Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-108

A FŐRENDIHÁZ CVII1. ÜLÉSE. 105 Henrik gróf és Széchényi-Wolkenstein Ernő gróf örökösjogu főrendiházi tagok nevének a főrendek névjegyzéke IX. fejezete B. (Grófok) rovatába való beiktatását elhatározta. Elismeri továbbá a főrendiház Révay Simon gróf örökös főrendiházi tagsági jogának a vagyoni képesités újbóli megszerzése folytán való feléledését azzal, hogy tagsági jogát a legközelebbi ülésszaktól fogva gyakorolhatja. Következik az 1917/18. költségvetési év első négy hónapjában viselendő közeterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1917. évi IX. t.-cz. hatályának az 1918. évi április hó végéig való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a bizottsági jelentés felolvasását. Radvánszky Albert b. jegyző (olvassa a pénzügyi bizottság jelentését). Elnök: Méltóztatnak általánosságban a törvényjavaslathoz hozzászólni? Radvánszky Albert b. jegyző: Sigray Antal gróf! Sigray Antal gr. : Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! Legyen szabad e javaslat tárgyalása alkalmából néhány aktuális kérdésre a magas méltóságos ház figyelmét rövid időre lefoglalnom. A választói jogról szóló törvényjavaslattal csak egész általánosságban kivánok foglalkozni. Ma már késő afelett elmélkedni, hogy vájjon ez az országgyűlés, amelynek képviselőháza egy rég lejárt mandátum alapján ül együtt, hivatva van-e arra, hogy egy, a nemzet jövőjére döntő befolyással biró törvényjavaslatot törvényerőre emeljen. Ma már felesleges azon vitatkozni, hogy kinek a hibája, vagy kinek az érdeme az, hogy a választójogi törvényjavaslat ma, a háború közepette kerül tárgyalás alá. Tény az, hogy a javaslat legközelebb az országgyűlés plénuma elé fog kerülni és az országgyűlés a javaslatot előreláthatóan némi módosításokkal törvényerőre is fogja emelni. A kormány, amelynek alapja és létfeltétele a választói jogról szóló törvény megalkotása, a javaslatban lefektetett alapfeltételekhez természetszerűen ragaszkodik, de saját kijelentése szerint olyan részletekről, amelyek a javaslat lényegét nem érintik, hajlandó tárgyalásokba is bocsátkozni. Hiszen a javaslat, ugy ahogy azt a kormány az országgyűlés elé terjesztette, máris kompromisszum eredménye, amelyet a kormány annak idején különböző pártokkal, a szoczialistákkal, a radikálisokkal s a demokrata-blokkal, azok kívánságainak mérlegelése .után hozott létre, aminthogy teljesen jogos és méltányos is, hogy a nemzet jövőjére ennyire kiható javaslat minden politikai és társadalmi alakiilás véleményének meghallgatása után váljék törvénynyé. De ha jogos és méltányos az előbb emiitett faktorokkal kompromisszumokat kötni, ugy én, aki párton kivül állok, igazán nem tudom belátni azt, hogy miért legyen minden kompromisszum lehetősége épen a parlament többségét képező párttal már eleve is lázárva. (Ugy van !) MagyarFőrendiházi Napló. 1910—1915. V. kötet. országon nincsenek minden reformot ellenző reakczionáriusok ; a magyar politikusok között nincsenek minden haladástól irtózó toryk és a többség vezérének múltkori nyilatkozata után még a megegyezés talán mégis lehetségesnek látszik. Tudom, hogy a kormány hajlandó a megegyezés terére lépni, ha az egyáltalán valahogy lehetséges. Én itt csak azok felfogása ellen tiltakozom, akik akár sajtójukban, akár a parlamentben még a legcsekélyebb engedmény árán is létrejövő megegyezés helyett az országgyűlés feloszlatását kivánják és a háború alatti választások elrendelését, mint egy üdvös és kivánatos dolgot hangsúlyozzák, (ügy van ! ügy van ! a jobboldalon.) Hiszen ha a megegyezés helyett az állam ma a választások elé állíttatnék, ugy bizony teljesen fölösleges az a szigor, amelylyel a kormány ma a czenzurát kezeli, mert mindaz, amit a czenzura károsnak tartott és amit a hadvezetőség is az ország nyugalma érdekében törölt, ami ennélfogva egyes újságok néhány tízezer olvasójához el nem jutott, mindenesetre hatványozott mértékben elferdítve jutna el a választók és a nép százezreihez azok által. akik a háború nyomorúságait és nélkülözéseit saját politikai czéljaikra kihasználnák és a népet félrevezetve az ország nyugalmát teljesen felbontanák. (Igaz I Ugy van !) S ínég ezen az áron is az elért eredmény, amely a mostani háborús választásokból származnék, soha nem lehetne a nemzet igazi akaratának nyilvánulása, mett a hatalommal való visszaélést és a megvesztegetést most, a háború alatt megakadályozni teljesen lehetetlen volna s már csak azért sem, mert a választóknak nagy sulylyal biró része ezen választásokon részt nem vehet. A főrendiház eg}ák legutóbbi ülésén szó esett ezen választások lehetőségéről. Akkor egy igen t. barátom, — azt hiszem, Károlyi József gróf volt, —azt hangoztatta, hogy a választóknak csak 20%-a van a hareztéren, mire én közbeszóltam, hogy elhiszem, de mindenesetre a választóknak java. Azt hiszem, méltóságos főrendek, hogy tisztelet-becsület a honnmaradt aknák, tisztelet-becsület mindenkinek, aki munkájával teljesiti kötelességét, de nem veheti tőlem rossz néven senki sem, ha aztállitom, hogy mégis a nemzet férfilakosságának szine-java az, amely a monarchiát a hareztéren védi. (Igaz ! Ugy van!) Nem oszthatom azoknak nézetét, akik a Károly-keresztesek szavazati jogától a magyar nemzeti szupremáeziát féltik, amint hogy a Károlykeresztesek korhatáráról szóló vita nagy részét illuzóriusnak tartom, mert hiszen a legfiatalabb évjárat a leszereléskor a legtovább ma^ad a zászlók alatt és igy természetszerűleg a legelső választásokon a legfiatalabb Károly-keresztesek részt nem vehetnek. A magyarságot pedig a Károly-csapatkereszt tulajdonosaitól azért nem féltem, mert a magyar nép a háború alatt minden hareztéren oly dicsőséget szerzett, hogy az idegen nyelvű magyar állampolgárok, akik színmagyar bajtársaik mellett, velük együtt mindig bátran küzdöttek, min14