Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-60

A FŐRENDIHÁZ LX. ÜLÉSE. 61 Elnök : Kivan valaki általánosságban szólni a törvényjavaslathoz 1 Ha szólni senki sem kivan, az általános vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdeni: méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni ? (Elfogadjuk!) A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a ezim és szakaszok felolvasását. Csekonics Sándor gr. jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és szakaszait). Elnök : A törvényjavaslat czime és szakaszai felolvastatván, felkérem azokat, kik azt végszerkezetben elfogadják, méltóztassanak felállni, (Megtörténik.) A törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerint elfogadottnak jelentem ki, miről a képviselőház értesíttetni fog. Következik a hatóságok büntetőjogi védelméről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a bizottsági jelentés felolvasását. Hertelendy Ferencz jegyző (olvassa a főrendiház közjogi és törvénykezési bizottságának jelentését). Elnök: Kivan valaki általánosságban szólni a törvényjavaslathoz ? Csekonics Sándor gr. jegyző: Prónay Dezső báró ! Prónay Dezső b.: Méltóságos főrendek! A hatóságok büntetőjogi védelméről a magyar büntetőtörvénykönyv kielégítően gondoskodik. Teljesen felesleges és csakis egy egészen sajátszerű irányzat jelenségül tűnik fel, hogy a magyar büntetőtörvénykönyv rendelkezésem túlmenő különös törvényjavaslatot nyújt be a kormány, amelynek czélja a hatóságok védelméről gondoskodni. A hatóság fogalmában rejlik a hatalom fogalma és minden hatóság a maga jogkörében hatalmat is jelent és hatalmat is képvisel. Nem annyira a hatóságok különleges védelmére volna tehát nekünk szükségünk, mint inkább a hatóságoknak mindinkább túlterjeszkedő törekvéseivel szemben az egyéni szabadság védelmére. Ha az egyéni szabadság hatásosabb védelméről szóló törvényjavaslat feküdne előttünk, ennek indokolása igen könnyű és egyszerű volna. A honpolgárok egyéni szabadsága nincs ma nálunk megfelelően biztosítva, sem a büntetőtörvénykönyv rendelkezései, séma büntető perrendtartás eljárási szabályai, sem egyáltalában a rendőri jog intézkedései körében. A hatóságok hatásköre nagyon is tág. Az egyéni szabadság pedig igazán csak a hatóságok kisebb-nagyobb jóakaratától függ és az egyéni szabadságról inkább még a múlt időkben táplált, átszármazott bizonyos fogalmaktól. Az egész törvénylavaslatnak tulajdonképen mi a czé'ja ? A hatóságoknak általában hatályosabb védelme, amire tulajdonkép szükség nincs. — Mi a czélja, ha ugyan nem inkább az, hogy a hatóságok fogalmát akarja ez a javaslat igen messze kiterjesztően megállapitani és körülírni ? De különösen a közelmúltban életbeléptetett egészen sajátszerű, a valódi alkotmányosság szellemével ellentétben álló intézmény védelmének okából nyújtották be ezt a javaslatot. A törvényjavaslat megmondja. A 7. §-ban megtaláljuk az okát annak, amely miatt a törvényjavaslatot előterjesztették. A képviselőházi őrség tagjainak nagyobb védelme kedvéért alkotják meg ezt az egész törvényjavaslatot, annak az intézménynek kedvéért, amely máris súlyos konfliktust idézett elő, amely ma is megoldatlan probléma elé állítja az országgyűlést. A képviselőházi őrségnek védelmére nem elég, hogy fel van fegyverkezve, nem elég az, hogy katonai jellegénél fogva a fegyverhasználat jogosultságának elbírálása egészen különleges szempontok alá esik. Oh nem ! Önagyméltósága, az igazságügyminister mindezeken felül még külön büntetőjogi sanctioval is kivan ja védeni ezt az előtte bizonyosan oly kedves intézményt. Természetesen az egész törvényjavaslatba, mint egy nagyobb keretbe belefoglalva, a 7. §. ugy jelentkezik, hogy összefoglalja az országgyűlés tagjainak hatósági minemüségét a képviselőházi őrség tagjainak hatósági mineműségével. A képviselői immunitást részletesen szabályozó törvény nincs. A képviselőházi őrségnek szolgálati szabályait a képviselőház elnöke állapítja meg, az általános katonai szolgálati szabályok keretén belül. De ha a képviselőházi őrségnek bármely tagja mint katona jár el, egyedül az ő katonai hatóságának felelős. Már most a személyes szabadságnak, a testi épségnek megsértéséért hol keressenek az országgyűlés tagjai védelmet ? Méltóztatnak tudni, mily soká húzódik az egy képviselőnek a képviselőházi őrség egy tagja által való bántalmazásából származó mentelmi ügye. Máig sincs e kérdés tisztázva, ma is függőben tartják azt, kétségkívül kormányhatalmi beavatkozás következtében. Nem mondom, hogy ezt aktaszerüen lehet bizonyítani, de a tényekből magukból következik, hogy igy van. Parlamentáris kormány, mely egyszersmint vezetője az országgyűlés többségét alkotó pártnak, kell, hogy irányító befolyást gyakorolhasson — ha akar gyakorolni — ilyen kérdések megoldásánál is ; nem a mentelmi bizottság határozatának befolyásolásával, hanem igenis abban az értelemben, hogy az ilyen kényes dolgokat el kell intézni alaposan, de haladéktalanul. Ez az egész törvényjavaslat tehát nem czéloz egyebet, mint a képviselőházi őrség hatósági jellegének megállapítását és annak még hathatósabb védelmét. A személyes szabadság védelme, a mentelmi jog védelme az, amely különleges intézkedést igényelne nálunk, nem pedig a hatóságoknak különleges védelme, amelyről a büntető törvénykönyv eléggé gondoskodik. Mindezeknél fogva, méltóságos főrendek, ezt a törvényjavaslatot, amely ilyen sajnálatos inczidens alkalmából nyújtatott be, amely egy egészen különleges esetnek csak szélesebb keretbe való befoglalására és annak, — hogy ugy mondjam. —