Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-97

A FŐRENDIHÁZ XCVII. ÜLÉSE. 391 milyen arányszámban oszlanak meg. Az utolsó években azonban számos uj kinevezés történt, többnyire a fiatal erők közül és nem volt részletes költségvetés, mely abba a helyzetbe juttatta volna a kormányokat, hogy a régi arányszámoknak megfelelően intézzék el a tisztviselőknek az egyes fizetési osztályok között való megoszlását, ugy hogy bizonyos zavar állt be. Ezért e törvényjavaslatba annak a lehetőségét akartuk bevinni, hogy a régóta megállapított létszámarányokat a mostani létszámban is keresztülvihessük. Más intézkedése a javaslatnak az, mely megengedi, hogy a szolgálati időt már eltöltött nyugdíj képes tisztviselők extra statum vezettessenek, ugy hogy bár megmaradnak hivatalukban, mégis ugy volnának tekintendők, mintha nyugdíjba mentek volna, hogy így helyük azokkal, akik soron vannak, vagy egyébként erre érdemesek, betölthető legyen. A háború fokozott mértékben tette szükségessé a meglevő munkaerő kihasználását ; nem tudjuk nélkülözni azok munkaerejét sem, akik a nyugdíj képes kort már elérték, sőt tekintettel a helyzetre, ezek maguk szívesen hajlandók arra, hogy munkaerejüket tovább is az állam szolgálatába bocsássák. De nem volna méltányos a többi tisztviselővel szemben, ha ennek következtében teljesen megakasztatnának az előlépési viszonyok egyik-másik statuson belül. A harmadik intézkedés a várakozási idő leszállítása mindazon kategóriákban, ahol ez az idő több, mint három év. Végül idetartozik az az intézkedés, mely a birák statusán belül lehetővé teszi azon régi, már 1913-ban az akkori kormány által bejelentett terv megvalósítását, hogy a IX. fizetési osztályba tartozó albirák és alügyészek állásai felhagyásával az igy felszabadult állások a birák magasabb kategóriái között osztassanak meg. Ez intézkedés különösen azért indokolt, mert mig az emiitett egyéb intézkedések a közszolgálati alkalmazottak legtöbb ágazatában igen jelentékenyen fogják éreztetni kedvező hatásukat az előlépések dolgában, a birói karban ugyanezen eredményt nem fognák előidézni. Ezenkívül figyelemmel kell lenni a birák különösen súlyos helyzetére, mint akik a törvéziy alapján mindennemű mellékkeresettől el vannak tiltva. A jelzett intézkedésekkel a tisztviselők segélyezésére vonatkozó intézkedések, amennyiben a jelen viszonyok között indokoltak, egyetlen kivétellel ki vannak merítve. Ez az egy kivétel a háborús segély, melynek mértéke ez év október végéig van megállapítva. Kétségtelen, hogy az azon tul való meghosszabbítására gondolnunk kell. Erre nézve majd az őszi ülések folyamán fogunk konkrét javaslatot beterjeszteni. Már most jelzem, hogy az a segély, mely múlt év őszén lett e czimen megállapítva, most alig fog elégségesnek bizonyulni. De mikor tervbe vettük e segély olymérvü felemelését, hogy a tisztviselők tisztességes megélhetése feltétlenül biztosítva legyen, egyúttal intézkedni kívánunk, hogy a munkaerő az eddiginél nagyobb, intenzivebb mértékben legyen kihasználható. A háború megtanított arra, hogy a rendelkezésre álló munkaerőket jobban használjuk ki, mint eddig ; én tehát kapcsolatba kívánnám hozni az emiitett intézkedést a tisztviselők rendkívüli munkájának szabályozásával. Ami e különböző reformok mértékét illeti, utalok arra, hogy az, amit a magyar kormány az ő tisztviselőiért tett, ma már lényegesen felülmúlja azt, ami e téren Ausztriában történt. Pl. csak a ruhabeszerzési segély a legalacsonyabb kategóriában, az altiszteknél Ausztriában 300 korona, nálunk 700, tehát a plusz 400 korona. Ha a kezelők és dijnokok beszerzési segélyét veszszük, ez Ausztriában 300, nálunk 800 korona, tehát a plusz 500 korona és így tovább az összes fizetési osztályokban. Ha az öszzes segélyezés mértékét veszem, ismét azt találjuk, hogy Ausztriához képest jelentékenyen nagyobb azon segélyek összege, melyeket a magyar állam nyújtott alkalmazottainak. Így pl. a XI., legalacsonyabb fizetési osztályban, az 1800 korona évi fizetéssel biró alkalmazottaknál, a segély a nőtleneknél 270, a gyermekteleneknél 135, az egy gyermekeseknél 203, a két gyermekeseknél 403, a három gyermekeseknél 483 koronával többet tesz nálunk, mint Ausztriában. Ez adatok igazolják, hogy az állam messzemenőleg teljesitette azon kötelességeit, melyek a tisztviselői karral szemben fennállanak és messzemenő módon vette figyelembe azt, hogy nálunk a köztisztviselői osztály egészen más szerepet tölt be, mint más országokban, mert azon osztályokhoz tartozik, melyek a nemzet tulaj dónké j>eni gerinczét alkotják. A javaslat egyéb intézkedései közül még csak kettőt említek. Az egyik a 14. §-ban foglaltatik, mely a szeszadóról szóló 1916 : XXIV. t.-cz. módosítását czélozza, amennyiben lehetővé teszi, hogy a kormány a szesznagykereskedők által eladott megadóztatott finomított szesz legmagasabb árát hektoliterfokonként 6 koronánál nagyobb összegben állapítsa meg. Tényleges ára a szesznek ugyanis jelentékenyen nagyobb, mint a 6 koronában megállapított maximális ár. Minthogy azonban az állam részesedése csak 6 korona után volt számítva, itt az állam jelentékeny jövedelemtől esett el. E 14. §. tehát azt czélozza, hogy az állam részesedését a tényleges viszonyoknak megfelelően emelhessük fel. A 15. §. intézkedést tartalmaz arra nézve, hogy a kormány felhatalmaztassék, hogy a Pénzintézeti Központot állami bevételeknek kezelésével bizhassa meg, melyek között különösen említtetik az osztálysorsjáték. A méltóságos főrendek bizonyára tudják, hogy az osztálysorsjátékra vonatkozólag már régen felmerült az az óhaj, hogy azt ne magántársaság, hanem az állam kezelje, ugy hogy egész jövedelme az államot illesse meg. A Pénzintézeti Központ alkalmas szervévé válhatik ez üzleti akczió lebonyolításának. Ennélfogva azt czélozzuk, hogy amennyiben az erre vonatkozó előtanulmányok biztató támpontot nyújtanak, a Pénzintézeti Központot bizzuk meg az osztálysorsjáték kezelésével. Nagymiéltóságu elnök ur! Méltóságos fórén-