Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.
Ülésnapok - 1910-92
Á FŐRENDIHÁZ XCIi. ÜLÉSE. 33? zunk, önkénytelenül fogjuk látni, mennyire megkárosodunk. Már most levonom a conclusiót. Annak a búzának, amelynek megvan a határideje a vetés és az érés között, okvetetlenül meg kell érnie június első napjaira, akár vetem azt szeptember-októberben, akár november-deczemberben, vagy januárban. Méltóztassék már most azt venni : hogyan legyen Magyarországon jó termés, hogyha ily r en meglepetések történnek a gabona kezelésében. Áttérek most a növénynemesítés kérdésére. (Halljuk ! Halljuk !) A növénynemesités, méltóságos főrendek, épen a fő cereáliák között kettőnél sikerült: az egyik a Székács-féle búza, a másik a bánkuti tengeri. És ő nagyméltóságának a felhozott okok alapján figyelmébe ajánlom, hogy bár gazda vagyok és nem szívesen látom a requirálást, de felkérem, hogy a kettőt okvetetlenül requiráltassa el a jövőben, mert a közgazdaságnak óriási előnyére fog lenni az, hogyha cserevetőmag gyanánt ezeket a nemesitett magvakat fogják kiosztani a gazdaközönségnek, mert a többtermelés nagy előnye közvetetlenül fog előállani azáltal, hogy ez a bánkuti tengeri nemcsak sokkal korábban érik, hanem nagyhozamu is. És ennek kicserélésével a parasztgazdák jutnának legnagyobb előnyhöz, mert épen itt van az a nagy hiba, hogy nem tudják elérni azon magasabb átlagokat, melyeket az uradalmi gazdálkodás elér, nem tudják pedig azért, mert az uraságnál a munkásokon kívül azok a mellékes dolgok is, mint műtrágya, stb. megvannak és segítik az eredményt. Ami ezt a növénynemesitést illeti, van ugyan nekünk egy országos magyar növénynemesitő intézetünk, de az igazán olyan minimális arányokra van szorítva, a mi éghajlati viszonyaink különfélesége mellett termelhetők tekintetében oly kevés a kísérleti tere, hogy igazán nem méltó Magyarországhoz ezekkel a dolgokkal ilyen kicsiny mértékben foglalkozni, holott nagyon jól tudjuk, hogy pl. Zalavármegye klímája nem egyezik meg a felső vármegyékével, vagy Csanádvármegye klímája Nyitráéval. S e tekintetben még sincs semmi kísérlet; nem látjuk, hogy a íöldmivelésügyi kormány a közgazdasági érdekek előmozdítására megtenné itt is azt, ami szükséges volna, hogy az intézet különféle éghajlatú helyeken folytathasson kísérleteket. Méltóztassék ezt a növénynemesitő intézetet olyan helyzetbe hozni, hogy kiterjesztett körzetben, nagyobb hatáskörrel felruházva tehesse meg kísérleteit a különféle éghajlatú helyeknek megfelelő termelési ágak és módok tekintetében. Magának a bevált Székácsféle búzának esete is mutatja, hogy ami -jó Csanádban, az nem jó Zemplénben ; de vannak viszont válfajok, amelyek ott jók. Mindezeknek kitajjasztalására azonban nincs kisérleti terrénum. Ha pedig mindegyikünknek a maga kárán kell tanulni, ez sok erőt forgácsol el, nagyon lassú és nem sok eredményre vezet. A többtermelésnek egy másik feltétele a I mezőgazdasági oktatásnak intensiv felkarolása. I Főrendiházi napló. 1910—1.915. IV. kötet. (Ugy van!) Méltóztassék itt különösen az elemi iskolát felkarolni. Ez az a terrénum, ahol legtöbb sikert érhetünk el. Különösen az ismétlőiskoláknál, ha annak egy bizonyos számú hallgatója van, kellene megadni a tért a tanítónak a gyakorlati oktatásra s akkor ez a törekvés nem lesz megint csak pusztában elhangzó szó. Hiszen vannak községek, ahol 120—150 ismétlőiskolás tanuló van. Ott a község adhat, vagy a kormány soutenirozásával fentarthat, mondjuk, 20 holdat ilyen ezélra, hogy ott tanulja meg a nép a tanítótól gyakorlatilag ezeket a dolgokat. Ily intézkedések állandósításával nem ugyan már a mai öregek, hanem az uj generatio utján igenis lehetséges lesz majd a többtermelést előmozdítani. (Helyeslés.) Szabad legyen a cultusminister úrhoz is fordulnom, t. i. ami a polgári iskolákat illeti. Ezeket is be kellene vonni ebbe a nevelésbe. A polgári iskolákhoz szintén kellene ilyen 10—20 holdas kisérleti telepeket csatolni. Azok a szülők, akiknek gyermekei odajárnak, rendszerint gazdák. Van egy kis tanya, vagy egy kis föld, ahol bizony ő szívesen látja, hogy gyermeke foglalkozzék illó tempore, amikor a dolga ezt megengedi. Jól tudom azonban, hogy a t. cultusminister ur nem valami nagy rokonszenvvel viseltetik ilyen eszmék iránt, mert pl. nálunk Orosházán van egy polgári iskola, szintén gazdasági szakismeretekkel összekötve s ugy tudom, az országban még két helyen van ugyanilyen kísérletező telep, de a t. minister ur többet azután nem is óhajt létesiteni. Pedig épen a polgári iskola, ha ott megfelelő tér van, igen alkalmas, hogy a gazdasági ismereteket belevigyük azon elemek közé is, amelyek e tekintetben ma még teljesen zárkozottan állanak. Ezek is csak örömmel vennék, hogyha ez minden polgári iskolában lehetővé volna téve. S ezzel is előmozditanók a gazdasági culturát és általa a többtermelést. Ugyanerre vonatkozik az. amit több oldalról hallottmik, hogy állatállománymik nagyon megfogyatkozott. Ez a nagy depecoratio méltán aggaszt, xl pótlás rendkívül nehéz. Tudjuk, mily óriási árat fizetnek ma egy pár ökörért. Két igavonó állat ma legkevesebb 6000 K. Hogyan gondolhassunk többtcrmelésre, ha marhaállományunk ennyire megfogyott és hogyan fogjuk a földet megmivélni állatok nélkül ? Szabad legyen felkérnem ő excellentiáját arra vonatkozólag, nem volna-e lehetséges ezen sajnos állapotokra való tekintettel, hogy azokat a gjrárakat, amelyek motoros ekéket állitanak elő, a földmivelésügyi kormány praemiumokkal venné rá arra, hogy kisebb motoros ekéket is szerkeszszenek és hozzanak forgalomba, melyekkel a kisgazdaközönség is megismerkedhetnék és folytathatná a gazdálkodást? Előre lehet látni, hogy közvetlenül a háborút követő időben a viszonyok nem lesznek kedvezőbbek a mélyebb szántásra, mert jobb állataink legnagyobb részét más czélokra vitték el és ami a gazdaközönség kezén maradt, az különösen a mostani rekvirálások után, igen gyenge állapotban van. Ezeket a különféle gazdasági czélokat tehát csak ugy fogjuk tudni el43
