Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-60

A FŐRENDIHÁZI LX. ÜLÉSE. 07 Tudjuk, hogy milyen óriási tőke fekszik a magyar királyi államvasutakban. Tudjuk azt is, hogy, habár ujabb időben a vasutak a magyar állami háztartás lényeges jövedelmi tényezőjét alkotják és az államvasutak bevételi feleslege a költségvetésben nagyon is számottevő összeg, ez a bevétel mégis nagyon messze áll attól, hogy az államvasutba befektetett tőkének megfelelő kamatozását biztosítaná és még sokkal távolabb áll attól, hogy a befektetési tőke törlesztésének megkezdését legalább a közel jövőben remélhet nők. A helyi érdekű vas utakra nézve pedig ugy áll a helyzet, amint méltóztatnak tudni, hogy a helyi érdekű vasutak épitésénél clsősoiban u. n. törzsrészvények kibocsátása történik meg. A törzsrészvények tulaj donképen holt tőkét képeznek. Azok nem jövedelmeznek semmit, a törzsrészvényeket a vármegyék, a községek, a vidéki érdekeltségek jegyzik és fedezik és e törzsrészvényeknek az összege némely törvényhatóságban oly nagy, hogy az illető törvényhatóság ut-alapját majdnem egészen kimeríti, ugy hogy a közutak építésére az útalapból jóformán semmi sem fordítható. A községeknél pedig a viezinális vasutak építését szándékozó vállalkozó közvetve, néha valóságos kényszerhelyzetbe hozza a községeket és a pressionálásnak minden eszközét felhasználja, hogy a törzsrészvények jegyzésétől idegenkedő egyik vagy másik községet részvények jegyzésére rábirja, némelykor — mondhatnám — rákényszerítse vagy ha a községek csak csekély összeget hajlandók jegyezni, sokkal nagyobb összegek jegyzésére birja rá őket, különféle, nem mindig korrekt eszközök alkalmazásával. A vicinális vasutak épitésc rendszerint hogyan történik, hogyan indul meg ez a dolog ? Egy ügyes és élelmes vállalkozó, igen gyakran mérnök, a ministeriumtól engedélyt kap viezinális vasút előmunkálataira. Ezt az engedélyt a múltban mindig könnyen megadták. De ez az engedély azután nem is jelentett semmi egyebet, mint hogy az illető vállalkozó az előmunkálatokat foganatosíthatta, e tekintetben a hatóságok segítségét igenjébe vehette ; őt tehát a vasút nyomjelzésénél megakadályozni nem lehetett. Mikor az előmunkálatok nagyjában készek, akkor kezdődik a tulaj donkéjjeni pénzügyi művelet. Akkor jön a vármegyének és a községeknek rábeszélése minden úton-módon, hogy minél nagyobb összegű törzsrészvényeket jegyezzenek. A törzsrészvények pedig nem jövedelmeznek. En legalább nem tudok oly helyi érdekű vasutat, amelynek törzsrészvényei számot tevő kamatot hoznának. A helyi érdekű vasutaknál egy kivételt ismerek, amely kifizeti magát, amelynek épitésénél helyesen jártak el, amely valódi érdekek kielégítését képezi, ez az arad—csanádi vasút. De ez megél, hogy magyarán mondjam, a maga emberségéből. Csakis ilyen helyi érdekű vasutakat kellene engedélyezni, amelyek valóban megfelelnek a szükségletnek. Nem azt mondom, hogy rögtön, már az első, második Főrendiházi napló. 1910—1915. IV. kötet. esztendőben számottevő jövedelmet nyújtsanak, de általában csak az a vasút bir jogosultsággal, mely a belefektetett tőkének, ha nem is nagy, de legalább mérsékelt kamatozását biztosítja és reményt nyújt arra, hogy a befektetett tőkét is törleszti. A helyi érdekű vasutakban törzsrészvények alakjában befektetett tőke 300 millió koronát tesz ki. Ennyi az a jelenleg nem kamatozó és valószínűleg sohasem kamatozó összeg, amely a helyi érdekű vasutak épitésénél felhasználtatott. A helyi érdekű vasutak azonban közvetve még is nyújtanak jövedelmet, de nyújtanak jövedelmet nagy bankoknak, amelyek az elsőbbségi részvények birtokában vannak. A törzsrészvények birtokosai nem kapnak semmit. Az elsőbbségi részvények birtokosai kapnak kamatot, a részvényesek vajmi csekély kamatot, az államvasutak pedig az üzemre rendszerint ráfizetnek. A legalacsonyabb számítás szerint 26 millióra rug az az összeg, amelyet az államvasutak a helyi érdekű vasutak kezelésének átvétele következtében ráfizetnek. T. i. a helyi érdekű vasutakról szóló törvény értelmében az államvasutak átvehetik kezelésbe ezeket a helyi érdekű vasutakat, de ugy, hogy első sorban a vasúti üzem költségei fedezendők. Azonban nem így történt. Rendesen szerződést kötnek és egy általányösszegben egyeznek meg, a vasút bruttó bevételeinek 50%-ában, amely fedezi az elsőbbségi részvények kamatát : ez a bruttó bevételből a fictiv haszon. Az 50% azonban nem fedezi a vasút üzemköltségét, amit valamiképen el kell rejteni elszámolás utján. Ez a magyar államvasutak terhét képezi. Ezt, ha alacsonyan számítjuk, 26 % ra vehetjük, de nem hiszem, hogy tévedek, ha 30—39 %-ra teszem ezt az összeget. Midőn pedig a viezinális vasutakra nézve a do'og ugy áll, hogy az tulajdonképen rendszerint nem egy vidék közlekedésének és gazdasági igényeinek kielégítésére szolgáló tényező, hanem bizonyos, ezzel az üzlettel specialiter foglalkozó nagyobb bankok nyerészkedési vállalata, amelynek jövedelmei a községnek, a vármegyének és az államnak megterheítetéséből erednek, én, ugy mint a múltkor is kijelentettem, soha viezinális vasútra vonatkozó törvényjavaslatot el nem fogadok és a most napirendre kitűzött összes viezinális törvényjavaslatokat még az általános tárgyalás alapjául sem fogadom el. Tudom, hogy szorosan véve ezt minden javaslatnál külön-külön kellene kijelentenem, de remélem, a méltóságos főrendek meg fogják nekem bocsátani, ha nem akarván a méltóságos főrendek türelmét négyszer-ötször igénybe venni, ezt most röviden egyszer kijelentem. Elnök". Kivan még valaki általánosságban szólni a törvényjavaslathoz ? Ha nem, ugy az általános vitát bezárom. A kereskedelemügyi minister ur őnagyméltósága kivan szólni. Harkányi János b. kereskedelemügyi millister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos fő8