Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-58

A FŐRENDIHÁ ott, ahol a hatalom és a többség az urak kezében volt, az ellen megküzdeni nem volt módomban, az nagyon természetes. Ami most történik, az történik olyan politikai ellenfelekkel szemben, akik valóban nem válogatnak az eszközökben, akik valóban minden lehetőt elkövetnek a mostani kormányzat discreditálására és lerombolására, (Ugy van ! Ugy van!) Ami akkor történt, történt olyanokkal szemben, akik félreálltak a győztes többség útjából, akik szabaddá tették a teret, akik semmi irányban nem akarták nehezíteni azt az utat, amelyen a nemzet akkor illusióktól elvakulva elindult. De ami most történik a mi részünkről, összehasonlítva azzal, ami akkor történt, az dehogy zsarnokság; az élhetetlenség, az gyámoltalanság, az századrésze annak a párturalomnak, amelyet az urak gyakoroltak! (Ugy van ! Ugy van!) De hát miben áll ebből a szempontból, az erély és az erőszak szempontjából a mi politikánk alapgondolata? Igenis, a mi politikánk a szabadság érdekében, a szabadság jövőjének biztosítására felveszi a küzdelmet az egész vonalon az anarchisztikus jelenségekkel szemben, (ügy van! Ugy van!) felveszi a sajtó terén, felveszi künn a társadalmi életben, ahol — bocsánatot kérek, — az már nem is volt becsületes, hazafias pártmanifestatio, ahol egy párt — hogy mondjam — mungónak, vagy — akárhogy nevezzük — egy pár nem a hazafias ellenzékhez tartozó embernek sárral, vagy kővel, vagy tojással nem magyarázták meg a hazafias politika fenkölt argumentumait! (Derültség.) Hadik János gr.: Nem esett ez meg mindenkivel ? Tisza István gr. ministerelnök: Nem! Hadik János gr. : Megesett Apponyi Alberttel Temesváron, Szilágyi Dezsővel Kassán. Micsoda nagy dolog az, ezt most az ellenzéknek mint egy elszánt és kiszámított tervét odaállítani? Tisza István gr: ministerelnök : Apponyi Alberttel egész hosszú agitatorius fényes működése alatt egyszer megtették a socialisták. Akkor, azt hiszem, hazátlan bitangoknak méltóztattak őket nevezni. Hadik János gr. Én soha! Tisza István gr. ministerelnök : A mi pártunk, az a párt, amelyet Apponyi Albert és mások évtizedeken keresztül a legvehemensebben támadtak, mindig tisztelte a szabad véleménynyilvánítás jogát, mindig tisztelte a tisztességes politikai fegyvereket (Helyeslés és taps.) és mindig utálattal fordult el az ilyen terroristikus jelenségektől, még akkor is, ha ezek a terrornak csak bohózatba való paródiái. Mert azt elismerem, hogy a záptojás nem igazi terror; az igazi terror sokkal komolyabb eszközökkel dolgozik. Ez csak paródiája a terrornak, de elég arra, hogy azt a békésebb, nyugodtabb, több belátással biró, a maga tisztesZ LVIII. ÜLÉSE. 35 ségére kényes polgári elemet, amelynek nagy többsége ebben a táborban van, visszariaszsza véleményének férfias nyilvánításától. (Igaz! Ugy van!) Ugyanezen anarchistikus jelenségek ellen állást ^foglaltunk kötelességszerüleg a parlamentben. És akkor, mikor a parlamentben absolute nem lehetett másképen boldogulni, akkor, mikor a parlamentet absolute nem lehetett máskép működésbe hozni, mint bizonyos a végletekbe menő tettleges ellenszegülés leküzdésével, akkor igenis karhatalmat alkalmaztunk a parlamentben ennek a tettleges ellenszegülésnek legyőzésére, a parlament működésének, létének megmentésére. Alkalmaztuk ugy, ahogyan alkalmazta a világ minden parlamentje, amely tart valamit a maga souvairenitására,a maga hatalmára, (Helyeslés.) ahogy alkalmazta az angol parlament, a franczia j:)arlament, a német lieichsrath és alkalmazta a porosz Landtag. És hogy mi gyakrabban kellett, hogy alkalmazzuk, az csakis onnan van, hogy sehol másutt nem fordul elő az, hogy egész határozott, rendszeres taktikát csinált volna az ellenzék abból, hogy újból és újból megpróbálja, vájjon azok a factorok, amelyeknek alkotmányszerű befolyásuk van a magyar közügyek intézésére, — magyar közvélemény is, más factorok is, — nem undorodnak-e meg ugy ezektől a jelenségektől, hogy egy sajátságos optikai csalódás folytán ennek következményeit nem azokkal éreztetik, akik elkövetik ezeket, hanem azokkal, akik megakadályozzák e jelenségeket. (Ugy van! (Derültség.) Ézt igenis tettük és igenis fogjuk tenni. Igenis közerő fog állani a magyar parlament rendelkezésére azért, hogy engedelmeskedjék a magyar parlamentnek, azért, hogy teljesítse a magyar [jarlament parancsát saját tagjaival szemben is: hiszen a magyar parlament felette áll saját tagjainak . . . Prónay Dezső b.: És felette áll Gerő, akinek még az elnök sem parancsol! (Derültség. Zaj. Elnök csenget.) Tisza István gr. ministerelnök: A magyar parlament rendelkezésére áll mindaz a közerő... Prónay Dezső b.: Amíg a kardját ki nem húzza! Akkor a katonai becsületbíróság áll felette! Elnök: Kérem Prónay Dezsőt közbe nem szólni! Tisza István gr. ministerelnök: Az a közerő, amely a parlamentben alkalmaztatik, az a parlament rendelkezésére áll, a parlament parancsát teljesiti, a parlament illetékes factorainak, elsősorban a ház elnökének engedelmeskedik. Nem ugy áll tehát a dolog, ahogy Dessewffy Aurél gróf ő nagyméltósága mondotta, hogy itt bevonjuk a katonaságot politikai kérdésekbe, hogy olyan kérdésekben adunk a katonaságnak