Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-58

32 A FŐRENDIHÁZ LVIII. ÜLÉSE. valamit, ami a túlzásoktól, a visszaélésektől megszabadítva az egész társadalomnak, de elsősorban a magyar gazdaközönségnek teszi a legnagyobb szolgálatot. Hiszen a magyar gazdaközönségnek egyik legnagyobb érdeke még ma is, — mert ma is a gabonatermés az, amely concentráltan legnagyobb értékeket mozgósít a gazda szempontjából, — egyik legnagyobb érdek, hogy a magyar gazda alkalmas feltételek mellett adhassa el akkor a maga gabonáját, amikor pénzre van szüksége. Miután pedig a magyar gazdának pénzre mindig sürgősen van szüksége, (Derültség.) nagyon természetes, hogy gabonájának nagy részét mindjárt aratás után, ha ugyan nem aratás előtt, de mindjárt aratás után kívánja eladni. A feladat tehát az, hogy oly helyzetben legyen a magyar kereskedés, hogy a momentán szükségletet messze túlhaladó gabonamennyiséget, amely aratás után piaczra jön, fel tudja venni anélkül, hogy a gazdára túlságosan súlyos feltételeket szabna. Minden tehát, ami a kereskedés vevőképességét növeli, minden, ami a kereskedőre nézve könnyebbé teszi azt, hogy több gabonát vegyen meg, mint amennyit azonnal a fogyasztásra tud küldeni, mindaz a gazda javára történik. Mindaz, ami a kereskedést gyengíti ebben a tekintetben, ami a kereskedőre nézve megnehezíti vagy nagyobb risikóhoz, vagy költséghez köti, hogy több gabonát vegyen meg, mint amennyit azonnal kivitelre, vagy malmoknak el tud adni, mindaz a gazdát károsítja. 0 nagyméltósága azt mondja, hogy a speculatio káros hatása mutatkozott az idén is. De nézze meg mindenki a gabonaárakat őszszel és jelenleg. Azt hiszem, nem volna elég egy évben megnézni az adatokat és figyelmeztetem ő nagyméltóságát, hogy megtalálhatja, amint bizonyára ismeri is, azokat az összeállításokat az évek hosszú soráról a budapesti gabonaárakról szeptemberben, októberben és tavaszszal. És azt fogja találni, — nekem a legutolsó évekről nincsenek meg, de az azokat megelőző hosszú időkre nézve ismerem az összeállításokat, — azt fogja találni, hogy 15—20 éven át, de mindenesetre az évek hosszú során át átlagban októberben magasabb volt a búza, ára mint májusban, hozzászámítva persze a kamatokat, minden egyéb költségtől eltekintve. Ugy, hogy nemcsak hogy a speculatio nem tette rosszabbá a gazda helyzetét, nemcsak hogy nem hozta abba a helyzetbe, hogy őszszel olcsóbban adja el búzáját, mint ahogy tavaszszal a kereslet és kínálat saldójához kéj>est a valódi eredmény mutatkozott, hanem ellenkezőleg, nagy átlagban kedvezőbbé tette a helyzetet a gazdára nézve. A folyó évre tényleg most utóbb állott be egy meglehetős hausse, ugy, hogy a mostani és az őszi búza ára közt, ha nem is túlságosan nagy, de mindenesetre jelentékeny különbség mutatkozik. De hát kérem, nincs semmi más, csak a speculatio gonoszsága, amivel ezt megtudjuk magyarázni? Vájjon a mostani hausse-ra nem hatottak-e közre nagy mértékben az idei termésre vonatkozó kedvezőtlen észleletek? Nem látjuk-e, hogy a hausse akkor kezdődött meg, amikor tavasz beálltával az őszi vetésről nyugtalanító hírek jöttek és nem látjuk-e, hogy nőtt a búza ára abban az arányban, ahogy közeledvén az uj termés, növekedtek a gazdának az uj aratásra vonatkozó aggodalmai? Azután itt van még egy másik dolog. Vájjon annak, hogy az idén őszszel aránylag nyomottak voltak a búzaárak, hogy kicsiny volt a forgalom, hogy a gazda nehezebben tudta eladni búzáját az idén őszszel, mint más években, a speculatio volt-e az oka, avagy a speculatio hiánya? Vájjon nem az volt-e az oka, hogy a pénzpiacz helyzeténél fogva, az általános pénzhiánynál fogva nem volt ember, aki speculatióra milliókra menő búzát vásárolhatott volna ? Csernoch János herczegprimás: Nem volt speculatio! Tisza István gr. ministerelnök: Igen és ennek a gazda itta meg a levét. Épen azt mondom, hogy az volt az oka, hogy nem volt speculatio. Mindezekből azt a következtetést akarom levonni, hogy igyekezzünk mi a magyar társadalmat megmenteni a tőzsdejáték veszélyeitől. Én nem csak és nem is elsősorban a terményértékesités szempontjából, de mint általános társadalmi problémára helyezek erre elsősorban súlyt, mert hiszen a magyar társadalomnak egyik legnagyobb, legpusztítóbb veszedelmét a minden téren mutatkozó játékszenvedélyben látom, (Élénk helyeslés.) abban, hogy nem becsületes komoly munkával, hanem szerencsés esélyeknek játékszerü kihasználásában keresik a boldogulást. (Igaz! Ugy van!) Ebben látom egyik fő okát annak, hogy igyekezzünk a tőzsdejátékot is lehetőleg eliminálni. Ennek folytán igyekeznünk kell a határidőüzletből a teljesen játékszerü jelenségeket, azokat a momentumokat, melyek a komoly kereskedéssel nincsenek szerves kapcsolatban, eliminálni, de ne törüljük el a fedezetlen határidőüzletet. Mert bocsánatot kérek, a fedezetlen határidőüzletre, t. i. oly határidő-kötésre, mely nem specialiter valamely már raktáron levő terménynek bizonyos határidőben való szállítására, hanem bizonyos átlagos minőséggel biró, egyedileg meg nem állapított terménynek szállítására irányul, erre a határidő-üzletre ép a solid kereskedésnek van szüksége. Ha ezt egyszerűen kiküszöböljük, ép a solid kereskedést gyengitjük és miután ezt gyengítettük és felvevőképességét csökkentettük, miután a kereskedéssel járó költséget és risikót fokoztuk, egyenesen a gazdát károsítjuk. Én az ügy mai stádiumában részletekbe ' nem bocsátkozom, csak három dolgot vagyok