Főrendiházi napló, 1910. IV. kötet • 1914. április 22–1917. július 3.

Ülésnapok - 1910-92

336 A FŐRENDIHÁZ XCII. ÜLÉSE. ur, méltóságos főrendek ! Csak rövid időre óhajtom igénybe venni idejüket felszólalásommal, annál is inkább, mert azt hiszem, alig van közöttünk valaki, aki épen ezeknek a kérvényeknek béltartalmával nem értene egyet. Nézetkülönbségek legfeljebb az illető modorban való megoldásra nézve lehetnek, de elvileg azokban a kérdésekben, amelyek a Gazdaszövetség kérdésében foglaltatnak, lehetőleg ugyanazon az állásponton vagyunk mindnyájan. A kérvényben felhozott kérdések közül a legsürgősebbek egyike tulaj donképen a mezőgazdasági termelés fentartásának biztosítása. Azt hiszem, e tekintetben nem kell nekünk nagy körvonalakat csinálnunk arra vonatkozólag, hogy ez mennyire fontos, hiszen többen is hangoztatták, és e tekintetben tudjuk mindnyájan, hogy a hadi érdekkel teljesen kapcsolatos az az érdek, amely ma hangoztattatott. Mert lehetetlen, hogy mi, gazdák bizonyos aggodalommal ne nézzünk a háború elé még a hadellátás szempontjából is. Elismerjük azt a kényszerhelyzetet, amelyben ma mindnyájan vagyunk és van a kormány is, amikor a requirálásnak bizonyos erős módját kénytelen foganatosítani. Mikor azonban ezt elismerjük, figyelmeztetnünk kell a kormányt, hogy a szükségességnek nem mindenütt van egyformán fenyegető mérve és kérjük a requirálást lehetőleg ugy módosítani, hogy ahol pl. a requirálás már megtörtént, de a requirált terményeket még nem vitték el, ott a jövő szempontjából a vetőmagra vonatkozólag oly természetű utasítást méltóztassék kiadni, hogy a közlekedési miseriák mindennapossága folytán ne történhessék az meg, hogy a vetőmagot oly távolról hozzák, hogy az annyira elkésik, hogy azt vagy nem lehet már a földbe tenni, vagy ha lehet is még a földbe tenni, nem adja meg a biztos jövedelmet, amelyet a termelés czéljából óhajtunk. Sokszor halljuk itt a többtermelés elvét. Nem" csak a journalistika vágja a gazdaközönség fejé" hez, de megköveteli a fogyasztó, megköveteli az állam. De ugyanakkor, amikor a többtermelés hangzatos szavát mindannyian halljuk, nem halljuk azt, hogy quibus rebus auxilis, quomodo, quando ? Nagyméltóságú minister ur, azok a bizonyos gyűlések, enquéte-ck, amelyek a központokon vannak, igen szépek, nagyok, tudományos eloquentiával bővelkedők és azok eredménye helyes tudományos irányba terelheti azokat az intellektuális egyéneket, akik mindezt talán a gyakorlati életbe is kiviszik, de mindez nem hatol népünk közé. (Igaz ! Ugy van ! jobhjelől.) Méltóztassék elnézni, hogy mi forog a nép kezén. Nem mondom, hogy nem forognak egyes kalendáriumok, amelyekben benne van ez is, az is. De azt, hogy népünk oktatása mezőgazdasági téren ma valami erős volna, azt valóban nem mondhatom. És ha vannak is egyesek, hozzáértők, alak effectuálni tudnák saját gazdaságukban azokat a bizonyos conimerciális és tapasztalaton alapuló tételeket, amelyeket az előttem szólott méltóságos főrend ur emiitett, nagyon kevés van ezek között, akiknek meg van a nervus rerum gerendarttm, a befektetési összeg. (Igaz ! Ugy van ! jobbjelél.) Az előttem szólók megpendítették, hogy a többtermelés nemcsak elkerülhetetlenül szükséges, hanem majdnem alapfeltétele a haladásnak. Számobii kell azonban azzal, hogy Magyarországon sok klimatikus szélsőséggel kell megküzdeni. A gyakorlati gazda nagyon fájlalja azokat a bizonyos systematikusan előforduló kellemetlen időjárásokat, amelyek periodikusan visszajönnek és jóformán betartják a napokat ; ilyenek a Fagyos Szentek, Orbán napja stb. De van még ezenkívül is ilyen szélső klimatikus állapot, amely akkor jelenik meg, amikor épen közvetlenül az érési momentumok vannak Magyarországon, ilyenek a hülés és a köd. Talán nem méltóztatnak a tárgytól való eltérésnek venni, ha erre kitérek és elmondom, hogy vannak bizonyos ködök, amelyek június 18-ika s 21-ike között megjelennek s amelyeket a gyakorlati gazdák nagyon jól ismernek. Különösen a nagy magyar alföldön gyakoriak ezek, ahol tulajdonképen a legnagyobb exportképesség és a legnagyobb tömegtermelés van. Különösen a búzáról és általában a cerealiákról szólok. Ezek a ködök annyira befolyásolják a terméseket, hogy vagy nagy termésünk van, vagy nincs termésünk. Mert ha az a köd reggel 8 óráig fel nem megy, akkor a termésnek nagy része tönkremegy, mert a gabona akkor még nincsen abban a fejlődésben, amelynek ez a köd már nem árt. Ha június ezen napjaiban, — ez a terminus legfeljebb két nappal tolódik el ide, vagy oda, — megnézzük a búza szemét, gazdatársaim ezt bizonyára ismerik, akkor azt látjuk, hogy vannak tésztás szemek és vannak vizes szemek. A tésztás szemek a korai vetés eredményei, ezeknek nem árt a köd; a nedvesnek azonban annál inkább árt. Azt gondolhatná az ember, méltóságos főrendek, hogy az ilyen kicsiségnek nincs jelentősége, pedig ilyenekből keletkeznek az óriási közgazdasági károk. Igaz, az időjárást nem tudjuk megrendszabályozni, de tudunk csinálni mást és legyen szabad röviden erre vonatkozőalg kitérnem. (Halljuk ! Halljuk!) Magyarországon a búza előveteménye, egész nagy Magyarországot mondhatom, a tengeri. Évtizedek előtt, mikor még régi tengerije volt Magyarországnak, az sokkal korábban ért be, mint a mai tengeri. Mikor az amerikai tengeri különféle változatai jöttek, az érés már hosszú időt követelt és ennek következtében különösen a ma általánosságban felkarolt lófogu tengeri igen soká jön az érés stádiumába, amiért is a gazdák elkésnek behordásával. Méltóztassék csak megnézni a nagy magyar Alföldön, amelyet több esztendő előtt voltam szerencsés végigjárhatni ugy, hogy alig hagytam el valamely községet. Láttam, hogy Magyarország e nagy Kánaánjának rossz vetése ennek a kicsiségnek befolyása alatt áll, de atomokból áll végre is az egész és ha az atomolcra nem vigyá-