Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-108

116 A FŐREND IHÁ2 olyasmi, amiből a hazatérő hősök kézzel fogható hasznot húznak. Ebben a házban az idén nyáron hallottam gyönyörű beszédeket, hogy a magyar főrendiháznak és a magyar főnemességnek elől kell járnia a demokratikus reformok behozatalában ; igy történt eddig történelmünkben, igy történt 1848-ban. Teljesen osztozom e nézetben, de szerény nézetem szerint az a világáramlat, amelylyel nem lehet szembeszállni, nem a népnek az a törekvése, hogy politikai jogokat kapjon, hanem az, hogy emberileg megélhessen. Épen ezért, szerintem, az igazi demokráczia nem a politikai jogok kiterjesztéséből áll, hanem a háború által igazságtalanul eltolódott vagyoni állapotok megszüntetéséből áll és legalább is a háború előtti normális vagyoni állapotok visszahelyezéséből. Ennek a tényleg létező világáramlatnak élére álljunk mi, méltóságos főrendek és ezzel, ne a választójoggal jutalmazzuk a hazatérő hő:öket. Adjunk mi önként a sajátunkból és ne ugy, mint a szocziálisták csinálják, a máséból. Könnyű a bolsevikieknek kiabálniok, hogy a vagyont el kell osztani stb., mert ők a máséból adnak, de mi itt a főrendiházban, ahol a születési, vagyoni és szellemi arisztokráczia van képviselve, mi járjunk elől a jó példával, adjunk a magunkéból és akkor, meg vagyok győződve, nálunk kilesz zárva a forradalom. Megnyerjük az itthon levő népet, megnyerjük a hazatérő hősöket, ezzel inkább, mint az általános választójog alamizsnájával, amely a vagyonosnak nem kerül semmibe, nagyon tetszetős jelszó, megengedem, a nép megnyerésére, de a népnek semmi hasznot sehcl nem hozott, mindenütt csak zűrzavart és nálunk is ezt okozza. Hiszen a radikális válaszoójog legnagyol. b hivei azt tartják, hogy a választójog nem czél, hanem csak eszköz a további demokratikus re^orirok tlérésére. És kérdem, nem a legnagyobb szegénységi bizonyitvány-e az, ha egy testület kimondja, hogy : én megszavazom a törvényt, amely az én kezemből ki csúsztat ja az általán helyesnek vélt demokratikus reform létrehozását és átadom a reform megvalósítását a majdan radikális alapon választandó parlamentnek ? Nem önmagunknak kiállított szegénységi bizonyítvány az, hogy kifejezzük, hogy mi nem vagyunk képesek az általunk helyeseknek tartott reformokat magunk keresztülvinni ? Ha magunk megalkotjuk, legalább tudjuk, hogy e reformok olyanok lesznek, amelyek az ezer éves Magyarország fennállását semmi esetre sem fogják veszélyeztetai. De mondhatjuk-e előre nyugodt lelkiismerettel az uj radikális választójog révén majdan választandó parlamentről, amefy csak azért jöhet létre, mert mi magunkat képteleneknek deklaráltuk, hogy ezen reformokat keresztülvigyük, hogy ez az ország sarkalatos érdekeit igy fogja megóvni, mint mi? Nem, méltóságos főrendek, ne állítsunk ki magunkról ilyen szegénységi bizonyítványt, hanem, igenis, lássunk Z CVIII. ÜLÉSE. hozzá s azon • reformokat, melyeket szükségesnek találunk, vigyük magunk keresztül. Engedjék meg, hogy most az általános választójognak káros hatásáról beszéljek a külföldön. E választójog hivei leginkább két főérwel argumentálnak ; az egyik az, hogy az áramlat ellen úszni nem lehet, mert aki ezt teszi, azt az ár elsodorja. A másik főargumentum az, hogy a népek az általános választói jog által nagyobb befolyást fognak gyakorolhatni a kormányzásra és akkor a mai világháborúhoz hasonló szerencsétlenségek nem fognak előfordulhatni és egyáltalában ezáltal jobb dolguk lesz a népeknek. Azt hiszem, hogy mindkét érvet könnyű lesz megczáfolni. Ami az első illeti, hogy az áT ellen úszni nem lehet, ugy ezen argumentumot jogosan használhatják a budapesti demokraták és szocziálisták, a mostani t. igazságügymmister ur elvtársai, akik mindig hangosan követelték az általános választói jogot, de nem élhetnek ezzel az argumentummal a volt ellenzék azon t. politikusai, kik ezen áramlatot megindították. Hisz ők voltak azok, kik hét év előtt a Vigadóban tartott gyűlésen gyönyörű beszédekben és argumentumokkal ország-világ előtt bebizonyították, hogy az általános választójog az országot végromlásba sodorhatja. Közismert tény, hogy eddig az országban, kivéve a budapesti szakszervezeteket, általános választójogi áramlatról nem lehetett szó. Ezen áramlat csakis most, a habom második, harmadik évében terjedt el és csakis azérí", mert a nagynevű magyar politikusok, kik hét év előtt ugyanezt végveszélyesnek tartották, most azt mondják, hogy nem árt a nemzetnek. A magyar nép nagyon hiszékeny és különösen hiszékeny történelmi nevek viselőivel szemben. Ép azért rendkívüli nagy felelősséget viselnek azok, kik a népet vezetik. A magyar nép oly naiv és hiszékeny még, hogy elhiszi ugyanannak a politikusnak szakasztott az ellenkezőjét annak, amit az két év előtt neki mondott. Igy volt ez a magyar vezényszóval is, igy volt az önálló bankkal, a • Eejérváry-aera alatt az adómegszavazási agitáczióval és igy van most is a választójoggal. Ami a második argumentumot illeti, hogy az általános választójoggal a népek nagyobb befolyást fognak gyakorolni a kormányzatra és hogy a demokráczia a paczifizmust segíti elő, ennek az argumentumnak eklatáns megczáfolása a legnagyobb és legmodernebb államnak, Amerikának gyalázatos magatartása. ÁLlithatja-e valaki, hogy ezen százmilliós nép, a világ leggazdagabb és legdemokratikusabb népe akart a háború harmadik évében abban részt venni? Tagadhatja-e valaki azt, hogy ezen háborút csakis egy maroknyi milliárdos idézte elő a legönzőbb pénzszerzési mániából? (Igaz! Ugy van!) Ugyebár, ezt józan észszel tagadni nem lehet. Egy nép, amely magát igazán, demokratikus népnek tartja, csakis akkor húzhat kardot, ha vitális életérdekei lesznek megtámadva, mert mindig a demokrácziáról mondják, hogy az a paezifizmussa]