Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-59

A FŐRENDIHÁZ TJX. ÜLÉSE. 51 megbízza az elnökséget, hogy ezen érzelmeinek, valamint ő cs. és apostoli kir. Felsége nagy gyászában való legbensőbb részvétének kifejezését szokásos módon juttassa a legmagasabb trón zsámolya elé; az elhunyt fenségek ravatalára koszorút helyez és a Julius 3-án délután 4 órakor végbemenendő gyászszertartáson elnöke által alakítandó s vezetendő küldöttséggel képviselteti magát. Méltóztatnak javaslatomat elfogadni ? (Elfogadjuk.) Vigyázó Ferencz gr. jegyző: Gsernoch János bíboros herczegprimás! Csernoch János bíboros herczegprimás: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek í Mint öldöklő angyal járta be az országot tegnapelőtt az a borzasztó hir, hogy gyilkos kezek kioltották ő cs. és kir. Fensége Ferencz Ferdinánd főherczegnek, Szent István koronája várományosának és nejének Hohenberg Zsófia herczegnőnek drága életét. Mélyen megsebezte e hir a sziveket, megölte bennük a büszke reménységet, amelylyel a a magyar nemzet jövendő királyára tekintett, döbbenetes erejével szinte megállította az életet, letörölt minden örömöt és fekete gyászba borította az országot. Csak a példátlan gaztett felett valő felháborodásnak erőszakas leküzdése után tudjuk mérlegelni a nagy veszteséget, amely minket ért. A fájdalmas érzések háborgása e pillanatban még lehetetlenné teszi az eset jelentőségének áttekintését és mérlegelését. Hosszú évek óta figyeltük a trón várományosát az ő visszavonultságában, amelyben jövendő fontos és magasztos hivatására készült. Finom, előkelő érzéke nem javasolt neki más szerepet. De egyes tetteiből megismertük az ő férfiasan határozott jellemét, az ő törhetetlen energiáját, amely a monarchia összes népeinek, különösen pedig az akaraterős ós daliás magyar nemzetnek szeretetét oly nagy mértékben biztosította számára. Csak egy tér volt, amelyen már tevékenységre szólította a hivatása és ahova ő császári és apostoli királyi Felségének szerető bizalma állította. A monarchia egész fegyveres erejének felügyelője volt s mint ilyen teljesítette most is kötelességét a boszniai hadgyakorlaton, melynek szerencsés befejeztével áldozatul esett a gaz merényletnek. Á kettős monarchia népeinek biztonsága, boldogsága és dicsősége lebegett szemei előtt, midőn a hadsereg gyakorlatait vezette. Fölséges uralkodónk dicső jogara alatt élő népek és népcsaládok kölcsönös egyetértését és szeretetét akarta megszilárdítani, mikor gyanútlan bizalommal járt ő Felségének legújabb alattvalói között. És ebben az útjában találkozott az elvakult gyűlölettel, amely fegyvert emelt reá, Ahol emberi érzés lakozik még a szivekben, ott a legmélyebb felindulással emlegetik most széles e világon, hogy akadt gonosztevő, akit a szeretetnek legmeghatóbb találékonysága nem tudott lefegyverezni. A legmélyebb tisztelettel és a legőszintébb örömmel nézte az egész világ azt a példás családi életet, amelyet a nagy halott élt, S hogy példát adjon a nagy népcsaládnak, miképen kell szeretetben együtt élnünk a mi atyai ősz uralkodónk kormánya alatt, elvitte magával útjára feleségét is. Megborzad az ember annak említésekor, hogy ennek a találékony szeretetnek az volt hogy a hitvesi erények példaképe, Hohenberg Zsófia berczegnő is életét vesztette és gyermekei egy pillanat alatt teljes árvákká, lettek. A történelem az iszonyat színeivel fogja megfesteni e véres tragédiát, amelyhez foghatót még nem ismer a múlt. Minden igaz magyar sziv a nemzeti gyász e szomorú óráiban mélységes fájdalommal és bensőséges részvéttel tekint fel a magas királyi trónra, ő császári és apostoli királyi Felségére, a mi annyit megpróbált ősz uralkodónkra. Biztosítjuk őt a mi törhetetlen alattvalói hűségünkről és ragaszkodásunkról, amelyet a trón örökösének kiontott vére táplált és újra megerősített és megszilárdított bennünk. Az az eleven hit, amely a mi drága nagy halottunk szivét mindenkor betöltötte és amely az élet utolsó percében is a Mindenható felé tekintett, megszerezte a Szent István koronája várományosának az örök koronát és kivívta a győzelmet a hadvezérnek, aki katonái élén halt meg béke idején; ugyanaz a hit nyújtja ő cs. és kir. apostoli Felségének a vigasztalás erejét, ugyanez a hit éleszti a magyar nemzetben a bizalmat és a reménységet a súlyos megpróbáltatások alatt, Elnök: Minthogy szólni többé senki sem kivan, kérdem, méltóztatnak-e javaslatomat elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Akkor ezt határozatkép jelentem ki. Egyszersmind a méltóságos főrendek tájékoztatására jelzem, hogy vett hivatalos értesítés szerint a Julius 3-án az udvari várkápolnában tartandó gyászszertartáson csak igen korlátolt számban lesznek helyek az országgyűlés tagjainak rendelkezésére, és ez tette szükségessé, hogy a küldöttségnek a ház elnöke őnagyméltósága által leendő megalakítását javasoljam. További részletek iránt az elnökség az iroda utján fogja az esetleg szükséges tájékoztatást a méltóságos főrendeknek megadni. Minthogy az elnökségnek több előterjeszteni valója nincs, ezek után kérem az ülés jegyzőkönyvének meghallgatását és hitelesítését. Radvánszky Albert b. jegyző (olvassa az ülés jegyzökönyvét). Elnök: Méltóztatnak a jegyzökönyvet hitelesíteni? (Igen!) A jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és ezt a szomorú ülést ezennel bezárom. (Az ülés végződik d. u. 4 óra 30 perczkor.) 7*