Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-93

346 A FŐRENDIHÁZ XCIII. ÜLÉSE. delmével egy pár gyakorlati észrevételt tenni. (Halljuk! Halljuk!)" Ennek a ránk kényszeritett háborúnak sorsdöntő órái most életünk és halálunk felett peregnek le és hogy azt a sikert, amelyet eddig kivívott, — mindent háttérbe szorítva, — az ágyú, a puska, a szurony, — no és mindenekfelett katonáink önfeláldozó hősiessége és hazaszeretete, ezt a sikert, hogy végleg megtarthassuk és a győzelmes békében biztosithassuk, ma már mindinkább utána nyomul mint döntést hozó tartalék : a kasza, a kapa és az eke vas. Hiszen tudjuk, hogy ellenségeinknek ma már minden reménye legyőzhetésünkre gazdasági életünk vérkeringésének megállításában összpontosul és épen ezen ellenséges és veszedelmes törekvést elhárítandó, kellett a kormánynak a kivételes intézkedések és rendeletek egész sorozatát megalkotni, amelyek, hogy mindig nem idézhették elő a várt eredményeket, azt, ha igazságos akarok lenni, be kell látnom. Ezzel az érzéssel vagyok bátor gazdasági életünk zavartalan biztosítása, jövő termésünk fokozása és közélelmezésünk érdekében az igen tisztelt kormányhoz fordulni mindenekelőtt a gabonaárak maximálására vonatkozólag. Méltóztassék megengedni, méltóságos főrendek, hogy ennél a kérdésnél egyesegyedül azon főszempont vezesse gondolkozásomat, hogy minél biztosabb legyen hadseregünknek, a szegény kereső osztályoknak, a fix fizetésből élőknek, a városi és vidéki elláttatlanoknak az élelmezése. És ezért a döntő érdekért mindent meg kell tenni, hogy minél több kenyérmag és főzelékféle termeltessék. Itt talán egy paradoxonnal fogok élni, de nekem az az ímpressióm a múltból és a jövőre nézve is, hogy az olcsóság szüli a drágaságot. Nem hiszem, hogy csalódnám, ha gondolatmenetemet arra alakítom, hogy miután evidenter látjuk, hogy nekünk ma legnagyobb közkincsünk nyersterményeinkben van : ha ezeknek árai a viszonyoknak megfelelők lettek volna, akkor mi horribilis értéktöbbletet értünk volna el, és ha ezidén nem is, — ezt nem tudom biztosan, — de tavaly adtunk a szövetséges német államnak, adtunk és az idén is, a testvér Ausztriának, a nagyobb maximált ár számunkra nemcsak egykét milliárdot jelentett volna, — nem akarok statisztikát felsorolni, csak eszmemenetemet tárom elő, — hanem kárpótolt volna bennünket a hihetetlen áru iparczikkekért hozott áldozatokért talán valutánkban is segített volna bennünket, kétségtelen azonban, hogy a magasabban maximált árak mellett több termeltetett volna a mostoha körülmények ellenére, amelyekkel minden államban találkozunk, amelyeket a Gondviselés mostohasága szült, amelylyel perbe szállnunk alig lehet ; és a magasabban maximált árak mellett minden bizonynyal sokkal több is takaríttatott volna meg. Nem lett volna ez sokkal helyesebb a szorult viszonyok között élő osztályokra is, ha esetleg drágább is lett volna a kenyér, ha az állam kárpótolhatta volna fizetett tisztviselőit ?• Az egyes vállalatok, gazdaságok sokkal több bért fizethetnek munkásaiknak, mert hisz elért eredményeik mérlegük szerint elég nagyok és mi gazdák igen szívesen fizetünk sokkal nagyobb béreket a kereső osztályoknak, ha a magunk számadását is megtaláljuk. És ha mindez pár száz millióba került volna is, ez kikerült volna abból az értékkülönbözetből, amely a magasabban maximált árból az országban maradt volna, ami egyúttal az adófizetésben is nyilváníthatta volna üdvös hatását. Mert talán azt is állithatom, hogy ha a békében sújtott volna bennünket, a Gondviselés három ilyea rossz terméssel, mint a háborús években, — hiszen ez a csapás tulaj donképeni oka mindennek, — akkor a termények ára ma magasabb volna, mint a mostani maximális ár mellett. Hiszen méltóztassék a pénz vásárló értékét figyelembe venni. Ha a búza ára 41.50 korona is, azért, mivel körülbelül csak 50%-nyi értéket vásárolhatunk ez összegért, ennélfogva a búza ára tulaj donképen ma is 20—21 korona körül jár. De méltóztassék elhinni, hogy nem egyoldalú gazdakapzsiságból vetettem fel a gabona maximális árának alacsonyságát és ad personem meg épen nem tehető ez fel rólam, mert hiszen kis birtokomon igy rám nézve az lett volna előnyös, ha minél olcsóbb lett volna a gabona ; hiszen összes conventióimat és munkabéremet készpénzben kellett, hogy fizessem. De a köz szempontjából, ha a príma minőségű 80 kilós búza 41 korona, de az ocsuja bármily állattal feletetve a dupláját éri meg, akkor ez nemcsak pazarlásra vezet, hanem a maximális árak kijátszására, az eldugásra, szóval a közélelmezés elől való elvonásra vezet. De az igazságérzetet is fellázítja a gazdában, ha tudja, hogy mindaz, amit tőle elrequirálnak, már a második kézben legalább is a dupláját éri el ennek az árnak, amit ő azért kapott. (Ügy van !) Nincs is semmi arány az árakban és a jövőbeli maximális árak megállapításánál arra kérném a mélyen tisztelt kormányt és különösen a földmivelésügyi minister urat, hogy méltóztassék az egyes maximális árak arányosítását is jól mérlegelni. Mert azt kérdem én, hogy a kenyérhez annyira szükséges rozsnak, amely hiszen a szegény nép kenyerét szolgáltatja, az ára miért 34 korona, a zab pedig 42, vagy pl. a kukoriczának ára tavaly 26 korona volt, az idén 34 volt és ezt sem találom arányban lévőnek, mert a kapásnövény sokkal több munkát igényel és az a tavalyi 26 koronás kukoricza, amint a termelők kezéből kiment és hizlalási, vagy bárminő, pl. kenyérczélokra is fordíttatott, az az ár azonnal megszűnt és az a 26 koronás kukoricza a termelőnek a mai napon a magas napszámokat hozzászámítva 50—52 koronájába is kerülhet. Akkor azután bajos a kukoriczatermelésünket előmozdítani, ami az idei termésben meg is nyilvánul, bár hiszen elismerem, hogy a mostani időjárás is hozzájárult ahhoz, hogy kukoriczatermesünk nem sikerült az idén. Én nagyon sokat fordulok meg a nép közt és magam hallottam több izben és sok helyen, hogy csak I annyi kukoriczát vetettek, amennyit az illetők