Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-60

r,2 A FŐRENDIHÁZ LX. ÜLÉSE. mintegy behurkolására szolgál, még általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. Elnök : Az igazságügyminister ur ő nagyméltósága kivan szólni. Balogh Jenő igazságügyminister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Prónay Dezső báró főrendiházi tag ur ő méltósága akkor, amikor a javaslatot általánosságban sem fogadta el, szíves volt ennek az elutasitó votumának indokolásául arra utalni, bogy egyrészt a magyar büntető törvényhozás — amint szó szerint szives volt mondani — kielégítően gondoskodik a hatóságok védelméről, ennek a tárgynak ujabb törvényhozási szabályozására tehát nincs szükség, másrészt hogy a törvényjavaslat benyújtásának alkalmi oka van, amelyre kegyes engedelmével majd mindjárt rátérek. Ami az előbbi állítást illeti, legyen szabad mindenekelőtt megjegyeznem, hogy a törvényjavaslat — amint annak indokolása és képviselőházi tárgyalása is bőven mutatja — nem abból az alapból indul ki, hogy a magyar büntetőtörvénykönyv a hatóságokat nem védené kellőleg, hanem abból a minden kétségen felül álló, a szakférfiak előtt teljesen ismeretes — esetleg ő méltóságát az előttem szóló főrendiházi tag urat nem jól informálták — és azt hiszem az objectiv kritika által évtizedek óta megállapított tényből, hogy a magyar Btk. második részének ötödik fejezete, amely a hatóságok elleni erőszakról szól, számos fogyatkozást, hézagot és nem megfelelő rendelkezésttartalmaz és pedig nemcsak abban az irányban, hogy bizonyos hatóságokról, hogy pl. az országgyűlés tagjairól, — most nem a közegekről beszélek — hogy bizonyos rendőri közegekről, akikre rögtön én rá fogok térni, nem gondoskodik ; hanem különösen abban az irányban, mert egy sajátságos általánosítás és egybefoglalás révén egyforma védelemben kívánja részesíteni az államhatalom legmagasabb functionáriusait a legalsóbbrendü közegekkel, hogy egy concret példát mondjak, a Curia elnökét, épugy védi, mint a legutolsó falusi csőszt és éjjeli őrt. Ez, méltóságos főrendek, amint a képviselőház tárgyalásai alkalmával behatóan kifejteni iparkodtam, arra a visszás következményre vezetett, hogy a törvénykönyvnek közel 34 évi gyakorlati alkalmazása közben a bíróságok az eseteknek több mint 93%-ában a Btk.-nek rendkívüli enyhítő körülményről szóló paragraphusát alkalmazták és kilépve a büntetési tétel kereteiből, átmentek egy enyhébb büntetési nemre olyképen, hogy leggyakrabban alkalmazott büntetési tétel a törvényben megállapított börtön helyett rövid tartamú fogház lett. Azt, méltóságos főrendek, senki sem fogja bizonyitahatni, hogy a magyar gyakorlatban előfordult esetek túlnyomó számában csupa olyan kivételes és rendkívüli enyhítő körülmények forogtak volna fenn, amelyek a törvényhozás rendelkezésétől való ezt az eltérést igazolják. Tehát ha a birósági gyakorlat kénytelen volt — és ez épen a törvényjavaslat benyújtásának főoka — eltérni a rendes büntetési tételtől és börtön helyett fogházat megállapítani, ez annak a bizonyítéka, hogy a bíróságok meggyőződése és a védett jogtárgy értékére vonatkozó értékítéletük az volt, hogy ők túlszigorunak vélték az adott esetben a büntetést és ez arra indította őket, hogy az esetek túlnyomó többségében, száz eset közül több mint 93-ban, más, nem a törvényben megállapított, büntetési tételt alkalmazzanak. Ez egyúttal documentuma annak, hogy a törvényjavaslat benyújtásának főczélja nem a szigorítás, hanem az, hogy a birósági gyakorlattal összhangzásba hozzuk a tételes jogot, a jogszabályt és oly büntetési tételt állapítsunk meg, amely a törvényben ma foglalt tételtől eltérő, enyhébb, az eseteknek a gyakorlatban eljövő nagy számára, körülbelül évenként 3600 esetre nézve, amikor egyszerű hatósági közegek a sértettek, illetve a bűncselekmények u. n. passiv alanyai, a börtön helyett fogházbüntetést fog statuálni és ebből folyólag módot adni a bíróságnak, hogy a törvényes büntetési tétel keretei között maradjon. Ez mutatja, méltóságos főrendek, hogy ez nem szigorítás, nem a büntetés fokozása. Csak a mellékbüntetés emeltetett . . . Prónay Dezső b.: Ez is szigorítás ! Balogh Jenő igazságügyminister: ... ellenben a büntetés enyhítése az, amit a javaslat keresztülvisz, hogy a gyakorlatban felmerülő legtöbb esetben ezen a téren összhang legyen a törvényben megállapított büntetési tétel és a bíróság felfogása között. Ha semmi más körülmény nem is tette volna szükségessé e javaslat benyújtását, feltétlenül szükségessé tette volna az a széles keretben közel másfél éve folyó revisionális munkálat, amelyet felkérésemre egy külön bizottság, a büntetőtörvénykönyvet szerkesztő bizottság, a méltóságos főrendiház egyik nagyérdemű tagjának vezetése alatt végez. É munkálatból egyes tárgyakat kellett kiemelni és külön törvényjavaslatok alakjában részben a múlt évben, részben a folyó évben az országgyűlés elé terjeszteni, mert az egész büntetőtörvénykönyv revisiója körüli törekvésem, amint arról meggyőződtem, mindenesetre még hónapokra, esetleg évekre terjedő további törvényelőkészítést tesz szükségessé, addig pedig ezen a gyakorlatban mindenképen érezhető hiányoknak pótlásával nem várhattam. Rátérek egynéhány szóval annak megvilágítására, mennyiben felel meg az objectiv tényeknek a méltóságos báró ur azon előadása, hogy egyedül a képviselőházi őrség tagjainak nagyobb védelme és —amint ő méltósága szives volt magát kifej ezni — ezen én előttem »bizonyosan nagyon kedves intézmény* tette szükségessé a javaslat előterjesztését. Prónay Dezső b.: Persze! Balogh Jenő igazságügyminister: Bocsánatot kérek, ezen intézmény előttem se nem kedves, se nem nem kedves, hanem egyszerűen szükségessé