Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-92

338 A FŐRENDIHÁZ XCII. ÜLÉSE. érni, ha a íöldmivelésügyi minister úrban meglesz a hajlandóság arra, hogy ilyen nem nagy szakismeretet igénylő motorikus kisebb ekéket lehessen a kisgazdák kezéhez juttatni. Még egy szavam volna a társadalmi eg fésülések munkájáról. A gazdasági egyesületeknek lehetőleg meg kell adni minden módot ahhoz, hogy otyan actiót fejthessenek ki, amely a nép gyakorlati mezőgazdasági életére is kihat, ö excellentiájának közvetlen elődje, Serényi ő excellentiája meleg pártfogásába vette ezeket az egyesületeket és biztosította számukra a titkári fizetéseket. Ez azonban mind nem elegendő. Ha mi többtermelést akarunk, akkor nekünk hozzá kell férkőznünk ahhoz a népréteghez, amelyhez hozzányúlni egyike a legnehezebb feladatoknak. A közigazgatás, a hivatalos orgánumok bizalmatlansággal találkoznak a népnél. A gazdasági egyesületek vándortanitói intézményét kellene továbbfejleszteni, hogy azok a vándortanítók járják végig a falvakat és ismertessék meg gyakorlati módon a helyszínén a gazdákkal az ujabb termelési módokat, a különféle eljárásokat. Ilyen eljárással sokkal többet fogunk tenni, mint bárminő röpiratokkal. Németországban ez az u. n. határjárás igen divatos ; ott, amikor a búza megért, kimennek a határba, megnézik a földeket és akinek legjobb búzája van, azt bizonyos jutalomban részesitik. Ez kitűnően bevált a gazdák buzgalmának sarkalására. Nem akarom most ezeket a dolgokat hoszszasabban fejtegetni. Tisztán abból a szempontból hoztam fel ezeket, hogy igazoljam azt az állításomat, hogy igenis, daczára annak, hogy háborúban és súlyos időkben vagyunk, mégis itt az ideje annak, hogy ezen a téren tegyünk valamit. Csak ha most teszünk valamit, akkor látjuk a jövőben azt a biztosítást, amit mindannyiunknak keresni hazafias kötelességünk. (Élénk helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni a jelentéshez ? "(Nem !) . . Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. 'A. íöldmivelésügyi minister ur kivan nyilatkozni.. Ghillány Imre b. íöldmivelésügyi minister: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Legyen szabad ő nagyméltóságának felszólalására néhány szóval reflectálnom és becses figyelmüket igénybe vennem. (Halljuk ! Halljuk !) Teljesen osztom ő nagyméltóságának azt a nézetét, hogy a többtermelés titka tulajdonképen a szakoktatásban van. A népiskolában kel] már beleoltani a gyerekbe a szeretetet a föld iránt és az érzéket a takarmányozás, az állattartás és a jobb gazdálkodás iránt. (Igaz! ügy van!) Éneikül, meggyőződésem szerint, eredményeket, legalább jelentős eredményeket semminő más actióval nem tudunk elérni. Sajnos azonban, hogy ez a folyamat igen lassú. Itt nekünk oda kell törekednünk, hogy lehetőleg azt a gazdasági tudást és érzéket, amit az iskolának kell a gyerekbe bevinni, azt a felnőttekbe is belevigyük. Tökéletesen igazat adok ő nagyméltóságának abban, hogy a gazdasági egyesületeknek is ebben kell az ő feladatukat keresniök. Nekik kell fentartani azt az állandó kapcsolatot a kisemberrel, a néppel. Nekik feladatuk, hogy állandóan a kisgazdán tartsák a szemüket, irányítsák gazdálkodását és példákkal oktassák, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy bizonyos koron túl az ilyen szakelőadások iránt a nép már nem fogékony, azok gyorsan elpárolognak befogadásra kevéssé képes agyvelejéből és tulajdonképen csak a szemléltető oktatás imponál neki és hagy nála maradandó nyomokat. ö nagyméltósága szives volt figyelmembe ajánlani a növénykisérleti állomásokat. Biztosithatom ő nagyméltóságát, hogy nemcsak a magyaróvári növénykisérleti állomás folytat növénytermelési kísérleteket, de összes gazdasági tanintézeteink és földmivesiskoláink is a magyaróvári intézet vezetőjének felügyelete alatt. Teljesen igaza van ő nagyméltóságának abban is, hogy a Székács-féle árpádhalmi búzában, valamint a bátori tengeriben igen becses, szaporításra érdemes vetőmagvakkal rendelkezünk. Epén ezért a háború elejétől fogva ezeket a terményeket kivontam mindazon korlátozások alól, amelyek alá a többi termények esnek, azzal a feltétellel, hogy a gazdák közvetlenül oda fordulhassanak és onnan szerezhessék be vetési, vagy ültetési czélokra ezeket a magvakat. Igen helyesen jegyezte meg ő nagyméltósága, hogy a Székács-féle búzának nincs annyi válfaja, mint amennyire különböznek hazánkban a talajviszonyok s a klimatikus viszonyok az egyes részekben. A leghelyesebb, ha a termelő maga lép érintkezésbe a nemesitővel és kölcsönösen felvilágosítják egymást, mert csak így tud a nemesítő mindenkinek megfelelő búzát küldeni. Majd ha ezek a constant fajok ki fognak fejlődni, ha meglesz minden vidéknek a maga biztos fajtája, csak akkor lehet a nagyobb arányú termesztésre gondolni. Eöviden ezeket voltam bátor csak ő nagyméltóságának különben igen érdekes felszólalására megjegyezni. • Elnök: A közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi minister : Nagyméltóságú Elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Én csak egész röviden óhajtok a nagyméltóságú főrendnek hozzám intézett szavaira válaszolni. En is biztosithatom őt arról, egyetértve t. barátommal, a íöldmivelésügyi ministerrel, hogy a magam részéről is igen nagy súlyt helyezek a gazdasági szakoktatásra már az elemi iskolákban. Ezen a téren a gazdasági iskolák különösen beváltak. A jövőben igyekezni fogok ezek számát szaporítani. Ami a polgári iskolákat illeti, melyeket a nagyméltóságú főrend szives volt felhozni, erre nézve azt hiszem, félreértés forog fenn. A két iskolánál csak az volt kifogá-