Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.
Ülésnapok - 1910-58
28 A FŐRENDIHÁZ LVIII. ÜLÉSE. ország minden polgára magát a hazában jól fogja érezni; jól fogja pedig magát érezni akkor, ha minden igazságos, méltányos és törvényes követelménye itt resjiectáltatni fog és kielégítésre fog találni. Ilyen irányúnak láttam én a kormánynak, a ministerelnök urnak is az intézkedését. r Es miután nemcsak itt, nemcsak a képviselőházban, hanem a közvéleményben is megtámadták különösen a vallás- és közoktatásügyi minister urat két rendeletéért, amelyek egyike az iskolahelyiségekre, a másik pedig a vallásoktatás nyelvére vonatkozik, én részemről azt hiszem, hogy kötelességet teljesítek akkor, amidőn ő excellentiájának és a kormánynak ezért a két intézkedésért itt mondok köszönetet, mert hiszen ezzel hasznos, hazafias és igazságos cselekedetet vittek végbe. Mondhatom, nekem nagyon roszszul esett, hogy amikor a kormány a katholikus egyház tanainak megfelelő ilyen intézkedést tett, mint amilyen a vallásoktatás elvének kérdésére vonatkozó intézkedés, hogy akkor épen egyes katholikus lapokban láttam támadást ezen rendelet ellen, a honnan pedig leginkább vártam volna, hogy ezt a rendeletet a legnagyobb melegséggel fogják üdvözölni. A ministerelnök ur ezen költségvetés képviselőházi tárgyalása alkalmával kijelentette, hogy a kormány nem fog megállani azon az utón, amelyen igazságot kivan szolgáltatni másnyelvü polgárainknak. Engedjék meg a mélyen t. főrendek, hogy miután — talán szerénytelenség is ezt ismételnem, — minden ténykedésemben, minden felszólalásomban állandóan odatörekedtem, hogy a közeledés, a megértés útját egyengessem, itt is talán arra kérhessem mindazokat a t. tagtársaimat, akik a nagyon kényes nemzetiségi kérdést tárgyalják, hogy akkor, amikor más nemzetiségekről van szó, ne méltóztassanak talán idegenajku polgárokról beszélni, hanem nem magyarajku polgárokról. (Helyeslés.) Mert méltóztassék elhinni, ez az »idegenajku« kifejezés nem esik jól a nemzetiségieknek. Hiszen nem érezzük mi magunkat idegeneknek, (Tetszés.) hanem a haza épen olyan egyenlő polgárainak, mint a többi polgárok. (Élénk helyeslés.) A megkülönböztetés kedvéért a »nem magyarajku« kifejezést szívesen fogadjuk, de az »idegenajku« kifejezés, méltóztassék elhinni, rosszul esik és nem járul hozzá ahhoz, hogy szolgáljuk azt a megértést, amelynek szolgálatában kívánok maradni a jövőben is mindig. (Helyeslés.) Én tehát arra kérem a t. kormányt, méltóztassék ezen kérdésben eritica tárgyává tett működését tovább is folytatni. Legyen meggyőződve a mélyen t. kormány, hogy lesznek mindig és sokan lesznek, akik készségesen fogják elismerni azt, hogy velük^ szemben igazságosan és méltányosan járt el. Én is itt, ezen méltóságos főrendiházban kifejezést kívántam adni azon elismerésnek, amely t a kormányt ezen két rendeletéért megilleti. És remélem, hogy ezen az utón tovább haladva, az igazságosság tovább fog magának utat törni és minden zavaró incidens daczára meg fog gyökeresedni az a tudat, hogy az igazságosság követelményeinek, a törvényes aspiratióknak kielégítése nyomán egy egészséges, megelégedett nép, nemzet fog a kormány és a közügyek mögött állani. És akkor igenis erkölcsileg, bensőleg megerősödve, meg fogunk anyagilag is erősödni. Mert hiszen a jó Isten csak meg fog segíteni bennünket, hogy azon nehéz időkre, amelyeket átéltünk, jobb idő is következzék és az erkölcsi, az intellectuális haladáshoz az anyagi megerősödés is járuljon. Remélem, mi is elmondhatjuk majd azt, amit a belga király trónralépésekor mondott: Belgium boldog, mert Belgium gazdag. Becsüljük meg mi is papságunkat, tanítóinkat és adjunk módot nekik arra, hogy a népet vezessék és támogassák és hogy mindig hasznos polgárai lehessenek a hazának. (Helyeslés). Ebben az irányban kívántam röviden felszólalni és arra kérem ismételten a mélyen 't. kormányt, hogy amidőn elfogadni méltóztatik azt a kijelentésemet, hogy a kiadott rendelkezésekért hálásak vagyunk, kérjük, hogy ezen az utón tovább menni méltóztassanak. Hadik János: Még tovább ? Hosszu Vazul püspök: Ha megengedi ő excellentiája, igenis, még tovább. Mert a ministerelnök ur maga is kijelentette, hogy vannak még dolgok, amelyek még megoldásra várnak. Excellentiád is meg fogja engedni, hogy mindazt, ami jogos, kérjük ezután is, mert hiszen excellentiád is belátta, hogy egy országban csak jogegyenlőség alapján lehet egy erős nemzetet megalkotni. Ez pedig csakis a jognak respectálása, a jogos követelmények kielégítése által lehetséges. A költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Tisza István gr. ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Várni akartam felszólalásommal, hogy ne legyek kénytelen több ízben igénybe venni a méltóságos főrendek türelmét, másrészt azonban nem találtam volna ildomosnak a vita bezárását bevárni, mert módját kívánom nyújtani annak, hogy azon méltóságos főrendek, akik szükségesnek látják, reflectálhassanak az általam elmondandókra. Felszólalásomban nem fogok kiterjeszkedni olyan speciális kérdésekre, amelyek egy vagy más kormányzati ágat kizárólagosan érintenek. Ebben a tekintetben t. barátaim, a cabinet többi tagjai fogják kötelességszerüleg megtenni a maguk észrevételeit. A pénzügyi helyzetről tehát és magáról a költségvetésről is csak azokban az egész általános vonatkozásokban leszek bátor néhány szót szólni, amely vonatkozásokban az ország pénzügyeinek gondozását és az ezt kifejezésre juttató költségvetést nem lehet egy ressort ügyének tekinteni, hanem az egész
