Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-108

A FŐRENDIHÁZ-CVIII. ÜLÉSE. 113 más szükségletekkel szemben is, ezeknek helyes sorrendjére tekintettel kellene lenni. Hogy csak egy példát említsek, hogy egy városban, amelynek irigyelni való aszfaltburkolata van még a mellék ntczákban is, a kórháza olyan állapotban van, hogy ottjártamban röstelkedve szerettem volna a betegektől bocsánatot kérni, hogy ezt a házat kórháznak nevezik. Már több éve, hogy az itt felsorolt összes körülmények figyelembevételével egy évekre kiterjedő kórházépítési programmot terjesztettünk fel, amely a szükségesség sorrendjét pontosan betartotta és azt hiszszük, hogy nemcsak a közegészségügynek nagy haszna volna belőle, ha ennek rendszeres megvalósítását hajtanok végre, hanem hogy még a belügyminister ur ő nagyméltóságának álláspontját is jelentékenyen megkönnyíti esetleg jelentkező és egyelőre még indokolatlan aspirácziókkal szemben. A mi mai közművelődési és egyéb viszo* nyaink szabják meg azt az irányt, hogy a korházügyet túlságosan felaprózni nem helyes ; mert nem először mondom, hogy minden kórház annyit ér, mint az az - orvosi ellátás, amelyben a betegek ott részesülnek, már pedig sok, de kicsi kórházakban ezt az orvosi ellátást a betegeknek mi biztosítani nem tudjuk. Ha pedig szabad ezt a gondolatmenetet folytatni, akkor ismét ugy hiszem, hogy ellenmondásra nem találok azzal a tétellel, hogy minden kórház számára a lehető legjobb orvosi elllátást kell biztosítani, (Helyeslés.) ami pedig a mai rendszerünk mellett egyáltalán biztosítva nincsen, ( Ugy van !) Minthogy pedig a kórházak mind kisebbnagyobb államsegélylyel épülnek, az állam tehát, ha hozzájárul a maga anyagi erejével a kórház építéséhez, jogot szerezhet magának e czimen arra is, hogy biztosítsa a lehető legjobb orvosi ellátást abban. E czélból az 1876 :XIV. t.-cz. egyes §-ai módosításával meg kellene találni módját annak, hogy az államnak a kórházi orvosi állások betöltésénél biztosíttassák az ingerencziája, még pedig ugy, amint az az 1876 : XIV. t.-cz. intézkedései szerint az állami kórházaknál a közegészségi tanács hármas kijelölése alapján történik. (Helyeslés.) Méltóságos főrendek! Amit a közegészségügy terén eddig tettünk, azt jó magyarán tapasztalásnak is kevésnek mondják. Soha nagyobb konczepczióval, rendszeres, czéltudatos munkát nem végeztünk; kicsiny garasos méretekben a napi szükségleteket alig hogy takargattuk. (Ugy van !) így nem mehetünk neki annak a jövőnek, amely mi reánk vár. Mindenütt közgazdasági kigyógyulásról, gazdasági fellendülésről és ezek előkészítéséről hallunk, csak épen a népegészség terén nem veszszük észre a szükséges előkészületeket. (Halljuk! Halljuk !) Látjuk, milyen sürögve készi. tik elő a nemzeti közmunkásságnak gazdasági részét, pedig bizonyos, hogy a néperő helyreállítása - és gyarapítása nélkül olyan gazdasági emeletet Főrendiházi Napló. 1910—1915. V. kötet. akarunk építeni, amelynek nem lesz meg a földszintje. (Halljuk! Halljuk!) (Az elnöki széket Günther Antal alelnök foglalja el.) Aki a statisztikai adatokból olvasni tud, az láthatja, hogy széles és energikus beavatkozás nélkül a háború után és annak következtében, mint kedd után a szerda, olyan törvényszerű következetességgel fog beállani a néperőnek hanyatlása. (ügy van !) Ezt. tétlen kesergéssel nem várhatjuk be. Ha azt akarjuk, hogy Magyarország fája uj erőre kapjon, akkor mielőbb és sürgősen hozzá kell fognunk közegészségügyünk rendszeres reformálásához, (Helyeslés.) minden tekintet nélkül a költségekre, mert. a miként a háborúban, ugy ebben a küzdelemben sem szabad ismernünk a lehetetlent, ha élni akarunk, ha a nemzetek kerek asztalánál a jövőre is megköveteljük a mi helyünket. (Helyeslés.) Abban a reményben, hogy a szükséges reformok megvalósítására át fogunk térni, a javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés.) Vigyázó Ferencz gr. jegyző: Mailáth József gróf! Mailáth József gr.: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Az előttem felszólalt igen t. főrend nagyon helyesen mutatott reá azon fő bajunkra, amelyet nekünk még a háború alatt, de mindenesetre a háború után gyógyítanunk, szanálnunk kell, ha azt akarjuk, hogy a közegészségügyi adminisztráczió a háború szülte pusztítást, és a szenvedett vérveszteségeket pótolni képes legyen. A közegészségügy államosítása, amint azt a t. főrend mondotta, már 32 év óta sürgetteíik. Ha az állategészségügyet államosítottuk, nincs ok arra, hogy a legértékesebb anyag : az emberanyag javítását szolgáló intézményeket és az azokkal foglalkozókat, is ne államosítsuk. Itt sokkal czélszerübb volna, ha a perifériákon, ahol tudvalevőleg az egészségügyi adminisztráczió nem jó, azzal segítenénk, hogy ugy a járási orvosokat, mint a körorvosokat és megyei orvosokat egy kis végrehajtó hatalommal látnók el. Most ugyanis nagy veszély 'esetén, amikor pl. egy járvány következik be, minden intézkedést először be kell jelenteniük annál a tisztviselőnél, akinek esetleg ahhoz sem érzéke, sem tudása nincs. Meg kell keresni a végrehajtó hatalmat, amig az orvos egy intézkedést tehet. De miután már a legértékesebb anyagnál: az embernél vagyunk, legyen szabad egy dologra felhívnom a méltóságos főrendek figyelmét és ez az a bánásmód, mely katonáinknak némely katona orvos és parancsnokság részéről kijut. E bánásmód két irányban érvényesül. Az egyik a szabadságolás. Ha a mi katonáinkat szabadságolják, akkor némelyek a parancsnokok közül nem tudni, milyen okból, e szabadságolásokat megakadályozzák. Ez az egyik. A másik az, hogy amikor idegenben, nem az országban, nem szülőföldje közelében van az 15