Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-59

1910—1915 A FŐRENDIHÁZ LIX. ÜLÉSE 1914 június 30-án, kedden, Vavrik Béla elnöklete alatt. Tárgyai: Réazvétnyüvánitás Ferencz Ferdinánd trónörökös ő cs. és kir. Fenségének és nejének halála felett.— Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Teleszky \ János, Sándor János, Balogh Jenő, Ghillány Imre b., Jankovich Béla, Harkányi János és Pejacseuich Tivadar gr. (Az ülés kezdődik délután 4 óra S perezkor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A jegyzőkönyv vezetésére Radvánszky Albert báró jegyző urat, a netán szólni kívánók jegyzésére Vigyázó Ferencz gróf jegyző urat kérem fel. A főrendiház nagyméltóságú elnöke akadályozva lévén, reám bárul a szomorú feladat, hogy a mai ülésen az elnöki tisztet teljesítsem. Méltóságos főrendek! (Az elnök és a főrendiház tagjai felállanak.) E lió 28-án riasztó gyászhír futott végig az ország határain és hozta fájdalmas rezgésbe a sziveket. A legsötétebb gonoszság műve kioltotta szent István koronája leendő örökösének, Ferencz Ferdinánd főherczeg ur 0 csász. és kir. Fenségének életét. E rémtett oly megdöbbentő, hogy nem csoda, ha borús gondolatok árnyai szállják meg lelkeinket, midőn ezen ujabb súlyos csapás nagyságát akarjuk megmérni, és midőn a nemzet a megdicsőültben, kinek a nagy elődtől átöröklött becsvágya és életczélja .továbbra is a monarchia tekintélyének és hatalmának fénye ós a népek millióinak boldogítása volt, midőn — mondom — a magyar királyi trón várományosát gyászolja a nemzet. Részese volt ő azoknak a gazdag, tanulságos élettapasztalásoknak, melyeket nagy tehetségével megszerezni bő alkalma nyílott, midőn hosszú évek során, mintegy tiszta tükörben, közelből szemlélhette a mély uralkodói bölcsesség kipróbált útjait. Tisztelője és követője volt a polgári, féltékeny őrzője a katonai erényeknek és hü gondozója a monarchia hadi erejének; e mellett buzgó ápolója a tudomány és művészet minden ágának, kiben az edzett férfias erő és akarat a nemes és gyöngéd emberi sziv lágyságával és mély vallásos érzelemmel párosult. Hiszen köztudomású, hogy házi otthona a legboldogabb családi élet eszményi összhangjának képe volt. És ha tudjuk, hogy mit vesztett benne a nemzet, tudni fogjuk azt is, hogy mit vesztett benne, törekvéseinek és fáradozásainak hagyományosában, a nemzet atyja, a mi áldott lelkű, jóságos királyunk, akiben az átélt nagy megpróbáltatásoknál csak önfeláldozó kötelességérzete és az isteni gondviselés kifürkészhetetlen útjaiban való hithű megnyugvás nagyobb. De, méltóságos főrendek, a pokoli gonoszság nem végezte be átkozott munkáját egy kioltott drága élettel. Orvul kellett ejtenie a leghűségesebb életpárt, a férj fáradozásainak megértő és aggódó osztásosát, minden női erény megtestesült eszményképét. Az emberi sziv megrezzen e. vérfagyasztó gaztett gondolatánál. De, méltóságos főrendek, ha még oly súlyos csapások, még oly fájdalmas veszteségek érik is a nemzetet, egy kincsét nem szabad elvesztenie: hitét és bizalmát a népek sorsát intéző és az ő tetteiket számon kérő isteni gondviselés határtalan jóságában, amely nekünk felséges urunkat és királyunkat eddig megtartotta és buzgó imáinkat meghallgatva bizunk, hogy még sokáig meg fogja tartani. Abban a meggyőződésben, hogy mindezek az érzések, melyeknek legalább halvány kifejezést adni igyekeztem, e ház minden tagjának lelkét áthatják, kérem a méltóságos főrendeket a következő javaslatom elfogadására: Mondja ki a ház, ho^y Ferencz Ferdinánd főherczeg ő Fensége, a trón várományosának és fenséges nejének emléke iránt táplált mély kegyeletét és elhunytuk felett érzett legbensőbb fájdalmát jegyzőkönyvében fejezi ki;