Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-93

A FŐRENDIHÁZ XCIII. ÜLÉSE. :?4.-) zei honorálni és teljesíteni íogja. Ugy fogom fel a tisztviselőt, mint az állam katonáját, ki csak másnemű ruházatban és másnemű fegyverrel küzd, de ugyanazon állam érdekében, melyért a katona ontja vérét. S amint a hadsereg fentartásáért megtörténik minden gondoskodás, ugy van igénye a tisztviselőnek is arra, hogy mostani nehéz helyzetében ne legyen elesett katonája e harcznak. A tisztviselők mellett különös figyelmet érdemel a városi nép és ezek sorában első helyen a székesfőváros közönsége, mert a város népe fokozott mértékben érzi a háború súlyát. Érzi azt a lenyűgöző hatást, melyet a készletek fogyatékossága világszerte előidéz. S épen mivel ez világjelenség, mivel a készletek általános megfogyatkozásában van a gyökere, nem is élhetünk azzal az igénynyel, hogy e baj teljesen orvosolva legyen, csak azt kívánhatjuk, hogy az elviselhetőség fokáig csökkentessék. E tekintetben igen káros befolyást kell tapasztalnunk az áruhalmozók részéről, kik befurakodnak a termelő és fogyasztó közé, a különben is drága élelmiszereket és egyéb használati czikkeket csalárd módon még jobban drágítják, kik megdrágítják a legszükségesebb ipari czikkek árát is, mert a tapasztalat mutatja, hogy maximálás esetén az áruk egyszerűen eltűnnek a piaczról, de ott vannak az áruhalmozónál. Az iparos azoktól megkapja uzsorás áron és ez uzsorát kénytelen megvenni a fogyasztóközönségen. Azért nagyon helyes nyomon jár a Közélelmezési Hivatal érdemes, minden tiszteletre méltó vezetője, Kürthy Lajos báró, amikor figyelmét ez áruhalmozókra irányítja, mikor az áruhalmozás és lánczkereskcdelem rejtelmeire ráveti a reflector világosságát, mikor e hiénák fészkeit felkutatja és szétrobbantja. Nem kétlem, hogy az ő erélyes munkájának során javulás is fog jelentkezni, legalább annyira, hogy a baj az elviselhetőség mértékére száll le. Minden iparkodás daczára azonban számolnunk kell azzal, méltóságos főrendek, hogy különösen a közel jövőben nehéz napok, nehéz hetek és hónapok elé nézünk. De tartsunk Id, mert ki kell tartanunk. Ki kell tartanunk, hogy hőseinknek eddig elért óriási eredményeit ne koczkáztassuk. Ki kell tartanunk, hogy biztosítsuk a kétségkívül nyugodtabb és boldogabb jövő fejlődését! Méltóságos főrendek ! Ha e kitartás mellett tisztességes békekötéshez jutunk, kétségkívül Magyarország egy nagyarányú fejlődés útjára fog lépni. Az ipar és kereskedelem számára olyan conjuncturák nyílnak meg, melyek ma még át sem tekinthetők. A mezőgazdaság számára oly perspectiva nyílik, mely megengedi a legszélesebb terjeszkedést. Még ha ellenfeleink meg is valósítják azt a szándékukat, hogy a véres fegyverrel folytatott háború után a háborút gazdasági térre viszik át, akkor is marad a magyar mezőgazdaság érvényesülésére egy óriási tér, a vámterületen és a vámterületen kivül, — hogy csak egyet említsek, német szövetségeseink területén. Ez oly befogadó terület, amelyen nemcsak az ország mostani Főrendiházi napló. 1910—1915. IV. kötet. productivitása találhat elhelyezést, hanem a reménybeli többszaporulat is, melyre majd a magyar termés fokoztatni fog. A magyar szántóföld területe egyik kiváló szaktekintélyünk adatai szerint 11 ós fél millió hektár, ebből 7 és fél millió, tehát majdnem 70% a 100 hektáron aluli birtok. E kisbirtok a háború folytán úgyszólván tehermentessé lett, megszabadult a régi nyomasztó adósságok súlyától. Ha ehhez hozzájárul a kellő vezetés, a kellő oktatás s ha népünk megtanulja a szövetkezés gondolatát, ugy mint megtanulta a dán paraszt, megjavítja az állattenyésztést, megjavítja minden prodiictumát, akkor gazdaságát oly magas fokra juttathatja, hogy a magyar gazda a legelsők között lesz Európa gazdái között. Méltóságos főrendek ! A háború sok csajmsa mellett meghozta azt a jótéteményt is, hogy a magyar lélek érlelődött. A halálnak, a szenvedésnek folytonos szemlélete megkomolyitották a lelkeket az élet legnagyobb problémái számára. S ezen megkomolyodott, megerősödött állapotban más szemmel tekint most vallásra, hazára, sokkal nagyobb szeretettel gondol vissza földjeire, régi foglalkozására. Ha ily lélekkel indul a magyar nép a jövő fejlődés elé, meg fogja állni helyét az alkotó munka terén ; akkor nem félteni attól, hogy hamis jelszavakkal és fél igazságokkal útvesztőbe viszik, hanem igenis megy a maga egészséges ösztöne után és megteremti a megújhodott, a boldog Magyarországot ! A jelentést elfogadom. (Eléní éljenzés és taps.) Elnök: Ki következik szólásra ? Vigyázó Ferencz gr. jegyző: Hertelendy Ferencz ! Hertelendy Ferencz: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Azon széles mederben, a gazdasági élet minden terére kiterjedő vita után, mely e jelentésről a képviselőházban folyt, érzem annak nehézségét, hogy ujabb dolgokat hozhassak fel. Mégis kötelességemnek tartom felszólalni és elmondani egys más megjegyzésemet. Mindenekelőtt azt látom a képviselőház vitájából, milyen könnyű kritikát gyakorolni, midőn a kormány teljes felelőssége tudatában e rettenetes háborús viszonyok között oly problémák elé állíttatik, melyekről eddig soha senkinek fogalma sem lehetett. Annál könnyebb e kritikát gyakorolni, mert hisz a kormány intézkedéseinek és rendelkezéseinek bírálatánál már rendelkezésére áll a korábban tett intézkedéseknek consequentiája, de azt is látom és érzem, mily nehéz a beálló helyzetben és viszonylatokban olyan concret javaslatokkal előállni, amelyekkel előre meg lehetne állapítani, hogy a ma fennálló viszonyok között bevált egyes javaslatok a holnapnak jelentkező viszonylatai között is megfelelőknek és helytállóknak fognak bizonyulni. Azért nem a múltnak reeriminatiójára, vagy a gáncsoló kritikára akarok kitérni és nem is vélem azt helyesnek, hanem a leszűrt tapasztalatok alapján óhajtanék a méltóságos főrendek kegyes enge44