Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-95

382 A FŐRENDIHÁZ XGV. ÜLÉSE. azt a fontos kérdést is előre tisztázni keU, hogy milyen lesz gazdasági elhelyezkedésünk a háború után. Én azt gondolom, hogy Ausztriával való kiegyezésünk íinálizálása ebből a szempontból nem volna helyes, sőt határozottan káros volna. Mert ha mi ezer ajtót nyitva hagyunk, akkor meddő munkát végeztünk ; ha pedig fait accompli-t teremtünk, akkor megkötjük kezünket a háború utáni uj alakulásokkal szemben. Nem lehet kétséges senkire nézve, hogy a jövő alakulataiban Németország gazdasági politikája, Középeurópának tömÖTÜlése erősebb lesz egy kiegyezésnél, amelyet Ausztriával kötünk.« Miután a kiegyezést nem ismerem, ellenben azt gondolom, hogy a békekötéskor politikai és mindenféle gazdasági szempontokból, amelyek akkor fognak felmerülni, amúgy is változást fog szenvedni ez a megállapodás és e részben bizonyára nyitott kapukat hagytak is a kiegyezési megállapodásokban : ezért nem látok semmi okot arra, hogy akkori álláspontomat megváltoztassam. Teldntettel azonban arra, hogy a tisztelt ministerelnök ur kijelentette, hogy csak a jövő országgyűlésen kivánja tárgyaltatni a kiegyezést, nyugodtan bevárom a kormány kifejtendő működését az ország gazdasági reoonstructióját illetőleg és attól teszem függővé álláspontomat a kormány egész gazdasági politikájával szemben. Méltóságos főrendek ! Még egy különösen fontos része van a programmnak és ez annak külpolitikai része. Esterházy gróf ő excellentiája a külpolitikára vonatkozólag teljesen megnyugtató kijelentést tett, de erre, őszintén szólva, szükség is volt, mert a kormány alakulása körül olyan jelenségek mutatkoztak, amelyek nagyon sok embert gondolkozóba ejthettek és kételyeket kelthettek. Károlyi Mihály gróf ugyanis, akinek egészen különleges külpolitikai nézetei vannak, tárgyalt a külügyministerrel, tárgyalt a ministerelnökkel, megj elentek mindenféle communiquék, hogy minden rendben van, nincs akadálya a kormányba való belépésének és megjelent ugyanakkor egy másik communiqué, hogy ő fentartja régi elveit és ezekről a kormányba való belépése esetén sem mondana le. Mindez azt az aggályt támaszthatta, mintha a külpolitika irányában valami változásról lehetne szó. A ministerelnök ur határozott kijelentése azonban engem e részben teljesen megnyugtat és tudomásul veszem azt, hogy azok is, akik külön külpolitikai nézeteket vallottak és aldknek képviselője a kormányban helyet foglal, szintén teljesen egyetértenek külügyi politikánkkal és igy annak irányában senki sem gondol a legcsekélyebb változásra sem. Szomorú jelenséget látunk az osztrák Reichsratban, ahol a leggaládabb módon csatlakozott egy csoport Szerbiához és Romániához azáltal, hogy Magyarország területének integritása ellen támadást intéz. Én is azt tartom, hogy az osztrák hivatalos köröknek sokkal határozottabban kellett volna ezt visszautasitaniok. A Magyarország elleni ellenséges tendentiát Ausztriában egy bizonyos tábor részéről mi már régóta ismerjük. Ez a tábor talán azt is szeretné, hogy Magyarországon a külpolitika irányában is változás történjék és itt szeretnének talán kísérletezni ilyen irányzatokkal. En azt hiszem, azzal tisztában lehet mindenki, hogy olyan törekvések, melyek az oly kitűnően bevált szövetségi viszonyunk meglazitását czéloznák, mindig hajótörést fognak szenvedni Magyarország nagy érdekein és a magyar becsületen. (Éljenzés.) Azt a nagy erkölcsi tőkét, melyet a magyar katona hősies viselkedésével szerzett a magyarnemzetnek és melylyel szövetségeseink becsülését kivívtuk, nem vagyunk hajlandók semmi áron sem feláldozni. A kormányelnök ur egész programmja teljesen megfelel az én politikai hitvallásomnak és ezért üdvözlöm a kormányt. (Éljenzés.) Elnök : ö nagyméltósága, az ő Felsége személye körüli minister ur kivan szólni. Batthyány Tivadar gr., ő Felsége személye körüli minister : Méltóságos elnök ur, méltóságos főrendek! Különös köszönettel tartozom Hadik János gróf ő excellentiájának, amiért előbbi aposfcrophálásával alkalmat ad nekem, hogy kötelességszerüleg egy rövid nyilatkozatot tegyek. Mielőtt azonban ezt tenném, —-hamár felszólalok, — reflectálni kívánok röviden Ráday gróf ő méltóságának beszédjére is, amely által némileg személyesen érintve érzem magamat. Ö méltóságának az általános választói jog elleni argumentatiója tulajdonképen visszhangja Tisza István gróf képviselő ur felfogásának. Én ezzel az argumentatióval ma e helyen foglalkozni nem akarok. De kénytelen vagyok ő méltóságát figyelmeztetni, hogy amidőn azt állítja, hogy a népnek nem kell az általános választójog, akkor ne argumentáljon emellett azzal, hogy hiszen a törvényhatóságok nem kívánják. Mert ha erősebb argumentuma ennél nincs, akkor biztosithatom, hogy az általános választói jog igazsága nagyon jól áll, amint tényleg jól áll. Mert a törvényhatósági bizottsági tag urak nyilatkozhatnak magukra nézve, hogy mi az ő véleményük, akiknek részint vagyonuk, részint a census alapján a joguk megvan ; de nincsenek hivatva arra, hogy a jogtalan tömeg milliói nevében utasítsák el azt a.jogot, amely ma, a huszadik században és a háború harmadik éve után mindenkit megillet. Kötelességem azonban őméltósága egyik állításával szemben egy nyilatkozatot tenni. Ez vonatkozott arra, hogy ugyanazok, akik az általános választói jog mellett ma legkevesebben agitálnak, a Fejérváry-kormány idejében leghangosabban argumentáltak ellene. Ö méltóságának valószínűleg nincs tudomása arról, hogy mikor a Fejérváry-kormány^egy legfelső kézirat folytán az általános,titkos választójogot beledobta a közvéleménybe, én pártom nevében és megbízásából egy indítványt irtam be a képviselőház indítványkönyvébe : követeljük, — ez volt a lényege, — I a Fejérváry-kormánytól, hogy ne napolja el a