbe kell szorulnia. (Helyeslés és tetszés.) Minden nap merülnek fel igen fontos kérdések, melyek megsínylik a kormányválságot, megsíny­lik a kormány állandóságának hiányát. Csak né­hány olyan kérdést említek, mely gyors meg­oldást kivan, a kormánykrizis mielőbbi megoldá­sát teszi szükségessé. Ilyen, méltóságos főrendek, a román békekötés perfektuálása, a Romániával kötendő gazdasági megállapodások létesítése. Ehhez Magyarországnak óriási érdekei fűződnek és Magyarországnak, mint a legközvetlenebbül érdekelt államnak, valóban jogos igénye, hogy ezek' a megállapodások mielőbb meg is valósulja­nak. Hiszen máris látjuk, hogy a kormányválsá­gok és belső viszonyaink megromlása folytán Bukarestben az osztrák ós a német érdekek tolul­nak előtérbe. De ott van az Ukrániával kötött kereskedelmi szerződés, melyhez a volt külügy­minister és az egész ország annyi reményt fűzött és amelynek realizálása szinte kétes. Nem mon­dom, méltóságos főrendek, hogy egy erős, konszo­lidált kormány képes volna az ott felmerült bo­nyodalmakat azonnal megszüntetni, de igenis képes volna azokból a lehetőségekből, amelye­ket egy békekötés az országnak nyújt, legalább valamit megvalósítani. (Az elnöki széket Kemény Árpád báró alelnök fog­lalja el.) Egy kormány azonban, amely mindig pártközi alkudozásokkal van elfoglalva, amely nem ér rá, hogy a legfontosabb gazdasági érdekekkel foglal­kozzék, egy ilyen kormány, egyesüljenek bár benne a legnagyobb elmék és a legjobb akaratok, állandó alkotásokra sohasem lesz képes. (Igaz ! ügy van !) És ott van, méltóságos főrendek, a Német­országgal kötendő szerződés, mely egész gazdasági jövőnkre nézve rendkívüli fontosságú ;. az e körül folyó alkudozások, hogy ugy mondjam, szintén panganak. Szerintem nem is kívánatos, hogy az erre vonatkozó tárgyalások fonalát előbb felve­gjnik, semmint egy erős, konszolidált kormány megalakult. Ott van azután a háborús állapotról a békés gazdasági életre való átmenet kérdéseinek egész tömege. A nyersanyagbeszerzés, a helyes pénzügyi, adózási és birtokpolitika, közlekedési eszközeink­nek mielőbb megvalósítandó rekonstrukcziój a és más egyéb sok-sok kérdés. Ott van a külügyekre gyakorlandó befolyás, mely ma életkérdés Magyar­országra nézve ; hiszen a békekötések döntik el az ország jövő sorsát. Ezeket a tárgyalásokat elő kell készíteni. A magyar kormánynak résen kell állnia, úgyszólván nap-nap mellett e tárgyalások előkészítésére befolyást kell gyakorolnia, erre való képességét pedig a folytonos, napokon és heteken át tartó krízisek lényegesen csökkentik. (Igaz! «

Next

/
Oldalképek
Tartalom