Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.
Ülésnapok - 1910-95
384 A FŐRENDIHÁZ XGV. ÜLÉSE. adóira, hogy azok mindig az igazságot keressék, mindig az igazságot mondják, mindig azt vitassák és a királynak helytelen tanácsot, amely az ő szivét a nemzet szivétől elválasztaná, soha ne adjanak. De köszönetet is akarok mondani a most beköszöntött kormánynak azon szavakért, amelyekben a ministerelnök ur, ha röviden is, de szeretettel emlékezett meg Erdélyről. Amikor szeptemberben, a pusztulás napjaiban felszólaltam, bizodalmamnak adtam kifejezést, hogy Erdélynek fiai, akik a távolban küzdenek, tűzhelyük elpusztulása daczára mégis teljesiteni fogják minden fronton kötelességüket. Annak a reményemnek adtam akkor kifejezést, hogy az Isten a megpróbáltatás napjait örömmé és vigasztalássá fogja újra átváltoztatni és segiteni fogja visszaszerezni Magyarország gyöngyét, a mi szép Erdélyünket. Az isteni gondviselés és a mi derék csapataink, vitéz honvédeink hősiessége valóra váltotta ezt az akkori feltevésemet. Most ismét otthon vagyunk és meggyőződtem arról, hogy az a nép, amely nagy volt a menekülés nehéz napjaiban, nagy volt most is, amidőn az elpusztított otthonába visszatért és megelégszik a kevéssel, amit talált és mindenütt lelkesen újra kezdi az életet. Megérdemli tehát ez a nép, hogy a magyar kormány a legmesszebbmenő támogatásban részesitse, hogy elpusztult otthona ne csak felépüljön, hanem az az országrész, amely annyi kincset rejt magában, —hiszen csak most kezdtük igazában megbecsülni,—fejlesztessék, virágzásnak induljon, minden oldalról megerősíttessék. (Élénk tetszés.) Reflectálni kívánok itt egy kijelentésemre, amely azóta sok vita tárgya volt és amelyre nem volt alkalmam e helyen visszatérni. Akkor szóltam 8000 lélekről, akik a menekülésnek áldozatul estek. Nemcsak gyermekekről, de felnőttekről is szólottam és nem hiszem, hogy akkori felszólalásomban túloztam volna, mert a gyermekhalandóság a rendesnél sokkal nagyobb volt és akik a menekülésnek áldozatul estek, azok száma is igenigen nagy volt. Kötelességemnek tartottam ezt megmondani azért, mert itt, e magas házban meséket nem szoktam elmondani és ha tévedtem, jóhiszemüleg tévedtem. Bs amire akkor kértem az akkori kormányt, arra kérem most is a jelenlegi kormányt, hogy minden kicsinyeskedést és megtorlást félretéve, az erőket összegyűjtve a felépítés munkájában minden tehetséget egyesíteni igyekezzék. (Helyeslés.) És amikor majd Erdély felsegitéséről lesz szó, az oda kinevezendő főispánok ne essenek abba a hibába, amibe egy határszéli főispán esett a közelmúltban, aki a kiosztandó segélyt a jövő választásoknál tanusitandó magatartástól tette függővé. (Mozgás.) Arra kérem a mélyen t. kormányt, hogy igenis a nép széles rétegeinek bizalma megnyerésére fektesse a súlyt,, hogy azt önzetlen, pártatlan, igazságos kormányzás által iparkodjék megnyerni. Abban a reménységben, hogy ezen bizalomban nem fogunk csalatkozni, a nagyméltóságú ministerelnök urnak programmját őszinte örömmel és bizalommal üdvözlöm és magamévá teszem. (Élénk helyeslés.) Elnök : Kérdem : kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha szólni többé senki sem kivan, a vitát bezárom. A tanácskozást berekesztettnek nyilvánítom. Miután határozati javaslat nem adatott be, azt hiszem, kimondhatom, hogy a ministerelnök ur nyilatkozatát méltóztatnak tudomásul venni. Ezen mai ülésünk napirendje Iá van meritve. A legközelebbi ülésre nézve bátorkodom a.következő javaslatot tenni : A képviselőház mai ülésében a kormány több törvényjavaslatot terjesztett be. Ezek főrendiházi tárgyalásának természetesen akkor lesz az ideje, ha a képviselőház azokra vonatkozó üzenetét már megküldötte. Vannak azonban a főrendiháznak időközben felhalmozódott intern ügyei, amelyekkel az illető bizottságok már holnap fognak foglalkozni; ezek között több igazolási kérvény, amelyeknek e házban mielőbb való elintézése az érdekeltek jogainak gyakorolhatása szempontjából szükséges. Ahhoz kérném tehát a méltóságos főrendek hozzájárulását, hogy azon intern ügyek tárgyalása czéljából, melyekre vonatkozólag az illetékes bizottságok jelentései beérkeznek, hétfőn, folyó hó 25-én d. u. 5 órakor tartsuk legközelebbi ülésünket, melynek ezeken és természetesen az elnöki előterjesztéseken Mvül egyéb napirendi tárgya nem volna. (Helyeslés.) Ebben az ülésben cennék le az uj elnökség jelenlévő tagjai, mint akiket a törvény szerint a főrendiház kebelében működő országos legfőbb fegyelmi biróságokban az elnöklés tiszte, illetőleg annak helyettesítése illet, a törvényileg előirt esküt. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen!) Határozatilag kimondom tehát, hogy a főrendiház legközelebbi ülését e jelzett napirenddel .hétfőn, folyó hó 25-én délután 5 órakor fogja tartani. Termesztésen a méltóságos főrendek erről a szokásos meghívókkal is értesíttetni fognak. A mai ülésnek egyéb tárgya nem lévén, kérem az ülés jegyzőkönyvének felolvasását. Radvánszky Albert b. jegyző (olvassa a mai ülés jegyzőkönyvét). Elnök : Kérdem: van-e észrevétel a felolvasott jegyzőkönyv ellen ? (Nincs !) Észrevétel nem tétetvén, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végzőilik éjjel 10 óra 20 perczkor.)
