Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-95

A FŐRENDIHÁZ XCV. ÜLÉSE. 383 házat, hanem adjon módot, hogy parlamenti bizottság küldessék ki, amely azonnal elkészíti a törvényjavaslatot az általános választói jog behozatalára, azt a ház elé viszi s azután felhozza ide a főrendiházba. Ezen inditványt megtettem s meg is izentem Fejérvárynak, hogy ennek czélja az, hogy megmutassam, hogy igenis én és elvbarátaim, akik agitáltunk a választójog mellett, azt meg is akarjuk valósítani. A válasz erre az volt, hogy honvédekkel szétverték a képviselőházat. Csak logikusak vagyunk, hogyha most, a háború harmadik éve után, a legnagyobb erélylyel sürgettük, követeltük és hálásan fogadtuk a király ő Felségétől, midőn, — ő méltóságának akarata ellenére, — ismét napirendre hozta. Mondhatom, hogy a nép tömegei annyira kívánják, hogy azt a napirendről levenni csak egy módon lehet, ha a napirendről belekerül a törvénybe. (Helyeslés.) Ennek előrebocsátása után kijelentem, méltóságos főrendek, hogy én a kabinetben külpolitikai felfogásom ellenére vállaltam állást. Amidőn én ezt megtettem, átnéztem igen komolyan és alaposan az Esterházy Móricz gróf ministerelnök ur által előterjesztendő külügyi programmot. Es kötelességem a legnagyobb loyalitással kijelenteni, hogy ezen külügyi programmot, melyet ő excellentiája ma itt előterjesztett, én a legnagyobb loyalitással elfogadom, magamévá teszem, az ellen kifogásom nincs. Kötelességem egyúttal azt is kijelenteni, hogy én a kabinetben elsősorban s mindenekelőtt mint a nép megbízottja, a választójogért, ennek kivívásáért foglalok helyet. Méltóztassék e kinyilatkoztatásomat tudomásul venni. Széchényi Viktor gr. jegyző: Zichy József gróf ! Zichy József gr.: Méltóságos elnök ur, méltóságos főrendek ! Nem szándékom, már pártonkívüli állásomnál fogva sem, reflektálni azokra, miket az igen t. ministerelnök ur mai programmjában előadott. Nézetem szerint nem annyira az, amit mondott, mint az uj t. kormánynak ténykedése fog nekünk anyagot nyújtani, amelynek alapján majd annak idején a bírálat gyakorlására hivatva leszünk. Ellenben nagyon időszerűnek találom egy tiszteletteljes kéréssel járulni röviden az igen t. ministerelnök úrhoz, amely kérés talán minden jóérzelmü hazafi szivében is visszhangot fog kelteni. (Halljuk! Halljuk!) Megszoktuk mi a világháború kezdete óta, hogy az u. n. entente-nak vezérlő államférfiai, szónokai és sajtója nemcsak a monarchiát, hanem nevezetesen bennünket, Magyarországot is gyönyörűen szétdarabolnak, sőt még azt is kellett tapasztalnunk sajnálattal, hogy némely hazánkfia, — bizonyos stockholmi szereplés alkalmával, — nyilatkozataiban sokkal inkább reflektált Szerbiának utópisztikus érdekeire és igényeire, mint saját hazájának érdekeire. Ezek felett azonban napirendre térhetek. De ami felett nem térhetünk napirendre és amit előttem szólott igen t. Hadik gróf már megemlített, az az, hogy Ausztriának, ezen országnak, ezen államnak, amelylyel és pedig indivisibiliter össze vagyunk kötve, képviselőházában nap-nap után, lehet mondani vérfagyasztó módon bizonyos cseh és bizonyos délszláv, most újból pedig pláne rutén oldalról is folytonosan a magyar állam egysége ellen történnek nyilatkozatok, felszólalások. (Ugy van! Ugy van !) Eszem ágában sincs, mélyen t. főrendek, szomszédaink ügyébe avatkozni. Bizonyos megnyugvással is vettem azt, hogy az ottani ministerelnök tiltakozott ezek ellen a nyilatkozatok ellen. De bizony selyemkeztyüt húzott fel, midőn ezeket a nyilatkozatokat leginkább annak tulajdonította, hogy a háború miatt a kedélyek izgatottak. Ez, nézetem szerint, nem elég. Mert épen a háború alatt azon a részen, azon elemek részéről, ahol ily nyilatkozatok tétettek, nagyon is kimutatták a foguk fehérjét. Hiszen mindenki előtt ismeretes azon bizonyos félrevezetett cseh ezredek viselkedése, akik épen akkor viselkedtek agy, amidőn a mi bakáink és a mi vörös ördögeink Ausztria határát védték épugy, mint a derék tiroli, stájer és alsóausztriai németek a mi határainkat a Kárpátokban. Tudom, hogy nekünk más fegyverünk nincs ilyenkor, mint a tiltakozás. De nézetem szerint ennek ex cathedra, illetékes helyről is az igen t. kormány részéről kell megtörténnie. Bizonyosan tesz erre még alkalom a jövőben, ezen nem kételkedem. Ez az, amit én a t. ministerelnök ur becses figyelmébe ajánlani, amit tőle kérni kívántam. Mélyen t. főrendek ! Ha a francziák első nagy császárja akkor, midőn Milanóban a vaskoronát önfejére tette, azt mondhatta : Guai a chi la tocca! — akkor én is azt mondhatom, hogy annak a bizonyos négy kardvágásnak akár morális, akár tényleges súlya azok fejét kell, hogy érje, akik a magyar állam integritása ellen törnek. (Elénk helyeslés.) Széchényi Viktor gr. jegyző: Mailáth Gusztáv gróf ! Mailáth Gusztáv gr. : Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Néhány «perczre kérem csak a nagyméltóságú főrendiháznak türelmét, de vétenék meggyőződésem ellen, ha ezen oldalról is nem történnék felszólalás. Áz én távollévő püspöktársaim, akiket a kötelesség tart vissza, mert most vannak minden egyházmegyében a papszentelések, lélekben bizonyosan itt vannak velünk. Az uj kormány eskütételének napján és ma reggel is, midőn az országgyűlés összejött, ott mutattam be a szent áldozatot nemzeti ereklyénk mellett, Szent István jobbjánál és kértem a mi szent királyunkat, terjeszsze ki áldó kezét a mi ifjú királyunk fölé, aki megértette az uj idők parancsoló szavát, megértette sok millió magyarnak óhaj át,megértette, hogy mi szilárdíthatja meg a trónt, hogy mi hozhatja közelebb a milliók szivét a király szivéhez. (Igaz ! ügy van!) Kértem, terjeszsze ki Szent István az ő áldó jobbját a királyra és az ő tanács-