Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-108
A FŐRENDIHÁZ CVIII. ÜLÉSE. 115 oszolni, épen most, mikor Magyarország ezeréves életének legnagyobb krízisét él' át. Ha már közibénk dobták ezt a konczot, hogy összeveszszünk rajta, azt hiszem, igazán minden hazafinak az a kötelessége, hogy saját meggyőződéséből engedjen annyit, hogy a másik szintén hazafiasán gondolkodó politikai ellenfele a fé] utat elérhesse. Azért remélem, hogy a főrendiház mindent meg fog tenni arra, hogy egy becsületes kompromisszumot a választójog kérdésében is létrehozzon. Azt hiszem, a nemzet intelligencziájának nagy többsége nagy megnyugvással vette a mélyen t. ministerelnök ur kinevezését, mert az ő nagy tudása és óriási tapasztalatai elég garancziát nyújtanak arra, hegy az ország érdekei ebben a válságos időben jó kezekbe vannak letéve. (Igaz ! Ugy van !) Nagyon kár, hogy a mélyen t. ministerelnök ur ép a választói jog kérdésében az előző kormány álláspontját volt kénytelen átvenni. A ministerelnök ur tavaly szeptemberben tartott programmbeszédéből akarom kiemelni azen rendkívül fontos részt, amelyben a ministerelnök ur épen azt mondta, hogy a demokráczia nem a választói jogban leli megtestesülését, hanem igenis más mindenféle demokratikus reformok megvalósításában. Szerintem az általános választói jognak az igazi, a népnek használó demokráciához semmi köze sincsen, sőt, — amint felszólalásom végén külföldi példákkal leszek bátor bizonyítani, — az átalános választói jog mindenhol a nép kárára volt és a népet romlásba sodorta. Kijelentem, hogy szerény politikai nézetem az, hogy Magyarországon egy radikális választói jog behozatala végveszélybesodorhatja a nemzetet, sőt katasztrofálissá is válhat. Azonban, — s ezt hangsúlyozni akarcm, — nagyon rossz szolgálatot tesz a nemzetnek 3iZ SÍ hazafi, aki egyszerűen nem akarja a választójogot behozni és nem mutat rá ugyanakkor arra a módra, hogy hogyan lehetne a tényleg létező demokratikus áramlatokat kielégíteni. Mert egyszerű megállással eredményt elérni nem lehet, egyszerűen azt mondani, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a választójogi javaslatot el ne fogadjuk, nem lehet, hanem minden kormányt, bármily párti legyen, támogatni kell, ha az igazi, direkt a népnek használó és nem szemfényvesztő demokrácziával akar a magyar népen segíteni, csak az a kérdés, hogy mi a helyes, az igazi demokráczia. Mert hiszen ezt definiálni nem lehet nehéz. Az igazi demokráczia szerény nézetem szerint az, hogy a népnek és különösen a szegény népnek emberi megélhetést biztosítsunk. Ez az emberi megélhetés ma általánosságban nincs biztosítva és ennek minden más kérdés előtt való megoldása a legfontosabb feladat. Szerény politikai nézetem nem egyezik meg a modern demokratikus jelszavakkal, hogy jogot, szabadságot, önrendelkezést a népnek és azt mondják, mindenekelőtt jogot, szabadságot és csak hátul emlegetik valahol a kenyeret. Én megfordítom a sorrendet és azt mondom, hogy mindenekelőtt kenyeret adjunk a népnek és azután magától megjön a többi. Szerintem a népnek igazán direkt hasznára váló reform szükséges és ezt nem az általános választójoggal lehet elérni, hanem igenis más, demokratikusabb reformokkal; és itt elsősorban áll az, hogy a hadi nyereségnél legyen a reform általános. Kérlelhetetlenül ne 35—40—45 perczent erejéig adóztassékmeg, hanem igenis száz perczent erejéig. Hogy hogyan gondolom ezt a törvényt., azt bátor leszek később elmondani. Most csak röviden megjegyzem, hogy Magyarországon a húsz milliárd hadi kiadás legnagyobb része itt van az országban, nem vándorolt ki, csakis zsebeket cserélt, nagy zsebekbe és kis zsebekbe csúszott a hadi nyereség és onnan kell igazságosan kicsusztatni. Egy princzipiumot kellene felállítani, hogy ugyanis senkinek a há borii után ne legy r en több jövedelme, mint a háború előtt. Én magam pirulnék, ha a háború után több jövedelmem lenne, csak azért, mert engem véletlenül galiczíai harczaink közepette az orosz golyó el nem talált, míg ugyanakkor barátaimat, bajtársaimat, a nép szine-javát az ellenséges ágy^u elpusztította. Áll ez a tétel ugy a nagybirtokosokra, mint az iparosokra, nagykereskedőkre, bánkárokra egyaránt. A hadi nyereség akármilyen tisztességesen lett elérve, mégis a legerkölcstelenebb alapból indult ki, mert anny T i millió rokkant és halott önfeláldozásából származik. Meg kell azonban az igazság kedvéért jegyezni, hogy mig a földbirtok jövedelme legfeljebb duplájára emelkedett, addig az iparosok, kereskedők és bankárok jövedelme tízszeresre, százszorosra, nem ritkán ezerszeresre emelkedett. Ezt az óriási hadi nyereséget kell szerintem megfogni és itt kell az általánosságot behozni és nem a választójognál. Ez a reform a helyes, az igazi, a demokratikus, a népnek direkt használó reform, amely nem pártérdekből fakad, hanem tiszta emberiességből, igazi testvériességből és jó szívből. Méltóságos főrendek ! Szent meggyőződésem, hogy ha a kormány'ok mihamarabb nem gondoskodnak a népnek igazán emberi megélhetéséről, ami csakis a százperczentes hadi nyereségadó behozatalával lehetséges, ugy r kiüt ép ugy nálunk, mint ellenségeinknél a forradalom : természetesen ellenségeinknél sokkal előbb, mert az ottani kormányok a demokráczia jeligéje alatt évekkel meghoszabbitják a háborút és a népeket ezáltal romlásba döntik. A mi kormányaink azonban kijelentették, hogy békét akarnak és épen azért a nép igazi barátainak tekintik. De ha nálunk az általános választójog behozatala a népen igazán nem segít direkt semmit, akkor nálunk ép oly kavarodás és felfordulás lesz, mint külföldön volt. Arról meg vagyok győződve, hogy akkor a népet hiába csillapítjuk, hogy hiszen ott van a választójog, mit akartok, hiszen megvan, amit akartatok. A hazatérő hősöket igenis jutalmazni kell, de ne legyéén a jutalom általános választói jog, amely mindenütt csak zavart okozott, ne legyéén olyan mesze semmi, fogd meg jól«, hanem legyen 15*
