Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-58

38 A FŐRENDIHÁZ LVIII. ÜLÉSE. Azután mi történt? Most már reparatióról nem beszélnek. Amint azt előre megjósoltuk, tovább sülyednek a lejtőn. Mert ha egyszer valaki az erőszakhoz nyúl, ott nincs megállás. Látjuk, hogy egyik szabadságintézményt a másik után kell gúzsba kötniök, hogy politikájukat és többségüket fenntarthassák. Minden tisztán csak erre van berendezve. Az egész nemzetiségi politika is a választók megnyerését czélozza. Zselénszky Róbert gróf azt hangoztatja, hogy az államháztartás vezetése mily könnyelmű volt a eoalitio idejében. Súlyos vádat emel Darányi Ignácz ellen, aki egy köztiszteletben álló, a nép széles rétegei által mondhatnám rajongással szeretett vezérpolitikus. A bevezetésben jjersze azt mondja, hogy kérem, én nem kívánok egyáltalában semmit sem levonni az érdemeiből, de könnyelműen gazdálkodott az ország pénzével. Szabad ilyet mondani? Ez az önök fegyvere, uraim. Ez volt a munkapárt megalakulása óta a nagy kortesnóta, a nagy programra: szidni az elődöket, bizonyítgatni, hogy azok mily rosszul csinálták a dolgukat. Hát ha a mai ellenzék oly gyenge, ha egyre oly rosszul viselkedik, — miért kell akkor mindig azokon á dolgokon nyargalni, miért nem igyekeznek saját politikájuk czélszerüségét, bölcsességét, helyességét és szükségességét magyarázni? Hiszen ez sokkal fontosabb és sokkal czélravezetőbb volna. Azt mondja ő excellentiája, áttérve az őrség szerepére, hogy itt csak az történik, ami más országokban és hogy igenis itt őrség van, meg is fog maradni, mert itt kell, hogy mindenki engedelmeskedjék. Hiszen épen ez az. A ministerelnök ur nem arra vet súlyt, amire kell, hogy vessen minden parlament, ha nem akar comoedia lenni a parlamentarismus: hogy annak a törvényhozásnak minden egyes tagja érezze, hogy olyan szabályok alatt áll, melyeket ő elfogadott, amelyek törvényes utón jöttek létre, hogy ezek által mintegy önmagát megfegyelmezte. Kern, hanem katona kell oda, aki nem a háznak felelős, hanem a katonaságnak, amely mikor becommandiroztatik a ház elnöke által, akkor kisétál mindenki, kormány és házelnök és ha csak a függönyök mögül nem néz be, hogy mi történik ott benn, hogyan kaszabolják a védtelen képviselőket, (Mozgás.) egyáltalában nem is törődnek azzal, hogy ott mi történik, mert ez most már nem az ő szerepük, hanem már a katonaság dolga, a katona pedig nem nekik felelős, hanem a katonaságnak. Épen ez bizonyítja azt, hogy ez az intézmény milyen mélyen sérti a parlament souverainitását. Hivatkozom a Gerő-esetre. Mi történt? 0 egy védtelen képviselőnek nekiment és összekaszabolta. Vizsgálat indíttatott. Ki által? Katonák részéről. Azok jöttek be a házba, nézték a padokat, kihallgatták a tanukat arra nézve, hogy mi történt és hoztak Ítéletet, amely kimondta, hogy ő mint katonatiszt helyesen járt el. Milyen joga van a háznak ilyen esetekben ? Azt méltóztatott mondani, hogy a parlamentnek joga* önmagát megfékezni és ott a rendet fentartani. Ez a jog ki van játszva. A ház elnökének a szabályok értelmében joga, hogy ha nincs megelégedve az őrség valamely tisztjének magaviseletével, akkor annak áthelyezését követelheti. Most ez is ki van játszva, meg van akadályozva, mert közben előlépett az a kapitány, a mentelmi bizottság pedig a mai napig sem hozott határozatot. Prónay Dezső b.: TJgy van! Hadik János gr.: Azt a tisztet elhelyezték; tehát még az az egy, hogy ugy mondjam, büntetés sem érheti az illetőt, hogy elhelyezését kérje a házelnök, belátva, hogy az illető helytelenül járt el. Hogyha ez nem katonai rémuralom, akkor nem tudom, hogy mi az. Ez nagyon komoly és szomorú dolog; amin nincs mit mosolyogni és nagyon csodálom, hogy egy államférfi egész politikáját tisztán csak az ily erőszakra tudja építeni. Nézetem szerint ott szűnik meg az államférfiság, ahol kezdődik az erőszakos kormányzás. Mert azt bizony mindenki megteheti, ahhoz valami nagy conceptio, nagy bölcsesség tényleg nem szükséges. A ministerelnök ur azt mondja, hogy a nemzet széthúzásáért nem az ő politikája, programmja felelős, hanem épen azok az elemek, akik mindent bomlasztanak. Ezek teszik a harmóniát lehetetlenné. A fontos és a szükséges az volna, hogy olyan kicsinyes okokból, amint az most történik, ne húzzon szét a nemzet, hanem tartson össze. Hát ez annyit jelent, hogy akárhogy bánik ő az ellenzékkel, akárhogy igyekszik az ellenzéket eltiporni, akárhogy dobálja ki az ellenzéki képviselőket, azok mind helyeseljék az ő politikáját, mert hiszen a széthúzás nem helyes, hanem össze kell tartani minden magyar embernek. Ezt az okoskodást én nem tudom elfogadni. Igaz, hogy most — igaza van a ministerelnök urnak, sajnos abban, hogy a, közvélemény nyugodt. A közvéleménynek ezt a nyugodtságát ő arra is magyarázhatja, hogy bizony az ország nem igen háborog az ő politikájával szemben. De kérdem, mit tehet ma az országos közvélemény? A törvényhatóságokban a főispánok uralkodnak . . . Tisza István gr. ministerelnök: Igen? Hadik János gr.: . . . és az ő különféle hatalmi fegyvereikkel lekenyerezik és megnyergelik az embereket. A törvényhatósági tisztviselők már meg vannak fenyegetve, hogyha egyáltalán még mernek az ellenzékkel tartani, áthelyezik őket az isten háta mögé. Az államosítás tervezete, — amelyből, ugy látjuk, a szolgálati pragmatica kérdése lassacskán meglehetősen kikapcsoltatik, — már megvan, csak arról