Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-58

A FŐRENDIHÁZ LV1II. ÜLÉSE. 27 nem ugyanazon kézbe kerül az uj váltó, hanem egy másik intézethez, újból és újból kell fizetni az illetékeket, ami már határozottan lehetetlenség. Azt hiszem, a t. igazságügyminister ur az év elején szives volt nyilatkozni a képviselőházban oly irányban, hogy ismeri ennek az ügynek nagy fontosságát és ép ezért, amennyire lehetséges, nem fogja bevárni az általános jiolgári törvénykönyv életbeléptetését, hanem iparkodni fog olyan irányban intézkedni, hogy amennyiben lehetséges, külön, rövid törvény utján lépjen életbe. Ezen törvénynek sürgősségét bátor vagyok tisztelettel felemlíteni azzal a kéréssel, hogy az igazságügyminister ur ő excellentiája, amennyiben előadásomat helyesnek véli, e tekintetben intézkedni kegyeskedjék. Yégül szóba hozatott egy enquete összahiyása a pénzintézetek reformjának kérdésében. Én a mai viszonyok közt nem mondhatok erre vonatkozólag mást, minthogy nagyon fázom tőle. Hiszen mindazok, akik hivatva volnának, hogy ezen enquéte-ben részt vegyenek, azok nyomása alatt állanak az utolsó két év súlyos viszonyainak, amelyek gazdasági életünkre ránehezednek és meg vagyok győződve, hogy az eredmény csak az lehetne, hogy vagy hyperconservativ, vagy hyperradikális törvény alkottatnék, ami talán nagyobb bajokat okozna, mint az a bizonyos tekintetben törvénynélküli állapot, mely e pillanatban uralkodik. Nézetem szerint ezt lehetőleg elodázni kellene, be kellene várni azt az időpontot, mikor a közgazdasági élet legalább némileg nyugvópontra jut, be kell várni, mig az utolsó két év viszontagságai által felkavart kedélyek lecsillapodnak. Reméljük és adja a Gondviselés, hogy ez az időpont mihamarább beálljon ; én részemről e ködös homályban mintha a pirkadó hajnal előjeleit látni vélném és a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Radvánszky Albert b. jegyző: Hosszú Vazul püspök! Hosszu Vazul püspök: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Midőn az 1914—15iki állami költségvetésről szóló törvényjavaslathoz röviden hozzászólni kívánok, felszólalásomat egy személyes megjegyzéssel kell kezdenem, azzal t. i., hogy ő méltósága Károlyi Gyula gróf beszédjére reflectálva, egy magyarázatot adjak, amely szükségessé válik azáltal, hogy ö méltósága megint egy vádat hangoztatott a hazai román püspöki karral szemben s ezzel kapcsolatban az én személyemet illetőleg igen megtisztelő kivételt tett, amelyet azonban fectifikálnom kell, mert nem akarnék sem szerénytelennek, sem olyannak feltűnni, mintha én püspöktársaim felett, vagy a közvélemény előtt kiváltságos érdemeket akarnók szerezni. En mint mindig, most is igyekezni fogok egyszerűen kötelességemet teljesíteni, abban a tudatban, hogy ezáltal nem szerzek érdemeket, hanem csakis köteles tisztelettel a törvények irányában, azokat hűségesen betartom és alárendeltjeimmel is betartatom. 0 méltósága mai beszédében kegyes volt megemlékezni arról, mintha én azt mondottam volna, hogy csak az én vezetésem alatt álló tanitóképzöben és teológiai intézetben respectáltatnék az egységes nemzeti állam, illetve az alkotmány, és ennek tiszteletére csak az én intézeteimben oktatnának. Ha ő méltósága kegyeskedik visszaemlékezni, én azt mondottam, — nem voltam senki által felhatalmazva vagy felkérve, hogy képviseljem, erre illetékesnek sem éreztem magamat. — de én azt mondottam, hogy az összes j)üsjjökök esküt tettek az alkotmányra, amely esküvel kötelezték magukat a törvényeket nemcsak saját személyükben betartani, hanem alárendeltjeik által is betartatni és ily szellemben vezetik az összes román püspökök alárendeltjeiket. 0 méltósága a múlt ülésben volt szives erre reflectálni, de akkor az idő előrehaladottságára való tekintettel nem válaszolhattam. Akkor azt méltóztatott mondani, hogy elismeri, hogy tanintézeteinkben es általában a románság körében nincsenek a haza integritása ellen létező tendentiák, de az állam nemzeti jellege ellen volnának. Erre nézve, engedje meg ő méltósága most is kijelentem, amit akkor értettem és mondani akartam, hogy mi igenis az egységes politikai államot ismerjük el, azt valljuk, annak alkotmányára tettünk esküt és ilyen irányban kívánjuk nevelni a mi gondjainkra bizott. fiatalságot. (Helyeslés.)- Ezt vallottam és vallja, ugy hiszem, velem együtt minden román püspök és nem hiszem, hogy engem ez irányban bárki is megczáfolna. Ennyit voltam köteles és ennyit akartam ő méltóságának megmondani. Es ha a nagyméltóságú elnök ur és a mélyen t. főrendek megengedik, reflectálni kívánnék még arra a rövid közbeszólásra is, melyet ma délelőtt Hadik ő excellentiája volt szives hozzám intézni, hogy majd el jön meggyőződni hozzánk, vájjon tényleg így vezetik és így oktatják-e a mi fiatalságunkat ? Hát én ő nagyméltóságát a legnagyobb tisztelettel és előzékenységgel fogom fogadni, személyesen fogom intézetcinkben kalauzolni és meg vagyok győződve, hogy azokban soha, sehol nem fog találni olyant, ami az állam egysége ellen, — értem a politikai egységet — bármily irányban felhozható volna. Hangsulyoztam a politikai egységet azért, mert ő méltósága Károlyi Gyula gróf mai beszédében támadta és kritizálta a kormány culturpolitikáját és különösen a mélyen t. cultusminiszter urat azért a kijelentéséért, hogy a culturának a nyelv csak egy része. Én részemről csak azt mondhatom, hogy én nem egyedül a nyelv; egységében, hanem az érzelmek egységében látom a haza biztonságát. (Helyeslés.) Az érzelmek egységét pedig biztosítva látom abban, ha az 4