Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-58

42 A FŐRENDIHÁZ LVIII. ÜLÉSE. Elnök: A péiizügyminister ur kivan szólani. Teleszky János pénzügyminister: Nagyméltó­ságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Tekintet­tel arra, hogy a ministerelnök nr beszédében kiterjeszkedett a pénzügyi politikát illető ama kérdésekre is, amelyeket a vita során általános­ságban felvetettek, méltóztassanak megengedni, ­hogy én csak két detail-kérdésre vonatkozólag adjam meg rövidem a felvilágosítást. Az egyik kérdés, — már melyet Dessewffy Aurél gr. őnagyméltósága vetett fel, — a múlt év folyamán az ország egyes vidékein előfordult tartós esőzések folytán előállott elemi károk czimén adandó földadó leirására vonatkozik. E tekintetben méltóságos főrendek a hely­zet ugy áll, hogy az 1909. évi XI. t.-ezikk meghatározza az elemi károk azon eseteit, ame­lyek bekövetkeztével a földadónak részbeni vagy egészbeni elengedésének van helye. Ezen esetek között a tartós esőzések felsorolva nincsenek. A törvény ezenfelül ugy rendelkezik, hogy az elemi károk a törvény által megállapitott határidőben pontosan bejelentendők és ugyan­csak a törvény által megállapitott batáridőben hatóságilag megállapitandók. Amint méltóztat­nak látni, a törvénynek egész strueturája az, hogy oly elemi károk után adassék adóleengedés, amelyek bizonyos meghatározott időpontban pontosan megállapíthatók, bejelenthetek és ellen­őrizhetők. A törvénynek van azonban egy szakasza, amely nóvum az eddigi törvényekhez képest, amelyben a pénzügyminister felhatal­maztatik, hogy a földniivelésügyi ministerrel egyetértőleg esetről-esetre, az elemi károk egyéb nemeit is mint olyanokat jelölje meg, amelyek alapján földadóleengedés lehetséges. Természetes azonban, hogy a törvény inten­tiojának megfelelően ily esetek csak annyiban konstruálhatok a pénzügyminister által, amennyi­ben a törvény egyéb általános feltételeinek, — hogy az a kár olyan természetű legyen, hogy az határozottan, pontosan megállapítható, bejelent­hető és ellenőrizhető legyen, — elég tétessék. Ezen törvényes rendelkezés alapján és tekintet­tel arra, hogy a múlt évben tényleg az ország különböző vidékeiről érkeztek be bejelentések ezen tartós esőzés folytán bekövetkezett károk miatt való adóelengedésre vonatkozólag, külö­nösen t. barátomnak, a földmivelési minister urnak kezdeményezésére nagyon alapos tanul­mány tárgyává tettük azt, vájjon ezekben az esetekben alkalmazható-e a törvényben körülirt felhatalmazás és azok az esetek olyanoknak je­lenthetők-e ki, amelyek czimén adóelengedés adható ? E tekintetben végzett tanulmányok és vizs­gálatok azt eredményezték, hogy 219 községből jött ilyen bejelentés, összesen 112.000 holdra vonatkozólag; amint tehát méltóztatnak látni, nem olyan nagy területre nézve, hogy abban a nézetben lehetnének a méltóságos főrendek, hogy az ezen tekintetben elfoglalt és később indoko­landó tagadó álláspontomat pénzügyi, fiskális szempontok vezették volna, mert nem olyan nagy összegekről lett volna szó, amelyek pénz­ügyileg különös jelentőséggel birtak volna. Azt az álláspontot kellett azonban elfoglalnom, hogy ezen bejelentések alapján nem minősíthetem ezen tartós esőzéseket olyan elemi károknak, amelyek alapján földadó leengedés adható, mert a vizs­gálat azt eredményezte, hogy ennek a 219 köz­ségnek és a 112.000 bejelentett holdnak igen tekintetes része az országnak nem arra a vidé­keire esik, ahol tartós esőzések voltak. A bejelentések legtöbbnyire nem olyan helyekről tétettek, a hol tartós esőzések voltak, noha igenis voltak nagy és tartós esőzések az ország egyes részeiben, amint azt a meteoroló­giai jelentések alapján megállapítottuk. Ezekről a vidékekről azonban a tulajdonosok által bejelentések részben egyáltalában nem történ­tek, részben csak igen csekély mértékben tör­téntek, mert a tulajdonosok abban a helyes nézetben voltak, hogy ez nem képez törvényes alapot arra, hogy ők földadóleengedésben része­süljenek, részben j)edig, amint őnagyméltósága is említette, a jegyzőktől kaptak ilyen felvilá­gosításokat. A helyzet tehát az volt, hogy a bejelentéseknek csak igen kis része esett oly vidékre, a hol az esőzések csakugyan oly mér­vűek voltak, hogy ezen a réven esetleg lehetne vitatni azt, hogy -itt olyan elemi kár construá­lása foroghatna fenn, amelyet a törvényben nyert felhatalmazás alapján a földniivelésügyi minister úrral egyetértőleg adóelengedés alap­jául minősíthetnénk. Az összes, 112.000 holdra vonatkozólag tett bejelentés közül körülbelül 8000 hold az, amelyről feltétlenül megállapítható, hogy igen abnormis, nagy esőzésekkel sújtott vidékekre vonatkozólag tétettek. Ha tehát most a föld­niivelésügyi minister t. barátommal arra az álláspontra helyezkednénk, hogy ezeket a tartós esőzéseket ilyen károknak minősítenénk, amely­nek czimén adóelengedés adható, tulajdonképen egy rendkívüli igazságtalanság követtetnék el, mert azok túlnyomó részének, akik ilyen kárt szenvedtek, nem adhatnánk meg, miután a bejelen­tési határidők elteltek és ma meg sem állapít­ható, hogy tulajdonképen hol voltak e károso­dások ós ott adnánk esetleg leengedést, ahol a károsodás kisebb mérvű volt, ugy hogy azt hiszem, hogy ilyen intézkedéssel a törvény intentioinak nem felelnénk meg, másrészt pedig nem megelégedést, hanem ellenkezőleg, inkább sok helyen elégedetlenséget idéznénk elő. Más kérdés, amit ő nagyméltósága, mint posztulátuinot felvetett, hogy a t. i. ha ilyen eső­zések olyan nagy mérvben fordulnak elő, hogy ennélfogva a jövő évben sem lehet az ilyen területeket használni, hogy akkor a jövő évre adassék adóleengedés ezen területekre vonat­kozólag. Ez a mai törvény alapján szintén nem teljesíthető, mert a mai törvény az egész vona-

Next

/
Oldalképek
Tartalom