Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-58

A FŐRENDIHÁZ bátor megjegyezni. Az első az, hogy a kormány ezt a kérdést is, mint általában a tőzsdereform kérdését elsősorban a tőzsde utján, a tőzsdével egyetértőleg, autonóm rendelkezések utján szeretné megoldani, nem fog azonban visszariadni attól, hogy esetleg a maga felelősségére eljárjon, ha nem sikerül a kérdést ezen a társadalmi szabad utón megoldani. A másik az, hogy a kormány is óhajtja és kívánja a játékszorü jelenségeknek lehetőleg kiküszöbölését, (helyeslés.) A harmadik pedig az, hogy oly structuráját kívánja a határidőüzletnek meghagyni, amely mellett azt a functiót, azt a szolgálatot, melylyel a komoly kereskedés szempontjából bír, teljesíthesse, azt a szolgálatot az egész magyar társadalomnak megadhassa. (Helyeslés.) Most már áttérhetek néhány politikai természetű kérdésre, elsősorban a katholikus autonómia kérdésére, melynél egyrészről nehezebbé, másrészről könnyebbé teszi feladatomat az, hogy a katholikus egyház kebelébe nem tartozom. Nehezebbé azért, mert talán egyesek azt mondhetnák, hogy különös dolog, hogy olyan valaki avatkozik bele ebbe a kérdésbe, aki nem tagja a római katholikus egyháznak; de másrészről könnyebbé azért, mert mint olyan magyar ember, aki ebben a kérdésben közvetlenül érdekelt fél nem vagyok, aki azonban másfelől annak az egész világnézletnek, mely minden vallási kérdésnek megítélésénél vezet, számtalanszor adtam tanújelét,— azt remélem, nemcsak szóval, de tettben is, — annak a megértő nagyrabecsülésnek, melylyel a római katholikus egyház iránt viseltetem és mint olyan magyar ember, aki az egyházi autonómia kérdését és előnyeit az életből közvetlenül ismeri, talán könnyebben szólhatok hozzá ehhez a kérdéshez. Biztosithatom róla a méltóságos főrendeket, hogy boldognak érezhetném magamat, ha épen nekem is lehetne némi részem ennek a kérdésnek révpartra vezetésében, hogy a magam részéről az a vágyam,hogy azt előbbre vihessem s hogy közreműködhessen! az útban álló akadályok elhárításában. Azt azonban felesleges volna talán itt a méltóságos főrendek előtt fejtegetni, hogy ezeket az akadályokat sem elhallgatni, sem kicsinyelni, sem keresztültörni kíméletlen kézzel nem szabad. A kérdés számos vonatkozásában fontos és kényes, tapintatot, türelmet igényel és azt hiszem, kielégítő megoldásra csak ugy juthat, ha egyik oldalról sem akarunk fejjel a falnak nekimenni, ha egyik oldalról sem akarjuk az útban álló akadályokat keresztültörni. (Helyeslés.) Én arra kérem mindazokat, akik eziránt a kérdés iránt érdeklődnek, méltóztassanak segítségünkre jönni ezeknek az akadályoknak elhárítására, méltóztassanak közreműködni abban, hogy ne állíttassanak fel olyan kívánalmak, amelyek akár a legfőbb kegyúri jog szempontjából, akár az állami felügyelet szempontjából, akár a római katholikus egyház hierarchikus szervezete szemFőrendiházi napló. 1910—1915. IV. kötet. LVIII. ÜLÉSE. 33 pontjából elháríthatatlan akadályokba ütközhetnének és akkor, hiszem és remélem, hogy vállvetett, kölcsönös fáradozással, odaadó szíves munkássággal a magyar katholikus társadalomnak ezt a nagy érdekét is kielégítő megoldás felé fogjuk vihetni. Mert ennek az ügynek is legnagyobb veszedelme a túlságosra felcsigázott várakozásban van. Ennek az ügynek megoldását is csak akkor remélhetjük, ha nem feledkezünk meg arról a régi igazságról, ,hogy a jónak a legnagyobb ellensége a jobb. Én tehát ismételve csak arra kérem mindazokat, akik érdeklődnek az ügy iránt, de arra kérem elsősorban a római katholikus magas clerus képviselőit, méltóztassanak bizalommal lenni a kormány jószándéka iránt, méltóztassanak segítségére jönni a kormánynak az ügy útjában álló gyakorlati nehézségek leküzdésére. (Helyeslés.) Most már lehető rövidséggel kénytelen vagyok kiterjeszkedni a mai vita folyamán az általános politikai helyzetre vonatkozólag mondottakra. Felhozatott, hogy a főrendiháznak behatóbban kell a költségvetéssel foglalkoznia, mert a képviselőházi állapot nem normális, a képviselőház nem teljesítheti azt a feladatát, hogy az államháztartást éber, beható, mélyreható felügyelet és bírálat tárgyává tegj'e. Én azt elismerem, hogy a képviselőházban az állapot nem normális. Elismerem abból a szempontból, hogy nem normális dolog az, ha a képviselőház ellenzéke intermittens kötelességteljesítést tanúsít, nem normális az, ha váltakozva, egyes ügyeknél megvitathatok a kérdések, más kérdéseknél pedig a vita, nem tudom miért, miért nem, az ellenzék távolléte miatt elmarad. En tartózkodni fogok attól, hogy itt, ebben a testületben részletes vita tárgyává tegyem azt, ami a képviselőházban történik, de talán megkönnyíti feladatomat az, hogy ugyanaz az intermittens kötelességteljesítés, ugyanez az abnormális dolog ugylátszik átmegy egy olyan testületbe is, amely a főrendiházzal is integráns összeköttetésben áll, amelyben történtek, tehát joggal képezhetik eszmecsere és bírálat tárgyát a főrendiházban is: t. i. a delegatióra. Egyideig azt hittük, hogy a delegatióban szerencsénk lesz az ellenzék bírálatához az egész vonalon, amit a magam részéről közérdek szempontjából nagyon óhajtandónak tartanék, már csak azért is, mert azt hiszem, hogy aki saját álláspontjának igazáról meg van győződve, az nagyon szereti ezt az álláspontot a contradictorius eljárás tüzjjróbájának kitenni. Úgyis nézett ki egy darabig; de, ime itt is mit látunk ? A tengerészeti budgetnél, amely nemcsak egyik legnagyobb megterheltetése az állam pénzügyeinek, de amelynél a legmesszebbmenő alkotmányjogi kérdések is vettettek fel, nélkülöznünk kellett az ellenzék kritikáját, az ellenzék közreműködését. 5